<�!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN">
<�html xmlns:v="urn:schemas-microsoft-com:vml" xmlns:o="urn:schemas-microsoft-com:office:office" xmlns:w="urn:schemas-microsoft-com:office:word" xmlns:dt="uuid:C2F41010-65B3-11d1-A29F-00AA00C14882" xmlns:m="http://schemas.microsoft.com/office/2004/12/omml" xmlns:st1="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" xmlns="http://www.w3.org/TR/REC-html40" lang="hu"><�head>
<�meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=unicode">
<�meta name="ProgId" content="Word.Document">
<�meta name="Generator" content="Microsoft Word 15">
<�meta name="Originator" content="Microsoft Word 15">
<�link rel="File-List" href="wemlek90_elemei/filelist.xml">
<�link rel="Preview" href="wemlek90_elemei/preview.wmf">
<�link rel="Edit-Time-Data" href="wemlek90_elemei/editdata.mso"><�!--[if !mso]>
<�style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
<�/style>
<�![endif]-->
<�title>Cox 90. születésnapjára<�/title><�o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="metricconverter"><�/o:smarttagtype>
<�o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="PersonName"><�/o:smarttagtype><�!--[if gte mso 9]><�xml>
<�o:DocumentProperties>
<�o:Author>Readiris<�/o:Author>
<�o:LastAuthor>Gabor Jablonkay<�/o:LastAuthor>
<�o:Revision>2<�/o:Revision>
<�o:TotalTime>78<�/o:TotalTime>
<�o:Created>2019-04-11T13:24:00Z<�/o:Created>
<�o:LastSaved>2019-04-11T13:24:00Z<�/o:LastSaved>
<�o:Pages>1<�/o:Pages>
<�o:Words>17563<�/o:Words>
<�o:Characters>121191<�/o:Characters>
<�o:Company>I.R.I.S.<�/o:Company>
<�o:Lines>1009<�/o:Lines>
<�o:Paragraphs>276<�/o:Paragraphs>
<�o:CharactersWithSpaces>138478<�/o:CharactersWithSpaces>
<�o:Version>16.00<�/o:Version>
<�/o:DocumentProperties>
<�o:CustomDocumentProperties>
<�o:Editor dt:dt="string">Readiris<�/o:Editor>
<�/o:CustomDocumentProperties>
<�/xml><�![endif]-->
<�link rel="themeData" href="wemlek90_elemei/themedata.thmx">
<�link rel="colorSchemeMapping" href="wemlek90_elemei/colorschememapping.xml"><�!--[if gte mso 9]><�xml>
<�w:WordDocument>
<�w:Zoom>BestFit<�/w:Zoom>
<�w:TrackMoves>false<�/w:TrackMoves>
<�w:TrackFormatting/>
<�w:HyphenationZone>21<�/w:HyphenationZone>
<�w:PunctuationKerning/>
<�w:DrawingGridHorizontalSpacing>6 pt<�/w:DrawingGridHorizontalSpacing>
<�w:DrawingGridVerticalSpacing>6 pt<�/w:DrawingGridVerticalSpacing>
<�w:DisplayHorizontalDrawingGridEvery>0<�/w:DisplayHorizontalDrawingGridEvery>
<�w:DisplayVerticalDrawingGridEvery>3<�/w:DisplayVerticalDrawingGridEvery>
<�w:UseMarginsForDrawingGridOrigin/>
<�w:ValidateAgainstSchemas>false<�/w:ValidateAgainstSchemas>
<�w:SaveIfXMLInvalid>false<�/w:SaveIfXMLInvalid>
<�w:IgnoreMixedContent>false<�/w:IgnoreMixedContent>
<�w:AlwaysShowPlaceholderText>false<�/w:AlwaysShowPlaceholderText>
<�w:DoNotUnderlineInvalidXML/>
<�w:DoNotPromoteQF/>
<�w:LidThemeOther>HU<�/w:LidThemeOther>
<�w:LidThemeAsian>X-NONE<�/w:LidThemeAsian>
<�w:LidThemeComplexScript>X-NONE<�/w:LidThemeComplexScript>
<�w:DoNotShadeFormData/>
<�w:Compatibility>
<�w:SpaceForUL/>
<�w:BalanceSingleByteDoubleByteWidth/>
<�w:DoNotLeaveBackslashAlone/>
<�w:ULTrailSpace/>
<�w:DoNotExpandShiftReturn/>
<�w:FootnoteLayoutLikeWW8/>
<�w:ShapeLayoutLikeWW8/>
<�w:AlignTablesRowByRow/>
<�w:ForgetLastTabAlignment/>
<�w:AdjustLineHeightInTable/>
<�w:LayoutRawTableWidth/>
<�w:LayoutTableRowsApart/>
<�w:UseWord97LineBreakingRules/>
<�w:BreakWrappedTables/>
<�w:SelectEntireFieldWithStartOrEnd/>
<�w:UseWord2002TableStyleRules/>
<�w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<�/w:Compatibility>
<�w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4<�/w:BrowserLevel>
<�m:mathPr>
<�m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<�m:brkBin m:val="before"/>
<�m:brkBinSub m:val="--"/>
<�m:smallFrac m:val="off"/>
<�m:dispDef/>
<�m:lMargin m:val="0"/>
<�m:rMargin m:val="0"/>
<�m:defJc m:val="centerGroup"/>
<�m:wrapIndent m:val="1440"/>
<�m:intLim m:val="subSup"/>
<�m:naryLim m:val="undOvr"/>
<�/m:mathPr><�/w:WordDocument>
<�/xml><�![endif]--><�!--[if gte mso 9]><�xml>
<�w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" LatentStyleCount="376">
<�w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<�w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="heading 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="heading 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="heading 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="heading 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="heading 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="heading 7"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="heading 8"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="heading 9"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 7"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 8"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toc 9"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
