AZ ÉRSEKI KATOLIKUS GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE 1907-1948

szemelvények Dr. Makra Zsigmond könyvéből

TARTALOMJEGYZÉK   

 

A hely, ahol az iskolánk felépült

 

Iskolánk alapítása, az indulás évei

 

Iskolánk 1907 és 1944 között

 

Az ostromtól az államosításig

 

Gimnáziumunk nevének változásai az idők során

 

A Háborúk áldozatai

 

Az első világháború hősi halottjai

 

A második világháború hősi halottjai

 

Áldozatok, akiket a háború idején megöltek

 

A bombázások és az ostrom áldozatai

 

A háború utáni megtorlás áldozatai

 

Az 1956-os forradalom megtorlásának áldozata

 

Néhány összesítés

 

Híres emberek           

 

Bárók, grófok, hercegek

           

Kivándorlás

 

Kitelepítés

 

Igazgatóink

 

Tanáraink

 

Az Érseki volt növendékei    

 

Források

   

 

A hely, ahol az iskolánk felépült

A mai Keleti Károly utca és környéke száz évvel ezelőtt igencsak csendes vidék volt. Utcánk az Országútból (ma: Margit körút) kiindulva, az Országút városrészt választotta el a Rézmál névre hallgató dombos területtől. (Ma a Rézmál, Vérhalom, Szemlőhegy, stb. nevek többé-kevésbé is­mertek ugyan, de ezeket leginkább csak egységesen Rózsadombnak mondjuk.) Az Országút városrész már a XIX. század végén is belterületnek számított, ugyan eléggé kültelki jelleg­gel. Utcánk jobboldala nem volt még beépítve, jobb kéz felőli oldalának elejét a Klemm-féle téglavető foglalta el. Kissé feljebb, a Bimbó-út kiágazásánál az egyik további kiágazó utcát Tudor, a másikat Tégla utcának hívták. (Ma Buday László, illetve Fényes Elek utca. A Tudor utca még korábban Doctorgasse névre hallgatott.) Az utóbbi név eredete kézenfekvő, a Klemm téglavetőre utal. E ponttól kifelé utcánk jobb oldala külterület volt, az általa határolt Rézmál sivár képet mutatott, a filoxéra nyomán kipusztult szőlő helyét hitvány növényzet foglalta el, közbül csak itt-ott tűnt fel egy-egy csőszház, vincellérház. A mai Rózsadomb étterem helyén hatalmas, szépen fásított kert állt, a fák között tágas villával. Ezt az 1870-es években Prónay Gábor báró építtette, a 90-es évektől 1917-ig Zipernovszky Károly műegyetemi tanár lakta. Utcánk a Marczibányi rétig futott, e rét 1900-tól sze­repel tér megnevezéssel. A Rét-utca elnevezés eredete kézen­fekvő, már 1900 előtt is létezett, csak ekkor még nem a ma ismert lépcsőt jelölte, hanem a Marczibányi rét és a később épült gyárépület között futott.

Térjünk most vissza a mi utcánkhoz. Egy 1878-as adat Grüne-Saulengasse néven említi, nem sokkal később már Zöldoszlop-utca. Iskolánk alapításának idejére e név Oszlop-utcává rövidül. (Zárójelben jegyezzük csak meg, hogy az utca szócskát száz éve kötőjellel kapcsolták az utcát jelölő névhez. A helyesírás nem mindig lehetett erőssége az illetékeseknek, ilyen alakokat is találhattunk: „A Zöldoszlop-utca folytatódik a Marczipán (! ) tértől a Külső Rókusz (sic!) utcában.”

