A második világháborúban és azzal összefüggésben, valamint 1956-ban életüket vesztett diáktársaink

A második világháború hősi halottai

Almási László

Berczelly Géza

Dréhr Tamás

Eggenhofer Béla

Gadolla Kelemen

Ghyczy Márton

Hainiss György

Harsányi János László

Kudriczy Károly

Márkus Pál

Mátyás Elek

Müller Jenő

Orkonyi Attila

Páldi Ernő

Pórszász Lucián

Sármai Károly

Szőcs András

Vejtey István

A háború idején megölt áldozatok

Bacher Miklós	az oroszok lelőtték
Baranyay János	a németek lelőtték
Haller Alfréd	a nyilasok megölték
Hermann János	a nyilasok lelőtték
Hermann Otto	a nyilasok lelőtték
Lukács László	az oroszok megölték
Rados Ottó	munkatáborban meghalt
Szécsen Miklós	az oroszok megölték

A bombázások és az ostrom áldozatai

Gudenus Géza

Horváth Károly

Szalai Ákos

Temple Rezső

Zágon György

Zsámboky Péter

Örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében!

vvv

Részletek a háborús és 1956-os áldozatokról

Áldozatok, akiket a háború idején megöltek

Szécsen Miklós gróf, 1917. Bécsben, 1899-ben született, 1917. március 2-án osztályvizsgát, 3-án érettségi vizsgát tett, majd 10-én bevonult. Miniszteri titkár volt a Külügyminisztériumban. 1945. március 18-án, feleségével Esterházy Alexia grófnővel egyetemben az oroszok Móron megölték.

Haller Alfréd, hallerkői gróf, (1926). Nyíregyházán született, 1908-ban. Az V. és a VI. osztályt végezte iskolánkban. 1935-36-ban szerkesztette a Hubertus Sportújságot, 1931-ben Muzsikál a vérünk, 1940-ben Erdő címmel jelent meg verseskötete, regényeket is írt. 1944. december 31-én Budapesten megölték a nyilasok.

Hermann János, 1942. Mind a nyolc osztályt nálunk végezte, az 1937/38-as tanévvel bezárólag „izr.” megjelölés szerepel a neve mellett az évkönyvekben, ez után templomunkban Vid Gábor tanárunk testvérével egyetemben megkeresztelte. Az ostrom idején agyonlőtték a nyilasok.

Bacher Miklós, 1943. Nyolc éven át hozzánk járt, végig kitűnő tanuló volt. Az ostrom idején agyonlőtték az oroszok (!).

Rados Ottó, 1943. Kitünően érett, behívták munkaszolgálatosnak, Borban meghalt.

Baranyay János, vitéz. 1944. Nyolc éven át hozzánk járt, konviktor volt, a VII-VIII. osztályban vitézként szerepelt a neve. Érettségi után bevonult, az ostrom idején szabadságon volt, a németek igazoltatták a Garas utcában, a papírjait rendben lévőnek találták, majd hátulról lelőtték.

Hermann Ottó, (1945). Testvérével együtt megkeresztelkedett templomunkban, az ostrom alatt a Duna parton a nyilasok agyonlőtték.

A bombázások és az ostrom áldozatai

Gudenus Géza báró, (1924). Semmeringben született, 1905-ben, nálunk kezdte a gimnáziumi tanulmányait, a II. osztályból kimaradt. Zsír- és olaj nagykereskedő volt a fővárosban, 1945. január 13-án bombatámadás következtében hunyt el, feleségével együtt.

Zsámboky Péter, 1942. Végig hozzánk járt, tagja volt az iskola zenekarának. Meghalt a Vérhalom tér táján, az ostrom alatt.

Zágon György, 1944. Nyolc éven át járt hozzánk, az ostrom alatt a bátyjával lebicikliztek a Bimbó útról a városba, a Tégla (ma: Fényes Elek) utcában becsapott mellettük egy akna. Mindketten megsebesültek, ő a kórházban meghalt.