QFormat="true" Name="caption"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<�w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<�w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<�w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="No List"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true"
Name="Placeholder Text"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Mention"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Smart Hyperlink"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Hashtag"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Unresolved Mention"/>
<�w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Smart Link"/>
<�/w:LatentStyles>
<�/xml><�![endif]--><�!--[if !mso]><�object
classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id=ieooui><�/object>
<�style>
st1\:*{behavior:url(#ieooui) }
<�/style>
<�![endif]-->
<�style>
<�!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:Wingdings;
panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:2;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;}
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:"Wingdings 2";
panose-1:5 2 1 2 1 5 7 7 7 7;
mso-font-charset:2;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;}
@font-face
{font-family:"Arial Narrow";
panose-1:2 11 6 6 2 2 2 3 2 4;
mso-font-charset:238;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:647 2048 0 0 159 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman",serif;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}
p.MsoFootnoteText, li.MsoFootnoteText, div.MsoFootnoteText
{mso-style-noshow:yes;
mso-style-link:"Lábjegyzetszöveg Char";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman",serif;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}
span.MsoFootnoteReference
{mso-style-noshow:yes;
vertical-align:super;}
span.MsoEndnoteReference
{mso-style-noshow:yes;
mso-style-unhide:no;
vertical-align:super;}
p.MsoEndnoteText, li.MsoEndnoteText, div.MsoEndnoteText
{mso-style-noshow:yes;
mso-style-unhide:no;
mso-style-link:"Végjegyzet szövege Char";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman",serif;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}
a:link, span.MsoHyperlink
{mso-style-noshow:yes;
color:blue;
mso-text-animation:none;
text-decoration:none;
text-underline:none;
text-decoration:none;
text-line-through:none;}
a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed
{mso-style-noshow:yes;
color:blue;
mso-text-animation:none;
text-decoration:none;
text-underline:none;
text-decoration:none;
text-line-through:none;}
p.msonormal0, li.msonormal0, div.msonormal0
{mso-style-name:msonormal;
mso-style-unhide:no;
mso-margin-top-alt:auto;
margin-right:0cm;
mso-margin-bottom-alt:auto;
margin-left:0cm;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman",serif;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;}
span.LbjegyzetszvegChar
{mso-style-name:"Lábjegyzetszöveg Char";
mso-style-noshow:yes;
mso-style-unhide:no;
mso-style-locked:yes;
mso-style-link:Lábjegyzetszöveg;}
span.VgjegyzetszvegeChar
{mso-style-name:"Végjegyzet szövege Char";
mso-style-unhide:no;
mso-style-locked:yes;
mso-style-link:"Végjegyzet szövege";}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-size:10.0pt;
mso-ansi-font-size:10.0pt;
mso-bidi-font-size:10.0pt;}
/* Page Definitions */
@page
{mso-page-border-surround-header:no;
mso-page-border-surround-footer:no;
mso-footnote-separator:url("wemlek90_elemei/header.htm") fs;
mso-footnote-continuation-separator:url("wemlek90_elemei/header.htm") fcs;
mso-endnote-separator:url("wemlek90_elemei/header.htm") es;
mso-endnote-continuation-separator:url("wemlek90_elemei/header.htm") ecs;}
@page WordSection1
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection1
{page:WordSection1;}
@page WordSection2
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection2
{page:WordSection2;}
@page WordSection3
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection3
{page:WordSection3;}
@page WordSection4
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection4
{page:WordSection4;}
@page WordSection5
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection5
{page:WordSection5;}
@page WordSection6
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection6
{page:WordSection6;}
@page WordSection7
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection7
