MÁTYÁS KIRÁLY GIMNÁZIUM

 

Tanáraink

Zámori tanár úr

Pados tanár úr

Hangfelvételek

 

Emléktábla a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium falán az Ilonka utcában

Tanáraink

A Mátyás Király Gimnáziumnak számos kiváló tanára volt, itt mindenekelőtt Mező Ferencet emlitjük meg. Ő 1908-ban végezte el a görög-latin szakot a Pázmány Péter Tudományegyetemen (Grünfeld néven), majd a következő évben doktorált, ettől kezdve Mező néven szerepelt. 32 hónap harctéri szolgálat után az elsők között került iskolánkba. Több sportegyesületnek volt vezetőségi tagja, „Írt cikkeket sport és napilapokba” áll az évkönyvben, pontosítsuk: pályafutása alatt irt cikkeinek száma meghaladja a kétezret. 1929-ben jelent meg Az olympiai játékok története c. könyve (Klebelsberg Kuno előszavával), ezzel a munkájával nyert az előző évben az amszterdami olimpián első dijat.

A tanári kar jellemzésére álljon itt Tisza Lászlónak, a kiváló fizikusnak az emlékezése. “Itt olyan tanárok tanítottak, akik nem nyerték el a rendszer kegyeit. Liberális tanárokból elsőrangú tanári kar alakult.” A továbbiakban megemlíti Szemere Gyula német tanárt, “Aki filozófia magánelőadásokat tartott, amire egyedül engem hívott meg az iskolából.”

A régebbi tanulók közül emlitésre méltó Bibó István (nemesi előneve: barátosi), aki 1921-ben kezdte meg tanulmányait, az I/A osztályban. Hozzánk járt későbbi igazgatónk, Fiala Albert is, aki 1926-ban érettségizett.

A tanulók közül említést érdemel Tisza László, aki 1907-ben született, 90-ik születésnapján, mint az MIT (Massachusetts Institute of Technology) emeritus professzora haza látogatott, ebből az alkalomból emlékezett volt iskolájáról. A matematikát unta, tanára felmentette az órák alól. 1925-ben (Teller Edével és Fuchs Rudolffal holtversenyben) megnyerte az Eötvös versenyt. A budapesti műegyetem után Göttingenben, majd Lipcsében tanult, ez után Harkovban a világhírű Landau intézetében szerzett kandidátusi fokozatot. Hazatérte után mint kommunistát figyelték, ez után Teller hívására Amerikába ment. A termodinamika és a kvantumfizika alapjainak kutatójaként tartják számon.

Szamosi József (született 1912-ben) vidékről került iskolánkba. Egy irodalmi versenyen 20, majd egy másikon, ahol illusztrációkat kellett rajzolni, 30 arany pályadíjat nyert. Legemlékezetesebb műve az, amit ugyan csak 10 arannyal jutalmaztak: iskolai indulónk, amit Mátyás királyunk fekete seregéről írt. A háború végén külföldre, Németországba szakadt, 1951-től 25 éven át a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott. Egy méltatásban ezt írták róla: „Nyelvszépítőként foglalja el helyét a magyar irodalomban. A tollforgatáson kívül több más művészeti ágban is otthonos… remekművű faragásai, szobrai vannak.” Könyvei jelentek meg a Spanyolországban található Szent László, valamint a máriacelli Nagy Lajos emlékekről.

Nehéz időkben járt iskolánkba Rónai András. „Én voltam az egyetlen zsidógyerek, aki bocskai ruhára varrta fel a sárga csillagot.” Mondta egy emlékezésében. Ő volt a „Valahol Európában” Ficsúrja. Izraelben színházat alapított, hosszú időn át ő volt az izraeli-magyar baráti társaság elnöke.

Antoni Ferenc (akit Zámori tanár úr kapcsán is említünk) biokémikus a Sugárbiológiai Intézet osztályvezetője, 1963-tól Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség osztályvezetője, majd a SOTE egyetemi tanára, 1973 és 1976 között a rektora.