Az utca nevének eredete homályba vész. A már említett Prónay-villa kerítésének volt egy beszögellése, valahol ott, ahol ma a Rózsadomb-étterembe léphetünk be. Talán itt állott egy zöld színűre (a remény színére) festett oszlop. (Az oszlop az állhatatosság jelképeként volt ismert.) Más vélemény szerint e pont előtt (a mai Rózsadomb étterem és a Statisztikai hivatal előtt) állott Nepomuki Szent János szobra, ahogyan az szokás, egy tömzsi oszlopon, ez lenne az utca névadója. A bökkenő csak az, hogy ez az oszlop sohasem volt zöld színű. Valószínűnek tartjuk, hogy ez csak utólagosan született, tudálékos magyarázat. Végül olyan vélemény (inkább: feltevés) is ismeretes, hogy egy háznak a kapuboltozatát díszíthette egy zöld oszlop. Így, vagy úgy, iskolánk alapításának idején az utca neve Oszlop-utca volt. Nem sokáig, mindössze hét évig. Élt ugyanis utcánk­ban egy jeles férfiú, bizonyos Hoffer Ferenc (született 1861-ben, jogot végzett) aki 1913-ban - már Heltai néven - megválasztatott Budapest főpolgármesterének, valamint a főrendiház tagjának. Nem sokáig örülhetett tisztének, egy fél év múlva meghalt szegény. A főváros az Oszlop utcát iziben átkeresztelte Heltai Ferenc utcává. Lehet, hogy elhamarkodottan, újabb hét év múlva ugyanis utcánk már a Keleti Károly utca nevet viseli, hogy aztán e név bő nyolcvan évet - alkalmasint majd még sokkal többet is - kitartson.

Az Érseki Katolikus Gimnázium 41 éve alatt az utca fokozatosan belterületté vált. A Statisztikai hivatal impozáns épülete után (ami már iskolánk megnyitásakor is állott) a Zipernovszky villa helyén 1929-ben felépültek a Majláth-házak, a Klemm-féle téglagyár helyén a Regent-ház, ( ki [regent] ki [ridzsent] alakban mondta) hogy azután az ostrom alatt megsemmisüljön. Az utca szemközti sarkát elfoglaló Szomjas-kocsma épülete az ötvenes évekig megőrzött valamit az Országút városrész szerény polgári hangulatából.

Iskolánk alapítása, az indulás évei

Miért, hogyan jött létre iskolánk? Erre a kérdésre ilyesféle választ adhatunk: Egy mindenre elszánt, fanatikus ifjú pap, veszélyben látván a katolikus keresztény erkölcsi nevelést, megnyert az iskolaalapítás gondolatának néhány budai polgárt, és kiharcolva az egyházi és világi hatóságok támogatását, konviktust, majd iskolát alapított.

Iskolánk tehát „alulról jövő kezdeményezésre”, „polgári összefogás által” jött létre, és működött négy évtizedig úgy, hogy egy „polgári egyesület” tartotta fenn. (Az idézőjelbe tett kifejezéseket annak idején nem használták. Ezeket csak azért alkalmaztuk, hogy mai szemléletünk szerint jobban elrendezhessük az alapítás kérdését.)

A századforduló-századelő légköre fővárosunkban nem kedvezett a vallásos irányzatoknak. Az uralkodó liberális, szabadkőműves, szociáldemokrata eszmék egyaránt ellenségnek tekintették a vallást és az egyházat. Gáspár Pál igazgatónk 1943-ban így emlékezett ezekre az időkre: „...mint ritka madarat, megcsodálták azt, aki a keresztény elveknek a közéletben való érvényesítését hirdette... mint az akkor viruló közszellemnek veszedelmes ellenségét, üldözték is. A budapesti városházán… a demokraták uralkodtak és szörnyű megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy Buda lakossága a szentéletű Kánter Károlyt be merte választania városatyák közé… mikor a keresztény erkölcsi elveknek közéleti érvényesüléséért felszólalt a városházán… meg akarták verni.” (Kánter Károly később az iskolánk fenntartó testületének elnöki tisztét töltötte be. 1920-ban bekövetkezett halála után mozgalom indult boldoggá avatása érdekében.)

Sebők Imre (született 1878-ban) volt az a fiatal pap, aki vállalta az iskolaszervezés kemény harci feladatát. 1901-ben alapította a Budai Katolikus Kört, ez mintegy erőpróbája volt a gimnáziumot létrehozó iskolaegylet alapításának. Két év múlva, 1903-ban alapította a Budai Katholikus Konviktust. Ez egy Rókushegy utcai villában talált helyet, ahol az első évben 12 diák lakott. A következő évben a konviktus átköltözött a Mozdony utcába. (Horthy Miklós kormányzósága idején a kommün alatt meggyilkolt csendőrtábornok emlékére Fery Oszkár, majd a háború után Kiss János altábornagy utca.) Itt már 22 diáknak adhattak helyet. Ugyanez évben a konviktus fenntartására egyesületet alapított, Katholikus Ifjúságot Pártoló Egyesület néven.