{page:WordSection7;}
@page WordSection8
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection8
{page:WordSection8;}
@page WordSection9
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection9
{page:WordSection9;}
@page WordSection10
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection10
{page:WordSection10;}
@page WordSection11
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection11
{page:WordSection11;}
@page WordSection12
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection12
{page:WordSection12;}
@page WordSection13
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection13
{page:WordSection13;}
@page WordSection14
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection14
{page:WordSection14;}
@page WordSection15
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection15
{page:WordSection15;}
@page WordSection16
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection16
{page:WordSection16;}
@page WordSection17
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection17
{page:WordSection17;}
@page WordSection18
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection18
{page:WordSection18;}
@page WordSection19
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection19
{page:WordSection19;}
@page WordSection20
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection20
{page:WordSection20;}
@page WordSection21
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection21
{page:WordSection21;}
@page WordSection22
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection22
{page:WordSection22;}
@page WordSection23
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection23
{page:WordSection23;}
@page WordSection24
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection24
{page:WordSection24;}
@page WordSection25
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection25
{page:WordSection25;}
@page WordSection26
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection26
{page:WordSection26;}
@page WordSection27
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection27
{page:WordSection27;
mso-footnote-numbering-start:2;}
@page WordSection28
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection28
{page:WordSection28;}
@page WordSection29
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection29
{page:WordSection29;
mso-footnote-numbering-restart:each-section;}
@page WordSection30
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection30
{page:WordSection30;}
@page WordSection31
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection31
{page:WordSection31;}
@page WordSection32
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection32
{page:WordSection32;}
@page WordSection33
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection33
{page:WordSection33;}
@page WordSection34
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection34
{page:WordSection34;}
@page WordSection35
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection35
{page:WordSection35;}
@page WordSection36
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection36
{page:WordSection36;}
@page WordSection37
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection37
{page:WordSection37;}
@page WordSection38
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection38
{page:WordSection38;}
@page WordSection39
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection39
{page:WordSection39;}
@page WordSection40
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection40
{page:WordSection40;}
@page WordSection41
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection41
{page:WordSection41;}
@page WordSection42
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection42
{page:WordSection42;}
@page WordSection43
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection43
{page:WordSection43;}
@page WordSection44
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection44
{page:WordSection44;}
@page WordSection45
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection45
{page:WordSection45;}
@page WordSection46
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection46
{page:WordSection46;}
@page WordSection47
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection47
{page:WordSection47;}
@page WordSection48
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection48
{page:WordSection48;}
@page WordSection49
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection49
{page:WordSection49;}
@page WordSection50
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection50
{page:WordSection50;}
@page WordSection51
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection51
