A második világháborúban és azzal összefüggésben,
valamint 1956-ban életüket vesztett diáktársaink
A második világháború hősi halottai
Almási László
Berczelly Géza
Dréhr Tamás
Eggenhofer Béla
Gadolla Kelemen
Ghyczy Márton
Hainiss György
Harsányi
János László
Kudriczy Károly
Márkus Pál
Mátyás
Elek
Müller
Jenő
Orkonyi Attila
Páldi Ernő
Pórszász Lucián
Sármai Károly
Szőcs
András
Vejtey István
A háború idején megölt áldozatok
Bacher Miklós |
az
oroszok lelőtték |
Baranyay János |
a németek
lelőtték |
Haller Alfréd |
a
nyilasok megölték |
Hermann János |
a
nyilasok lelőtték |
Hermann Otto |
a
nyilasok lelőtték |
Lukács László |
az oroszok megölték |
Rados Ottó |
munkatáborban
meghalt |
Szécsen Miklós |
az
oroszok megölték |
A bombázások és az ostrom áldozatai
Gudenus Géza
Horváth
Károly
Szalai
Ákos
Temple Rezső
Zágon
György
Zsámboky Péter
Örök világosság fényeskedjék nekik!
Nyugodjanak békében!
vvv
Részletek a háborús és 1956-os áldozatokról
Áldozatok, akiket a háború idején
megöltek
Szécsen Miklós gróf, 1917. Bécsben, 1899-ben született, 1917. március 2-án
osztályvizsgát, 3-án érettségi vizsgát tett, majd 10-én bevonult. Miniszteri titkár volt a
Külügyminisztériumban. 1945. március 18-án, feleségével Esterházy Alexia grófnővel
egyetemben az oroszok Móron megölték.
Haller
Alfréd, hallerkői gróf, (1926). Nyíregyházán született, 1908-ban.
Az V. és a VI. osztályt végezte iskolánkban. 1935-36-ban szerkesztette a
Hubertus Sportújságot, 1931-ben Muzsikál a vérünk, 1940-ben Erdő címmel jelent
meg verseskötete, regényeket is írt. 1944. december 31-én
Budapesten megölték a nyilasok.
Hermann
János, 1942. Mind a
nyolc osztályt nálunk végezte, az 1937/38-as tanévvel bezárólag „izr.”
megjelölés szerepel a neve mellett az évkönyvekben, ez után templomunkban Vid
Gábor tanárunk testvérével egyetemben megkeresztelte. Az ostrom idején
agyonlőtték a nyilasok.
Bacher Miklós, 1943. Nyolc éven át hozzánk járt, végig kitűnő tanuló volt. Az
ostrom idején agyonlőtték az oroszok (!).
Rados
Ottó, 1943. Kitünően érett, behívták munkaszolgálatosnak, Borban
meghalt.
Baranyay János, vitéz. 1944. Nyolc éven át hozzánk járt, konviktor
volt, a VII-VIII. osztályban vitézként szerepelt a
neve. Érettségi után bevonult, az ostrom idején
szabadságon volt, a németek igazoltatták a Garas utcában, a papírjait rendben
lévőnek találták, majd hátulról lelőtték.
Hermann
Ottó, (1945).
Testvérével együtt megkeresztelkedett templomunkban, az ostrom alatt a Duna
parton a nyilasok agyonlőtték.
A bombázások és az ostrom áldozatai
Gudenus Géza báró, (1924). Semmeringben született, 1905-ben, nálunk kezdte a
gimnáziumi tanulmányait, a II. osztályból kimaradt. Zsír- és olaj nagykereskedő
volt a fővárosban, 1945. január 13-án bombatámadás következtében hunyt el,
feleségével együtt.
Zsámboky Péter, 1942. Végig hozzánk járt, tagja volt az iskola zenekarának.
Meghalt a Vérhalom tér táján, az ostrom alatt.
Zágon
György, 1944. Nyolc
éven át járt hozzánk, az ostrom alatt a bátyjával lebicikliztek a Bimbó útról a
városba, a Tégla (ma: Fényes Elek) utcában becsapott mellettük egy akna.