1907-ben a konviktus új nevet kapott: ettől kezdve Rákóczi-kollégiumnak hívták. Ugyanezen év szeptember 1-vel megnyílt a II. Kerületi Érseki Főgimnázium első osztálya. Iskolánk alapításának századik éve tehát a 2007-es év, a konviktus pedig 2003-ban volt százéves.

1924

Andor Lóránt, I-VIII. tanár, muzeológus, grafikus, 1942-ben a Természettudományi Múzeum munkatársa. Az 1919-ben érett Andor Béla öccse.

Ángyán Jenő, IV. konv. MÁV tiszt

Barcza István, IV. konv. tisztviselő a Fővárosi Vízműveknél

Battlay Gábor, (1904-1964) I-IV. konv. a Vízművek főkönyvelője.

Bolberitz Károly, bleybachi lovag (1906-1978). Bpest. I-VIII. Vegyészmérnök, az Országos Közegészségügyi Intézetben, (OKI) majd az Iparügyi Minisztériumban dolgozott, 1939-től a budapesti Wanderer gyógyszer- és tápszergyár igazgatója, az államosítás után újból az OKI munkatársa. Könyve: Magyarország vegyészeti ipara (1933), Németország önellátási törekvései (1936).

Gudenus Géza báró, (1924). Semmeringben született, 1905-ben, nálunk kezdte a gimnáziumi tanulmányait, a II. osztályból kimaradt. Zsír- és olaj nagykereskedő volt a fővárosban, 1945. január 13-án bombatámadás következtében hunyt el, feleségével együtt.

Kunczer Gyula *1906. Bpest, I-VIII. végig kitűnő, magyar-német tanár, 1934 és 1937 között a Kölcsey, ez után Szent László, majd az Árpád gimnáziumban tanított. 1947-ben országgyűlési képviselő. Sokat írt, főleg Kunszeri Gyula néven. Sokat publikált napilapokban, az Új Időkben, a Nyugatban, a háború után az Új Emberben. Verseskötetei: Érzéseim és emlékeim (1947), Fanyaru mosoly.

                                               Stb., stb.

1928

Czárán Péter műszaki tanácsos

Eleőd Huba Gábor dr. 1928-ban az iskola magas- és távolugró bajnoka. Közgazdász. 1947-ig saját üvegárú kereskedése volt a Vámház körút és a Pipa utca sarkán. Később az Élelmiszeripari minisztériumba került. Könyve: Az üvegkereskedelem, különös tekintettel Magyarország kiviteli lehetőségeire.

Ferkai Lóránt könyvei: Játékműhely (1958), Remekel a bicska (1958), Papír Peti játékai (1964)

Hendrich Ervin +1989 építész

Huberman János dr., Dohnányi Ernő nevelt fia, gépészmérnök. 1935-ben a Magyar Rádió munkatársa

Homér Lajos V. rajztanár, Könyve: A bútorok története Egyiptomtól napjainkig (1944)

Mahr Károly dr. II-V. konviktor, Minisztériumi tisztviselő, iskolaigazgató

Raáb Alajos 1932-ben szentelték pappá. Csillaghegyen, 1935-41 közt Esztergomban a tanítóképzőben, majd Balassagyarmaton, Leányváron, az Esztergomi plébánián, volt lelkész, 1971 és 1974 között az óbudai Szt. József kápolna (Kórház-u.) igazgatója, érseki tanácsos, tb. kanonok. A kilencvenes években volt osztályából egyetlenként járt el iskolánk összejöveteleire. Felkerestem az óbudai papi otthonban, ahol lakott. Sokat beszélgettünk. Megállapítottam, hogy bizony megöregedett. Domború hasú öregúr, aki görbedten üldögél karosszékében. 1992-ben tartotta gyémántmiséjét az Újlaki templomban. Meghívott. Az oltár előtt egy szálegyenes férfi állott, aki fiatalos hévvel, érces hangon prédikált. A környékbeli templomokban tucatnyi más pappal találkoztam. Voltak köztük „öregek” (10-20 évvel fiatalabbak Alajos atyánál), meg fiatalok is, azonban ilyen lendülettel egyikőjük sem beszélt. Az öregek bizony többnyire motyogtak, a templomajtóban állók csak nehezen értették szavukat. Valaha még tanították a szép artikulációt, a szónoklás tudományát. Elhunyt 2002-ben.