{page:WordSection51;}
@page WordSection52
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection52
{page:WordSection52;}
@page WordSection53
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection53
{page:WordSection53;}
@page WordSection54
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection54
{page:WordSection54;}
@page WordSection55
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.WordSection55
{page:WordSection55;}
-->
<�/style><�!--[if gte mso 10]>
<�style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman",serif;}
<�/style>
<�![endif]--><�!--[if gte mso 9]><�xml>
<�o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1027"/>
<�/xml><�![endif]--><�!--[if gte mso 9]><�xml>
<�o:shapelayout v:ext="edit">
<�o:idmap v:ext="edit" data="1"/>
<�/o:shapelayout><�/xml><�![endif]--><�/head>
<�body style="" lang="HU" link="blue" vlink="blue">
<�div class="WordSection1">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 18pt; text-align: center;" align="center"><�span style="font-size: 88pt;">cox<�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�span style="font-size: 88pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 37.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 30pt;">Egy <�span style="">legendás tanáregyéniség<�o:p><�/o:p><�/span><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 37.9pt;" align="center"><�b><�span style="font-size: 30pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 23.75pt;" align="center"><�span style="font-size: 21pt;">Visszaemlékezések, történetek, levelek, riportok,
tanulmányok Szerdahelyi Andor tanár úrról<�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 23.75pt;" align="center"><�span style="font-size: 21pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.65pt;" align="center"><�span style="font-size: 17pt;">A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett tanítványainak
írásaiból összeállította és kiadja<�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.65pt;" align="center"><�span style="font-size: 17pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.9pt;" align="center"><�i><�span style="font-size: 16pt;">Dr. Vermes László <�/span><�/i><�span style="font-size: 17pt;">(1954 <�/span><�span style="font-size: 13pt;">- <�/span><�i><�span style="font-size: 17pt;">IV/c)<�o:p><�/o:p><�/span><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.9pt;" align="center"><�i><�span style="font-size: 17pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 21.1pt;" align="center"><�span style="font-size: 17pt;">Budapest, 2005<�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 21.1pt;"><�span style="font-size: 17pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection2">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�img id="_x0000_i1030" src="Cox0.jpg" height="793" width="400"><�/span><�/b><�b><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b>Tartalom<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b>ElQszó<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 12pt; text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�b>A
TANULMÁNY<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�b><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><�i><�a href="#tanulmany">Nagy
István: <�span style="font-style: normal;">Szerdahelyi Andor tanár úr életpályája
és pedagógiája<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><�i><�a href="#felterjesztes">Nagy
István: <�span style="font-style: normal;">Felterjesztés köztársasági kitüntetésre<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 12pt; text-align: justify; line-height: 150%;"><�b>VISSZAEMLÉKEZÉSEK,
LEVELEK<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Kelenyi">Dr. Kelényi Miklós (1950): <�span style="font-style: normal;">SZATÍRA<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Koves1">Dr. Köves Péter <�span style="font-style: normal;">(1954): Találkozásom Koxszal<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Koves2">Dr. Köves Péter <�span style="font-style: normal;">(1954): AZ ÉVSZÁZAD TANÁRA<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Sashegyi">Sashegyi Imre <�span style="font-style: normal;">(1954): Eda és Glé meg a <�/span>salse dicta-k<�/a><�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Toth">Tóth Lóránd <�span style="font-style: normal;">(1954): Levél Sztálinvárosból<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�a href="#Varga">Dr. <�i>Varga Antal <�/i>(/954): Két
fénykép<�/a><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�a href="#Vegh">Dr. <�i>Végh János <�/i>(1954):
