Móna Istvántól
búcsúzunk
2010. augusztus 4.
Július 28-án elhunyt Móna István öttusázó
olimpiai bajnok, aki élete végéig hű maradt csapatához, a Budapest Honvédhez,
de valódi lokálpatriótaként kerületünkhöz is ezer szállal kötődött.
A hatvanas években
sorozatban világelső magyar öttusaválogatottban Balczó
András és Török Ferenc mellett biztos helye volt. 1968-ban a
csapattal olimpiai bajnok lett, s nem mellesleg négy, csapatban kiharcolt
világbajnoki címben is osztozott. Legerősebb száma az öttusázók talán
legbizonytalanabb próbája, a párbajtőrvívás volt. Ebben a fegyvernemben sok
éven át válogatott kerettag volt, 1970-ben csapatban magyar bajnok is lehetett.
A jogi doktorátus mellett a vívó és az öttusázó szakedzői képesítést is
megszerezte, s bár ügyvédként dolgozott, a sportvilágban érezte magát a
legjobban. Móna István minden követ megmozgatott, hogy a tehetségek a lehető
legjobb körülmények között készülhessenek és versenyezhessenek.
A mindig víg kedélyű olimpikon már két éve küzdött a súlyos
betegséggel. Tavasszal úgy tűnt, ezt a csatát is megnyeri. Kedvenceivel, a
férfi párbajtőrözőkkel kiutazott a németországi Heidenheimbe,
ahol a fiúk csapatgyőzelemmel örvendeztették meg jótevőjüket. Április végén még
ő is ott volt a Farkasréti temetőben, az olimpiai bajnoktársát, Kovácsi Aladárt
búcsúztatók között.
Most pedig a tizenkettő közül már a második olimpiai bajnokától
is búcsúzni kényszerül a magyar öttusasport, a Magyar Olimpiai Bizottság, a
magyar sporttársadalom. Móna István szeptemberben lett volna hetvenéves.
Nyugodjék békében!
(Forrás: Budai Polgár Online http://www.budaipolgar.hu/kedves-szomszed/mona.html )
¬¬¬
Dr. Móna István
A sorsban nem, de a sportban veretlenül
- Mondd, Pista, milyen családban születtél, milyen a zsidó érintettséged,
hogyan vészeltétek át a nehéz időket?
- Szegényben és elég szerencsétlenben. Anyai ágon tipikus vidéki, kisvárosi
(nyíregyházi) zsidó családban. Anyám édesanyja - a nagyanyám - az 1910-es évek
végén fiatalon meghalt a járványos spanyolnáthában. Anyai nagyapám szabómester
volt, aki másodszor is megnősült. Később feleségével - anyám nevelőanyjával-,
valamint anyám egyetlen fiútestvérével együtt Auschwitzban pusztították el.
Ugyaninnen Magda és Bözsi néném súlyos betegen, de élve hazajöttek. Ma már csak
Magda nagynéném él valamennyiük közül.
Apám Nagyváradon született, református vallású
keresztény emberként. Szülei meghaltak, korán árvaságra jutott. Egy igen
tisztességes baráti katonacsalád nevelte föl (Sasvári
János és családja). Katonák között, a mindenkori szolgálati helyen nőtt föl,
majd végül Nyíregyházán élte életét.
Anyám és két testvére részben szerencsével, részben barátok segítségével (pl.
apám) megmenekültek a deportálástól. Ez vonatkozik rám is, hiszen én anyám
sorsában osztoztam, mert 1940-ben születtem.
Apám nem lett katona, mert a sorozó orvos még kisgyerek korából ismerte
valamelyik laktanyából, és egy alkalmatlansági papírt adott neki. 1944-ben,
amikor már mindenkit behívtak, így őt is, úgyszólván percek alatt mindent
otthagyva, feljöttünk Budapestre, a Pannónia utca 13-ba, ahol később mindketten
halálukig éltek. Ebben a házban akkor már több nyíregyházi jó barát lakott,
illetve bujkált, a világ legbecsületesebb házmester házaspárja - Bakai János és
Juliska, egyszerű vidéki emberek - segítségével. Ugyanitt lakott nálunk később
évekig az Auschwitzból megmenekült Magda és Bözsi néném, akik természetesen
elmesélték az ott átélt borzalmakat.
Bözsi és Jolán néném családjuk körében, szép kort megérve haltak meg. Irén
néném, aki a legidősebb volt a hat testvér közül, férjével együtt a háború után
kivándorolt Izraelbe, ahol 90 éves kor felett hunyt el egy szeretetotthonban.
- Mit jelentett a sport a családotokban? Hogyan lettél öttusázó?