1930

Abt István dr. I. konv. a Fővárosi Gázművek tisztviselője.

Abt Ottó I-II. konv. katonatiszt, 1942-ben őrnagy.

Bizony Ákos, II-IV. konv. 1942-ben MÁV mérnök Baján.

Beró Pál I-VIII. tanár Kaposváron.

Castelli Béla meghalt VII. osztályos korában agyhártyagyulladásban. Kiváló sportoló volt.

Czájlik  Alajos A IV. osztálytól járt hozzánk, gyenge tanuló volt, 1930-ban nem sikerült az érettségije, egy év múlva megismételte. Vámtiszt volt, 1953-ban koholt vádak alapján kivégezték.

Domokos Ernő Az 1924-25-ös tanévben, harmadikosként került hozzánk, mint konviktor. Koncepciós per nyomán kivégezték.

Gillemot László, 1912. Bpest-1977. Bpest. I-VIII. Kitűnően érett. Gépészmérnök, 1941-ben doktorált, 1949-től tanszékvezető egyetemi tanár, 1954 és 1957 között rektor. 1949-től az MTA levelező, 1957-től rendes tagja, 1949-ben Kossuth-díjas. Számos könyvet írt, így: A hegesztés röntgenvizsgálata (1941), Metallográfia és anyagvizsgálat (1952)

Meleg Gábor katonatiszt, Argentínában élt

Pejácsevich József gróf. Magántanuló volt, V. osztályos korában meghalt tüdőbetegségben

Pfaff (Pozsonyi) Frigyes önéletrajza 2001-ből

Apám 1884-ben született, fiatal korát Pozsonyban töltötte, majd a selmecbányai főiskolán szerzett bánya- és kohómérnöki diplomát és egy ideig Hermann Miksa professzor (később kereskedelmi miniszter) tanársegéde volt. 1912-ben nősült és a zólyombrézói állami vasgyárhoz került mérnökként. Ott születtem én 1913. január 31-én. Apám 1914-ben tartalékos tüzér-főhadnagyként hadba vonult. Anyám és én Pozsonyba mentünk, ahol anyai nagyapám az ottani állami kémiai intézet igazgatója volt.

1916-ban apám leszerelt és a diósgyőri állami vasgyárban lett főmérnök, majd osztályvezető. Én elemi iskolát ott végeztem, majd Budapestre kerültem az Érseki Gimnáziumba. Ennek fő oka az volt, hogy Diósgyőrből Miskolcra kellett volna járnom gimnáziumba, viszont az addig Pozsonyban élő nagyapám 1916-ban a budapesti állami Kémiai Intézet főigazgatója lett, a Keleti Károly (akkor még Heltai Ferenc) utca 24 alatti intézetben szolgálati lakása volt, egészen közel az Érseki Gimnáziumhhoz. Ott laktam nagyszüleimnél 1926-ig, amikor szüleim is Budapestre költöztek, mert apám az állami vas és gépgyárak (MÁVAG) központi igazgatóságához került főosztályvezetőként.

Érettségi és az egyéves önkéntesi (karpaszományos) szolgálat után a Műegyetemen vegyészmérnöki diplomát szereztem, ezután – ez már inkább kedvtelés volt – a Pázmány Egyetemen filozófiai doktorátust.

Feleségem halála után 1995-ben újból megnősültem. Második feleségem német: azóta felváltva élünk Budapesten (inkább nyáron) és Recklinghausenben.

