Édesatyám Kádáréknak soha nem írt alá

Az őrgróf fia Torontóból válaszol

A Facebookon és több hírportálon, például a Hír24-en is Kivégezték a kommunisták az ’56-os katonatisztet címmel sajátos történelmi csúsztatással emlékeztek meg a 103 éve született Pálinkás-Pallavicini Antal őrgrófról, aki még az alulinformált ellenzéki, liberális média szerint is „a II. világháború alatt az antifasiszta mozgalom egyik prominense volt”. Mi az igazság?

2025.08.10.

Franka Tibor

Pálinkás-Pallavicini Antal őrgróf

A neves itáliai családnak tehetős birtokai voltak hazánkban és az őrgróf apja országgyűlési képviselő, a Horthy-rendszer legitim ellenzékének tagja volt. Antal fia viszont ennek ellenére önként jelentkezett a Magyar Királyi Hadseregbe, ahol 1943-ban hadnaggyá avatták. Ezt követően azt állítják az 1957-ben kivégzett tisztről, hogy csatlakozott Bajcsy-Zsilinszkyhez, majd a felelősségre vonás elől 1944-ben egyenesen a szovjet Vörös Hadsereghez szökött át, ahol pedig zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Újabb csavar ebben a gyanús históriában, hogy bevetése előtt mégis hadifogolyként kezelték és 1946-ig szovjet hadifogolytáborban volt.

Hazatérése után – írja a Hír24 – katonaként lépett be a Magyar Kommunista Pártba (helyesen a Magyar Dolgozók Pártjába), viszont az 1956-os forradalom idején a rétsági Hunyadi-páncélosok laktanyaparancsnokaként már lőszert és fegyvert osztogatott a felkelőknek, még riadót is fújatott, de a szovjetek előtt aztán jobbnak látta letenni a fegyvert. A politikai csúsztatásról árulkodó, hamis megemlékezés röviden azzal zárul, hogy „forradalmi tevékenysége miatt 1957 december 10-én végezték ki Pesten az Országos Börtönben és temették titokban – ahová Nagy Imrét is – a 301-es parcellába”.

A sajátos, még inkább kirostált megemlékezésben a leginkább kegyeletsértő és undorító az, hogy Pallavicini Antal őrgróf hadnagy igazi „bűnéről”, valójában hőstettéről mélyen hallgat. Ami pedig az volt, hogy a felsőpetényi Almásy-kastélyból kiszabadított Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását, miután az őrzésére kirendelt pufajkás ávósok gyáván elmenekültek, az őrgróf 1956 október 30-án autóval szállította az út mentén éljenző tömegek kíséretében a fővárosi Úri utcai hercegprímási palotába. Valójában ezért kellett akasztófán végeznie. Életével fizetett a találkozásért.

A sértő, mert méltatlan és több esetben a valóságot kiforgató, illetve elhallgató irományt elküldtem a kivégzett hadnagy ma is élő fiának, Pallavicini András barátomnak, aki az 1970-es években a Kádár-rezsim jóváhagyásával emigrálhatott és számos ’56-os menekülttel együtt Torontóban telepedett le. Kérésemre és kérdéseimre az alábbiakat válaszolta.

– Igaz, hogy édesapád antifasiszta prominens, nagyapád pedig Horthy kormányzó úr legitim ellenzéke volt?

– Édesatyámat 1943-ban páncélos hadnaggyá avatták a Ludovikán, majd az orosz frontra vezényelték, ahol szovjet fogságba esett. A harcokban szerzett sebesülése miatt fogolytábori kórházba vitték, ahol az emberséges, szakszerű orvosi kezelés, ellátás tulajdonképpen megmentette az életét. Főnemesi származása ellenére megváltoztatta a szovjetről addig kialakult meggyőződését. Ezeket a valós információkat az azóta már elhunyt ludovikás tiszttársaitól tudom. Nagyatyám őrgróf Pallavicini György felsőházi képviselő Kun Béláék bestiális idejében a Bécsben székelő Antibolsevista Comité tagja, majd a vörös vérengzés után Dunántúl kormánybiztosa. Meggyőződéses királypárti legitimista, így természetszerűen Horthy kormányzó úr ellenzéke, de nem balról.

– Igaz, hogy édesapád Bajcsy-Zsilinszkyvel szimpatizált, majd a Vörös Hadsereghez szökött, ahol átállt?

– A Bajcsy-féle Márciusi Frontban, azaz a náciellenes szervezkedésben testvérével, Györggyel tevékenyen reszt vettek, amiért testvérbátyját a Gestapo letartóztatta és Dachauba deportálta. Szabadulása után irányultsága és származása miatt az ávósok lefogták, és a Mindszenty-pert követő elítélése után a szovjet NKVD elhurcolta. A Gulagon halt meg 1941 környékén. Arról, hogy édesatyámat zászlóaljparancsnoknak nevezték volna ki és bevetni akarták szovjet oldalon, nem tudok, és nem tartom lehetségesnek. Annál kevésbé, mert 1952-ben éppen nacionalista katonai felfogása és arisztokrata származása miatt zárták ki az MDP-ből, az MSZMP elődjéből. Amire ő egész életében, arra én ma is nagyon büszke vagyok, tudniillik az én édesapám a Kádár-rendszer iránti tiszti hűségnyilatkozatot soha nem írta alá.

– Végül igaz, hogy csupán lőszer- és fegyverosztásért ítélték halálra, miközben Rétságon a hercegprímással közös szobra hirdeti Mindszenty kiszabadítását?

– Édesatyám vezetésével 1956. október 30-án a Parlamentből érkezett, páncélosokkal megerősített katonai konvoj kísérte fel Mindszenty József hercegprímást, a felsőpetényi kastélyból kiszabadított bíborost a budai várba, a prímási palotába. Édesanyám mesélte, hogy miután búcsút intett a laktanya kapujában, a konvojt Vácon, Újpesten és a belvárosban éljenző, utcakőre térdeplő, imádkozó tömeg fogadta Budáig. Ezért kellett meghalnia. A bírósági per anyagából egyértelműen kiviláglik több helyütt is a halálos ítélet indoklásaként, hogy származása okán, műveltsége és intelligenciája miatt azonnal fel kellett volna ismernie a hercegprímás reakciós, negatív, hazaáruló szerepét, és meg kellett volna tagadnia Mindszenty Budapestre hozatalát.

A Mindszenty–Pallavicini-emlékmű (Fotó: MTI/Marjai János)

Az őrgróf Torontóban élő fiának nyilatkozatát követően még egyetlen apró tényt had említsek meg az ellenzék szelektált történelmi emlékezetének megcsúfolására: Babusa János szobrász 2016-os alkotása, a világ első köztéri szárnyas oltára Rétságon látható, amit a magyar köztudat Mindszenty–Pallavicini-emlékműként ismer. Az alkotás az 1956-os felsőpetényi kiszabadítás tényét örökíti meg a hercegprímás és az őrgróf életnagyságú bronzszobrával.