- A sport majdnem mindent jelentett a családunkban. A szüleim egész életükben
sportoltak. Én korcsolyáztam, fociztam éjjel-nappal, majd tízéves koromtól az
Előre SE-ben úsztam, miután az egyik testnevelési
órán egy úszóedző kiemelt a vízből, és elvitt úszónak. Öttusázó úgy lettem,
hogy megnyertem egy tehetségkutató háromtusaversenyt, ami után leigazoltak a
Budapesti Honvéd SE-be. Ez 1955-ben történt.
- Milyen kimagasló eredményeid voltak? Milyen volt minden idők legjobb
öttusacsapatának a tagja lenni?
- 1957-ben már indulhattam a felnőtt országos bajnokságon, majd tagja lettem a
felnőtt válogatott keretnek, és nemzetközi versenyeken is részt vehettem.
Világbajnokságon először 1963-ban szerepeltem. Az idők folyamán olimpiai bajnok
és négyszeres világbajnok lettem a csapattal. Mi soha, egyetlen egyszer sem
kaptunk ki, semmilyen versenyen. E csapat tagjának lenni nagyon-nagyon
megnyugtató volt, és ma is kimondhatatlanul jó érzés tölt el, ha erre gondolok.
- Hogyan alakult a sport utáni életed, benne a családi életed?
- 1960-ban a bölcsészkaron kezdtem el tanulni, majd átmentem a jogra, és ott
lediplomáztam. Az öttusát 1970-ben fejeztem be, de már 1968-ban elkezdtem
dolgozni ügyvédjelöltként dr. Hegedűs Frigyesnél, aki annak idején a Honvédban
szakosztályvezetőm, majd később szövetségi kapitányom is volt. Ügyvédi vizsgát
tettem, és jelenleg is praktizálok, azzal a változással, hogy néhány éve
nyugdíjba mentem. Kétszer házasodtam, jelenleg is nős vagyok. Van egy saját
lányom, Sárika, aki Münchenben él, közgazdász, egy hétéves fiú és egy négyéves
kislány édesanyja. Szerencsére már az ő életük is évente több alkalommal hosszú
hetekre a Sportuszodához kötődik, ahova a kicsik imáknak járni. Két nevelt
gyermekem van 1980 óta: Kulcsár Krisztián egy bankban dolgozik és világbajnok
vívó, három gyerek édesapja, Alexa pedig, aki szintén vívó volt, ma
kozmetikusként dolgozik, és az ő gyerekével együtt összesen hat unokának
örülhetek.
Molát Ferenc
(Forrás: http://www.maccabi.hu/hu.asp?do=interview_mi )
¬¬¬
Könyvet írt Móna István
2009.
12. 15.
Szeretett sportágaihoz, az öttusához és a
víváshoz kötődő éveit veszi elsősorban számba, de civil életéről is beszámol
Móna István az Élettusa - három tételben című - méltatói
szerint finoman, elegánsan megírt -, frissen megjelent életrajzi könyvében.
A majd négyszáz oldalon keresztül tartó történetmesélés
teljes mértékben a csapatban olimpiai és négyszeres
világbajnok öttusázó, vívóként sikeres menedzser terméke - amint azt a kötet
szerkesztője, Dávid Sándor a keddi, budapesti bemutatón hangsúlyozta.
"Eredetileg azt terveztük, a Balczó
Bandiról szóló könyvhöz hasonlóan ez is úgy áll össze, hogy meghallgatom a
történeteket, és megírom, aztán Pista megtette ezt maga" - fűzte hozzá.
A prezentáción méltatta Móna Istvánt,
illetve művét nevelt fia, a világbajnok, olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó
Kulcsár Krisztián, valamint egyik legeredményesebb versenyzője, a kétszeres
olimpiai bajnok, vb-győztes Nagy Tímea is.
"Hullámzó volt a kapcsolatunk,
előfordult, hogy éveken át nem szóltunk egymáshoz, de például olyan csodálatos
orchideacsokrot, amilyent tőle kaptam az esküvőmre, azóta sem láttam - mondta
Nagy Tímea. - Én elsősorban nem a sikeres öttusázóra, vívószakemberre, hanem a
nagyon jó barátra gondolok vele kapcsolatban a könyv megjelenésekor" -
tette hozzá.
A 69 éves Móna a Balczó Andrással és
Török Ferenccel alkotott öttusa aranycsapattal rendkívüli sikereket ért el a
hatvanas években, de később sportvezetőként, menedzserként is maradandót
alkotott, az elmúlt húsz év legsikeresebb vívószakosztályát alakította ki a
Honvédban. A könyvbemutatón nem tudott jelen lenni, mivel a közelmúltban
agyműtéten esett át. Tavalyi hasonló operációjáról beszámol az emlékezésében,
melynek minden részletében - rá jellemzően - szókimondó és kritikus.