Pongrácz Zoltán Nyolcadikos korában az iskolában előadták Radványi Kálmánnak egy darabját, amihez ő írt kísérőzenét. Az előadáson ott volt Dohnányi, akinek megtetszett a zene és megígérte, hogy támogatni fogja őt. Az akadémián Kodálynál és Dohnányinál tanult, 1935-ben kapott diplomát, ami után Kodály fizetés nélküli asszisztense volt. A háború idején a rádió zenei rendezője és a kórus karnagya volt, a háború után letartóztatták, ez után Debrecenben a filharmónia vezetői posztját kapta meg, de rövidesen innen is kitették. Négy évet kántorkodott, majd Békéstarhoson, a Kodály által létrehozott iskolában tanított. Ő kezdett hazánkban először foglalkozni elektroakusztikus zenével. Ezt először gáncsolták itthon, majd miután első díjat nyert egy franciaországi pályázaton, itthon is elismerték. 1975-ben meghívták a zeneművészeti főiskolára, ahol 21 éven át tanított elektronikus zenét. 1992-ben a Magyar Művészeti akadémia tagjává választották. 2007-ben hunyt el. Több könyve jelent meg.

         Nemigen volt zeneszerzőnk, akit ne gáncsoltak volna. „Ha Pongrácz, akkor legyen Kacsóh, ha Zoltán akkor legyen Kodály” írták róla. Igaz, később ő volt a „kis Kodály”, ami mindenképpen elismerés, bár valaha Kodályról is leírták: „Kot, kot, kot, kot, kotkodály: Kodályka ne komponálj”. Úgy látszik, az elismeréshez mindig idő kell.

Schulek (Sulyok) Imre (2002)

Édesapám dr. Schulek Alfréd (1879-1960) szemorvos, MÁV Kórház osztályvezető főorvosa. Emellett még numizmatikával is foglalkozott. „ A vegyesházi királyok pénzeinek korrendje” c. dolgozatára a Hóman-Szekfű: Magyar pénztörténet című könyvben is hivatkoznak. Édesanyám: Rajner Jolán (1889-1966) óvónő, de csak idősebb korában, midőn gyermekei már felnőttek, dolgozott a Montessori-óvódában. Élete végéig tanított német és francia nyelvet.

Lipótmezőn, a Vadaskerti úton laktunk, s az Érseki Kath. reálgimnázium volt a legközelebbi jó középiskola, ahová az elemi után, amelynek 4 osztályát magántanulóként végeztem, jelentkeztem, és a sikeres írásbeli vizsga után (szóbeli nélkül ) 1922-tá1 jártam. Itt már akkor gyakorolták az ökumenét. Úgy gondoltuk, majd az ötödik osztályban átmegyek a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, amely 10 éves koromban nagyon távol volt. Amikor eljött volna ennek az ideje, már sem szüleimnek, sem nekem nem jutott eszünkbe. Soha semmilyen hátrányát nem éreztük annak, hogy az osztályban alig néhányan nem vagyunk római katolikusok. Megkövetelték, és ellenőrizték, hogy járunk-e hittanra, (az osztályzat az indexbe is bekerült,) és istentiszteletre. Tán harmadikos voltam, amikor a „kormányzó úr” felhívatott az igazgatói irodába, és ezt mondta: „Raffay püspök úr átírt, hogy ekkor és ekkor csendes nap lesz a középiskolásoknak a Deák téri templomban. Kötelezlek, hogy oda menjetek, aznap a tanítás alól fel vagytok mentve!”

1930-ban érettségiztünk s júliusban már bevonultam, hogy karpaszományos évemet leszolgáljam. Ez 18 évesen könnyebben ment, mint azoknak a társaimnak, akik csak egyetemi végzettségük után, esetleg már munkahelyről bevonulva tették ezt.

Utána a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakát végeztem el, ahol Kodály Zoltán növendéke voltam 4 évig. Előzőleg 6 éves korom óta tanultam zongorázni, majd 15 éves koromtól Laurisin Miklósnál zeneelméletet is. A zeneszerzés után, Kodály hívására 2 évig voltam önkéntes tanársegéde, ugyanakkor középiskolai énektanári diplomát is szereztem 1937-ben.