Mindketten megsebesültek, ő a kórházban meghalt.
Temple Rezső, (1945). Végig hozzánk járt, kitűnő tanuló volt. 1944-ben behívták a
budaörsi úti Petőfi laktanyába, ahol bombatalálat érte.
Horváth
Károly, (1947).
Első osztálytól kezdve hozzánk járt, a Rózsahegy utcában bombatalálat
következtében halt meg.
Szalai
Ákos, (1947). A
IV-V. osztályban járt hozzánk, konviktor volt,
ötödikes korában egy kisegítő karhatalmi alakulatba osztották be, az ostrom
alatt a Nagykörúton bombatalálat érte.
A háború után kivégzettek
Kovarcz Emil, (1916). 1899-ben született, csak 1911-12-ben, a negyedik osztályban
járt hozzánk. Igen rossz tanuló volt. Őrnagy, majd 1939-40-ben a
Nyilaskeresztes Párt képviselője, Szálasi kormányában a totális mozgósítás
tárca nélküli minisztere. 1946-ban a népbíróság Ítélete nyomán kivégezték.
Zöldi
Márton dr. 1930. Gyenge
tanuló volt, elvégezte a jogi egyetemet, majd elkezdte, de abbahagyta a
műegyetemet és csendőrnek állt. Otthon műszaki találmányokkal foglalkozott,
megtanult angolul, olaszul, finnül, románul. 1942-ben Újvidéken tevékenykedett
egy csendőrszakasz parancsnokaként, majd 1944-ben belépett az SS-be, ahol
századosi rangot ért el. A népbíróság halálra ítélte, majd átadta a jugoszláv
hatóságoknak, 1946-ban kivégezték.
Domokos
Ernő, 1930. Az
1924-25-ös tanévben, harmadikosként került hozzánk, mint konviktor.
Koncepciós per nyomán kivégezték.
Czájlik Alajos,
Az 1956-os forradalom megtorlásának
áldozatai
Bán Róbert, (1952). Az első három évet járta velünk, mint konviktor.
1956-ban műszerészként dolgozott, csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. Tagja
volt annak a csoportnak, amely a Tímár utcában, a III. kerületi rendőrségen
fegyvert vételezett. 1956. november 4-én a szombathelyi rendőrség
letartóztatta. November 29-én
Galántay Tibor (1940.01.01. – 1956.10.25.) Az 1958-ban érettségizett IV. d. humán osztály tanulója volt. Ő maga nem érte meg az
érettségit. Halála napján elment a Kossuth térre, hogy részt vegyen a békés
tüntetésen. Ő is egyike volt az akkorra már megszűnt polgári világ
gyermekeinek. Tibor azon a végzetes napon felkereste egyik osztálytársát, és
lelkesen közölte, hogy a Parlament előtt tüntetés készül, de szeretné, ha
osztálytársa is elkísérné. Erre nem került sor, mert az aggódó szülők nem
engedték meg barátjának a részvételt. Tibor a Kossuth téri gyilkos sortűzben
vesztette életét. 2007. október 25. óta emléktábla őrzi emlékét a gimnázium
falán.
Füzéki István 1952-ben a
IV.b osztályban érettségizett diáktársunk 1956
novemberében nemzetőrként társaival az ELTE jogi karának épületét védte.
November 6-án megadták magukat az oroszoknak. Az őket letartóztató és
fasisztaként szidalmazó tisztnek oroszul azt válaszolta, hogy „Ti vagytok
fasiszták! Mit kerestek az én hazámban?” Ezután kiemelték a csapatból, ekkor
látták utoljára, minden bizonnyal kivégezték.
Osztálytársai
Füzéki István emlékére egy emléktáblát készíttettek,
mely gimnáziumunk épületén belül, a 2. emeleti folyósón, a könyvtár bejáratánál
került elhelyezésre.
(Makra Zsigmond, Jablonkay Gábor)