Temple Rezső, (1945). Végig hozzánk járt, kitűnő tanuló volt. 1944-ben behívták a budaörsi úti Petőfi laktanyába, ahol bombatalálat érte.

Horváth Károly, (1947). Első osztálytól kezdve hozzánk járt, a Rózsahegy utcában bombatalálat következtében halt meg.

Szalai Ákos, (1947). A IV-V. osztályban járt hozzánk, konviktor volt, ötödikes korában egy kisegítő karhatalmi alakulatba osztották be, az ostrom alatt a Nagykörúton bombatalálat érte.

A háború után kivégzettek

Kovarcz Emil, (1916). 1899-ben született, csak 1911-12-ben, a negyedik osztályban járt hozzánk. Igen rossz tanuló volt. Őrnagy, majd 1939-40-ben a Nyilaskeresztes Párt képviselője, Szálasi kormányában a totális mozgósítás tárca nélküli minisztere. 1946-ban a népbíróság Ítélete nyomán kivégezték.

Zöldi Márton dr. 1930. Gyenge tanuló volt, elvégezte a jogi egyetemet, majd elkezdte, de abbahagyta a műegyetemet és csendőrnek állt. Otthon műszaki találmányokkal foglalkozott, megtanult angolul, olaszul, finnül, románul. 1942-ben Újvidéken tevékenykedett egy csendőrszakasz parancsnokaként, majd 1944-ben belépett az SS-be, ahol századosi rangot ért el. A népbíróság halálra ítélte, majd átadta a jugoszláv hatóságoknak, 1946-ban kivégezték.

Domokos Ernő, 1930. Az 1924-25-ös tanévben, harmadikosként került hozzánk, mint konviktor. Koncepciós per nyomán kivégezték.

Czájlik Alajos, 1930. A IV. osztálytól járt hozzánk, gyenge tanuló volt, 1930-ban nem sikerült az érettségije, egy év múlva megismételte. Vámtiszt volt, 1953-ban koholt vádak alapján kivégezték.

Az 1956-os forradalom megtorlásának áldozatai

Bán Róbert, (1952). Az első három évet járta velünk, mint konviktor. 1956-ban műszerészként dolgozott, csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. Tagja volt annak a csoportnak, amely a Tímár utcában, a III. kerületi rendőrségen fegyvert vételezett. 1956. november 4-én a szombathelyi rendőrség letartóztatta. November 29-én reggel a fővárosi országos börtönben kivégezték.

Galántay Tibor (1940.01.01. – 1956.10.25.) Az 1958-ban érettségizett IV. d. humán osztály tanulója volt. Ő maga nem érte meg az érettségit. Halála napján elment a Kossuth térre, hogy részt vegyen a békés tüntetésen. Ő is egyike volt az akkorra már megszűnt polgári világ gyermekeinek. Tibor azon a végzetes napon felkereste egyik osztálytársát, és lelkesen közölte, hogy a Parlament előtt tüntetés készül, de szeretné, ha osztálytársa is elkísérné. Erre nem került sor, mert az aggódó szülők nem engedték meg barátjának a részvételt. Tibor a Kossuth téri gyilkos sortűzben vesztette életét. 2007. október 25. óta emléktábla őrzi emlékét a gimnázium falán.

Füzéki István 1952-ben a IV.b osztályban érettségizett diáktársunk 1956 novemberében nemzetőrként társaival az ELTE jogi karának épületét védte. November 6-án megadták magukat az oroszoknak. Az őket letartóztató és fasisztaként szidalmazó tisztnek oroszul azt válaszolta, hogy „Ti vagytok fasiszták! Mit kerestek az én hazámban?” Ezután kiemelték a csapatból, ekkor látták utoljára, minden bizonnyal kivégezték.

Osztálytársai Füzéki István emlékére egy emléktáblát készíttettek, mely gimnáziumunk épületén belül, a 2. emeleti folyósón, a könyvtár bejáratánál került elhelyezésre.

(Makra Zsigmond, Jablonkay Gábor)