   

 

Az 1913/14-es tanévben Grosschmid Sándor járt hozzánk. (Mint írót Márai Sándor néven ismerjük.) Ő ekkor 13 éves volt, kialakulatlan, labilis személyiség. Azért küldték ide szülei a távoli Kassáról, mert előtte hazulról megszökött.    Iskolánkat az Egy polgár vallomásai c, művében említi. "A bejárókat is megválogatták ebben az intézetben, de a bennlakók java a mágnásgyerekek soráól került ki. Köznemes, dzsentri, vagy éppen polgári sorból származó, amilyen én is voltam, kevés akadt csak." Márait elragadta a képzelete. A kérdéses évben a 143 konviktor között összesen egy báró és két gróf akadt: Lévay F. József  báró, Niczky Lajos gróf, valamint Crouy-Chanel Péter gróf. "Bárók, lovagok, grófok - folytatja Márai - pápai grófok..." Amig Márai hozzánk járt lovag egyáltalán nem találtatott az iskolában. Igaz, akadt később kettő – húsz év mulva - de hát Márai őreájuk igazán nem gondolhatott. "Pápai gróf?!" Félő, Márai ennek a jelentését nem ismerte. Comes sacri palatii Lateranensis: a lateráni szent palota grófja. A pápa és a német-római császár adományozhatta. A cim egyébként nem öröklődött, tehát kiskorú nem viselhette. Márai nem érezte magát jól minálunk. Iskolánk, illetve konviktusunk szelleméről, csak úgy, mint társadalmi strukturájáról erősen szubjektív képet ad. Úgyanúgy elfogult iskolánkkal szemben, mint Móricz Zsigmond a debreceni református kollégiummal.

Honti Jenő

Ő volt az utolsó pap iskolánk élén: az 1946/47 és az 1947/48-as tanévben töltötte be az igazgatói tisztet. Hatalmas termetű, sztentori hangú ember volt, a természetrajzot egészen kiválóan tanította. Sokan őt tartották az iskola legjobb tanárának, vagy ha nem is a legjobbnak, mindenképpen az első kettő-három közt említették. Számos könyve jelent meg, rendszeresen írt népszerű cikkeket.

"Igazgatónk Honti Jenő volt... ámulatba ejtő humorérzékkel... Kitünően magyarázott, humora olykor a szalonképesség határát súrolta." Emlékezett reá volt tanitványa, Katona Tamás (Vigilia, 56 1991/4. 300.). Tamást megerősithetjük. Ime Honti tanár úr (Molluszka, Szöcske – érdekes mi ezeket a beceneveket nemigen ismertük, nem használtuk) néhány mondása: "Az excrementumból is lehet vajat késziteni, csak büdös." "Ha én kihajítalak, akkor az utolsó ítéletet is a levegőben töltöd." Néha megtoldotta: "Szent Péter majd megkérdezi: Uram, mi az a nagy piszok ott az égen? Mire az Úr azt válaszolja: Az? az ott Kerekes Zebulon!",

Mindannyiunknak csúfnevet adott – emlékezett Katona Tamásengem Baka Tamásnak szólitótt, vagy Katona Tóbiásnak." Voltak különb nevek is. Hermant mindig így szólitotta felelni: "Hörman, a pofáján vastag bőr van". Herczegffy Kürthy neve Hörcsögfi Szaxofonos Waldemár volt. Cicatricist úgy hivta, hogy: "De fabricatore Salami". Ezt én csak nagy sokára értettem meg. Tudnom kellett volna ugyanis, hogy a cicatricis latinul: sebhelyes. Ha pedig valaki bekerül a szalámigyárba, akkor esetleg ő is alapanyag lehet... A mi osztályunkból is vehetünk példákat, bőven: Münkakszi Vaszile is magyarázatra szorul: a trianoni határ megállapitására bizottság érkezett a franciáktól, akik keresték Munkácsot, csak hát ezt ők úgy ejtik, hogy: "münkaksz". Ig,y már érthető Munkácsi Gyuszi neve. A minimum volt a cifra keresztnév: Radó Polikárp, Kerekes Zebulon, Ébényi Nikoláj.

