Lantosy Károly

1969-ben bekövetkezett haláláig matematikát és fizikát tanított. Igen jó alapképzettséget kaptunk tőle felsőfokú műszaki tanulmányainkhoz.
Lantosy tanár úr (Krampusz) 1969-ben tüdőgyulladást kapott, és egyre rosszabb állapotba került. Nem ment el azonban orvoshoz, és, miután élt-halt a tanításért, továbbra is bejárt az iskolába, óráit megtartani. Állapota kritikussá válásával azután bekerült a Szent János kórházba. Haldoklott, amikor mintegy „átadta” az éppen harmadéves osztályát Jablonkay tanár úrnak, azt kérve: „Mondd meg az osztályomnak, hogy azt kívánom, egy szebb, boldogabb Magyarországon éljenek, és mondd el nekik Prohászka Ottokár püspök egyetlen versét.”

Utólag derült ki, hogy a verset nem is Prohászka Ottokár, hanem egy német költőnő írta.

Íme a vers:

KŐ AZ ÚTON

 

Gondolod, hogy kerül életed útjába

Egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,

Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

S lohassza kedved, merészséged,

Jóságos kéz utadra azért tette,

Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, és aztán kezdj el

Beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet

Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,

Utadban minden kő áldást hozott.

 

(Elisabeth Fesche verse.

Fordította Kempelen Attila.)

 

Lantosy Károly hagyatékából, saját kézírásával

Lantosy tanár úr nagy hazafi, kiváló pedagógus volt. Isten nyugosztalja! Hálásak vagyunk neki.

Jablonkay Gábor

¬¬¬

Apró történetek Lantosy tanár úrról

Harmadik gimnazisták voltunk az 1956-57-es tanévben. Testnevelés óránk elmaradt Zsigmond Géza tanár úr betegsége vagy más elfoglaltsága miatt. Lantosy tanár úr jött be helyettesíteni, és mindjárt elkezdett fizika órát tartani. Aznap nem is volt fizika az órarendben. Az osztály először csak morogni kezdett, majd egyre hangosabban kórusban ütemesen, egyre gyorsabban skandálta: „Nem óra…nem óra…nemóra…nemóra…”

Tanár úr egy ideig úgy tett, mintha nem hallaná, majd elfogyott a türelme, és így csattant fel: „Mi a fene, ha nem óra? Seggre pacsi a háttérben?”

Jablonkay G.

¬¬¬

Fizika óra volt a fizika előadóban. Ott vízszintes asztallapok voltak, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy padszomszédommal a golyóstoll nyomógombját kioldva a radírt „ellőjük”. Vonallal jelöltük meg, meddig ment, jelöltük a rekordot. A táblánál felelési óra volt, ami azt jelentette, hogy a kiszemelt áldozat az 50 perces órából 40-45 percet felelt. Ez a többieket megnyugtatta, hogy rájuk aznap már nem kerül sor. A radírjáték persze kis csattanásokkal járt a golyóstoll rugójának kioldása miatt. Krampusz egy ideig tűrte, majd megszólalt: „Gyermekem, ne pettyegj!” Néhány perc szünet után folytattuk a játékot. Tanár úr erre egyszer csak azt mondta: „Folytassa Jablonkay!” Felálltam, de fogalmam sem volt róla, hogy mit is kellene folytatni. Nagyobb baj volt, hogy a többiek sem, így súgni sem tudtak. Csak álltam, mint szamár a hegyen.

Tanár úr erre így szólt: „Gyermekem, hozd ki a fizika füzetedet!” Az utolsó oldalra szokta beírni az osztályzatokat. Kivittem a füzetet, és odaadtam. Krampusz erre imígyen szólt: „Gyermekem, szép múltadra tekintettel beírok neked egy elégséges osztályzatot.” (Magyarul kettest).

Így kaptam életemben egyszer kettes osztályzatot a nélkül, hogy egy árva mukkot szóltam volna.

Jablonkay G.

¬¬¬

Osztálykirándulásunk volt 1957-ben Cox-szal és Lantosy tanár úrral a Szarvashegyre. Cox mint osztályfőnök utóvédként jött néhány osztálytársunkkal, elkerülendő a nem kívánt lemorzsolódást. Mi jó néhányan elöl mentünk Lantosy tanár úrral. Volt egy Vass Mátyás nevű osztálytársunk, akit Ormós Gaszton tanár úr keresztnevéről átvéve Gasztonnak becéztünk (tetszett nekünk ez a név). Megálltunk egy kis pihenőre, bevárandó a hátrébb jövőket. Ekkor Krampusz megkérdezte: „Miért hívjátok őt Gasztonnak?” Ekkor beért minket Cox, és megkérdezte: „Miért álltatok meg, Karcsikám?” „Csak megkérdeztem, miért hívják a Vasat Gasztonnak?”

Jablonkay G.

¬¬¬

65-ben vagy 66-ban történt.

Már bement az osztályába, a 66-ban végzett b-be, amikor a nagy kavarodásban még sokan nem vették őt észre, és valaki felindulásában kereken kimondta, hogy l…f... a Lantosy s…ébe. Tanár úr meghallotta és reagált, ahogyan kellett és illett: „A tiedbe se szalmaszál édes fiam, a tiedbe se szalmaszál!”

Hozzá hasonlóan kiváló embert alig-alig ismertem az életben.

Fazekas András

¬¬¬

Lantosy tanár úr filozófiai írása

Megemlékezés Lantosy Károly tanár úr sírjánál, 1996. nov. 08-án

Lantosy Károly tanár úr oktatási módszere - egy diákja szemével

¬¬¬

Lantosy Károly, 1957-59

Lantosy Károly ofő. és Gömöri György ig.h. a II.B oszt.kirándulásán, 1964

Lantosy Károly mat.-fiz. Oszt.főnök IV.B,  ballagáskor, 1966-05-07

Lantosy Károly, III.B oszt.kirámdulás, 1965 07