Az Egyetemi gimnázium történetét igen alaposan és részletesen megírták. E helyt nem kívánunk kiváló volt tanáraival és növendékeivel foglalkozni, ami, ha alaposak vagyunk, az előzőeknél nagyságrenddel nagyobb terjedelmet igényelne, itt csak egy gondolatot, az iskola kiválóságát kívánjuk néhány idézettel szemléltetni. „A főváros állásának s igényeinek megfeleljen és díszét emelje.” Rögzítették a szempontot, amely az építést alapvetően meghatározta. Az építés 1872-től 1876-ig tartott, „nagyságra és szépségre ehhez fogható monumentális középiskolai épület jóformán nem akadt egész Magyarországon.” (Az idézetet az iskola 1971-72. évi évkönyvéből vettük) Érdekes gróf Kornis Kornélia véleménye is (Elődök és Utódok, Bp. 2002.), ő megírja, hogy az erdélyi főrangú családok szívesen küldték gyermekeiket ide tanulni; ezt tartották ugyanis az ország legelőkelőbb iskolájának.

A fenti rövid áttekintéssel arra is rá kívántunk mutatni, hogy – bizonyos nézetekkel, illetve híresztelésekkel ellentétben – az Érsekinek, valamint a Mátyásnak is számos kiváló tanára és diákja volt.

(Makra Zsigmond)

vvv

Zámori Ferenc (Zami bácsi)

Zámori tanár úr 1891-ben született Budapesten. Ugyancsak öreg fiú volt már, amikor mi megismertük. Szép emlékeket őrzött a háborúból, ahol a tüzéreknél szolgált. Századosi rangig vitte, nagy halom kitüntetésre tett szert (Signum Laudis, vitézségi éremből rögtön kettő, stb.) Ezekről az emlékeiről sokat mesélhetett valaha, a mi időnkben emlékeit már kevesebbet emlegette, de azért kedvenc tüzérindulója refrénjét: Durr, Boldizsár! mi is ismertük. A háború (az első!) után kezdett tanítani, természettan-természetrajz-vegytan képesítéssel. Először a Mária Terézia leánygimnáziumban, ekor még Krikler Ferenc volt a neve. 1924-ben került a Mátyás Gimnáziumba, nevét 1932-ben magyarosítota Zámorira. A Mátyás Király Gimnázium öregdiák egyesületének  az elnöke volt jó ideig. A háború alatt az egyesület már nem működött, mivel tagjainak java része katonai szolgálatot teljesített, a háború után meg éppen nem volt mód ujjáéledésre.

Derék ember, példakép volt, vallja róla mindenki. Ehhez a vonásához érdekes adalékul szolgálhat az 1941/42-es évkönyv következő adata: „Zámori Ferenc kartársunk Antoni Ferenc IV. oszt. tanulót l0 pengő jutalomban részesítette a vegytanban tanúsított eredményes munkájáért.” Zami bá' arra méltót jutalmazott. Antoni Feri 30 év múlva egyetemi tanár (az orvostudományi egyetem biokémia tanszékén), majd az egyetem rektora.

Hogyan tanított fizikát? Becsületesen, de nem magávalragadóan. Volt, aki a fizika igazi szeretetét hiányolta nála, volt aki azt, hogy nem tanított modern fizikát. A Nipkow-tárcsa még az ő világa volt, a kozmogóniai elméletek már nem. „Én, fiam ilyennel nem...” mormolta és valakivel felolvastatta a könyvet.

Objektív értékelés szerint Zami csak közepesen jó tanár volt. No de a diák többnyire szubjektív! „Kiváló tanár volt...” „Úgy emlékezem reá, mint az egyik legjobb tanárunkra...” ilyen emlékezést szakajtónyit lehet összegyüjteni. Melyik értékelés hát az igaz? Lényegében mind a kettő. A későbbi egyetemi tanár évtizedek távlatából, tudományos alapon értékeli a múködését. A többség viszont a diákkori emlékek nyomán, arra emlékezve, hogy egyenes, becsületes, szeretetreméltó ember volt.

Sanyaru időkben jártunk iskolába, fizikai, kémiai kisérletek bemutatására ritkán nyílott alkalom. Zami gyakran alkalmazott egy mindig kéznél lévő demonstrációs eszközt. „Erőször a karja” mondta és lapát tenyerével nyakonvágta a delikvenst. Ezt az „atyait” a mai liberális világban aligha oszthatná ki. Érdekes, ezért senki nem haragudott reá.

 Mesélik, hogy nyugdijas korában kötőgépen dolgozott, Amerikában pedig, amikor fiánál időzött (Béla 1956-ban ment ki Amerikába), asztalosmunkát végzett. Mindig igyekezett hasznosnak lenni. Rákban halt meg, 1973-ban.

(Makra Zsigmond)

vvv

HANGFELVÉTELEK

Székely utcai találkozó 1997.09.16.     Kiss Jenő beszéde

Pados tanár úr 90 éves (Kiss Jenő köszöntőjével együtt)