Elgondolkoztató egy volt iskolatársunk emlékezése. Egy délelőttön rendkÍvűl kellemetlen érzése támadt; egy halott papot látott. Később tudta meg, hogy a kérdéses

napon, 1958 szeptember 15-én, délelőtt 3/4 11 órakor Honti tanár úr szívroham következtében meghalt.

 

   

 

Gimnáziumunk nevének változásai az idők során

 

Hová jársz? Az Érsekibe! – Általában így válaszoltunk, esetleg pontosabban is mondtuk: Az Érseki Katolikus Gimnáziumba. Te ugye a Rákócziánumba jársz? Ez is gyakori kérdés volt. A Rákócziánum ugyan a gimnáziumunk mellett működő konviktus neve volt, de a kívülállók gyakran átvitték az iskolára is. Valójában iskolánknak, valamint a konviktusnak a hivatalos neve az idők során többször is változott. Mivel a konviktus előbb, már 1903-ban létrejött (A Budai Mária Kongregáció fiúnevelő intézete néven), érthető, hogy az iskola - az időközben nevet váltott - nevelőintézet után kapta nevét. A főhatóság intézkedése nyomán azonban egy fél év múlva beillesztették nevébe az „érseki” jelzőt. Hasonlóképpen átváltott a „katholikus” jelző is „Katolikus”-sá változott. A fenntartó testület, a „Rákócziánum” kath. főgimnázium és internátus egyesület kemény harcokat vívott az érsekséggel (és más egyházi szervezetekkel is) annak érdekében, hogy hatásköre ne csorbuljon. Részleteire a közel százéves évkönyvekben találhatók olyan visszafogott utalások, amikből – olykor a sorok között is olvasva – rekonstruálhatók az események. Ez ma már a régmúlt történelme. Úgy hisszük, ennek részletekbe menő felidézése nem volna célszerű.

A különféle elnevezéseket a következőkben áttekintjük. Meg kell jegyeznünk, hogy a helyesírás az idők során változott; iskolánk első nevét a maga idejében csupa kisbetűvel írták, azonban ha a harmincas években hivatkoztak reá, akkor a neve már nagybetűkkel szerepelt.

 

A gimnázium neve:

 

1907.   A budai katholikus konviktus gimnáziuma

 

1908:   II. ker. érseki főgimnázium               

 

1909:   budapesti II. ker. katholikus főgimnázium              

 

1910:   budapesti II. ker. érseki katholikus főgimnázium

 

1924:   Budapesti II. ker. Érseki Katholikus Reálgimnázium

 

1937:   Budapesti Érseki Katolikus Gimnázium

 

                        A konviktus neve:

 

1903:   A Budai Mária Kongregáció fiúnevelő intézete

 

1907 :  Rákóczi-Kollegium (Budai Katholikus Konviktus)

 

1909:   Rákóczi-Kollegium Fiúnevelő Intézet

 

1930:   Rákóczi-Kollégium

 

Az államosítás után az iskola neve (ahová már a Királyi Katolikus és a Mátyás gimnázium diákjai is jártak, miután a három iskolát egyesítették) ugyancsak változgatott.

 

1949:   Budapesti II. Kerületi Állami Rákóczi F. Gimnázium

 

1957:   Budapesti II. Kerületi Állami Rákóczi Ferenc Általános Gimnázium

 

1963:   Budapesti II. Kerületi Rákóczi Ferenc Gimnázium

 

1971:   Budapesti II. Kerületi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium

 

1987:   Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium

 

2000:   II. Rákóczi Ferenc Gimnázium

 

 

Az állami gimnáziumban kezdetben megemlékeztek az Érsekiről, a gimnáziumot az Érseki jogutódjának tekintették. Később változott a helyzet, ma már szó sem esik a mai gimnáziumban az Érsekiről, az iskolát a Királyi Katolikus gimnázium jogutódjának tekintik, ami különös helyzetet teremt, mivel a régi, Ilona-utcai helyén (ma: Szabó Ilonka utca) újra működik a „Kir. Kat.”, a régi iskola, Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium néven.

Iskolánk emlékének eltörlése érdekes történet, ami számos korabeli újságcikk alapján nyomon követhető, e kérdéssel azonban itt nem kívánunk foglalkozni.