Zoknicsere<�/a><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Vermes">Dr. Vermes László <�span style="font-style: normal;">(1954): Exegi monumentum<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Jablonkay">Jablonkay Gábor <�span style="font-style: normal;">(1958): Felelés Cox-nál<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Knezy">Knézy JenQ (<�span style="font-family: "Wingdings 2";"><�span style="">…<�/span><�/span>)
<�span style="font-style: normal;">(1962): Latin-francia focimeccs (részlet)<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Sugar1">Dr. Sugár István <�span style="font-style: normal;">(1965): KettQs évforduló<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�a href="#Sugar2">Dr. <�i>Sugár István <�/i>(1965):
Találkozók a Márványmenyasszonyban (részlet)<�/a><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Szucs">Dr. Szqcs <�span style="font-style: normal;">R. <�/span>Gábor <�span style="font-style: normal;">(1965): Drága Tanár Úr!<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Javor">Dr. Jávor Béla <�span style="font-style: normal;">(1968): A Cox jelenség<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#SenyiK">Dr. Sényi Katalin <�span style="font-style: normal;">(1968): Kedves Jó Tanár Úr!<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#David">Dr. Dávid Gábor <�span style="font-style: normal;">(1969): Még öt perc...<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Monspart">Monspartné Dr. Sényi Judit <�span style="font-style: normal;">(1969): Kox osztályában<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 12pt; text-align: justify; line-height: 150%;"><�b>A
RIPORTOK<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Simo">Dr. Simó Endre <�span style="font-style: normal;">(1965): Beszélgetés Szerdahelyi tanár úrral (2001)<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�i><�a href="#Boros">Boros Attila <�span style="font-style: normal;">(1954): Rádióriport a 90 éves Szerdahelyi Andor tanár
úrral (2005)<�/span><�/a><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><�a href="#Nevjegyzek">A
találkozóra elQre visszajelentkezQk névjegyzéke<�/a><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection3">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b>ElQszó<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Köszöntöm
az Olvasót!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bár a cím
és az alcímek minden lényegeset elmondanak errQl a kis összeállításról, néhány szó
azért még ide kívánkozik. MindenekelQtt az, hogy az Érintett 90. születésnapja
alkalmából készült. Tudjuk, a kor önmagában nem érdem, az Ünnepelt ágált is
ellene, hogy Qt ez alkalomból rendkívüli osztálytalálkozóval ünnepeljük,
mondván, hogy neki arra nincs szüksége , de (talán) sikerült meggyQznünk
azzal, hogy ha neki nincs is, <�i>nekünk, volt tanítványainak annál nagyobb
szükségünk van rá, <�/i>a vele kapcsolatos emlékekre, és minden alkalomra,
amikor vele találkozhatunk. A kor önmagában valóban nem érdem, de a
becsületben, tisztességben, jóságban, az emberek szeretetében és mqvelésében
eltöltött akárhány év elegendQ indok arra, hogy megemlékezzünk róla, el ne
felejtsük, hanem példaként újra és újra magunk elé idézzük. Ezt segíti ez a kis
kiadvány is, és jelent írásos bizonyítékot arra, milyen sokan, és milyen
egyöntetq elismeréssel és hálával emlékezünk volt tanárunkra, illetve
osztályfQnökünkre. S azt is tudni kell, hogy ezek az írások nem csupán a
szerzQik érzéseit és véleményét tükrözik, hanem a többi osztálytársa két is,
mindnyájunkét, akik Szerdahelyi Tanár Úrral kapcsolatba kerültünk a gimnáziumi
évek alatt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az írások
sorát az a tanulmány nyitja, amit Cox tanár társa és a tanítványokkal való
kapcsolattartás szervezésében kezdeményezésének folytatója készített
szakdolgozatként a pedagógus szakvizsgájára való felkészülés keretében, s amely
mindeddig csak kéziratban volt olvasható. Ezt követi annak az indokoló és
támogató levélnek a másolata, amelyet hivatalosan az Egyetemi Katolikus
Gimnázium igazgatójaként írt - sokak korábbi biztatását követve és véleményét
is kifejezve - a Köztársasági Aranykereszt odaítélése érdekében, amit a Tanár
Úrnak 2001. augusztus 20-a alkalmából adományozott a Köztársasági Elnök.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ezután
következnek a volt tanítványok írásai, idQrendi sorrendben, az egyes éveken
belül pedig az abc betqrendje szerint. A szerzQ neve alatt zárójelben lévQ
évszám az illetQ érettségijének évét jelzi. Két olyan emlékezés van ezek
között, amelyik már megjelent a <�b>II. <�/b>Rákóczi Ferenc Gimnázium jubileumi
évkönyvében, a többi itt kerül a nyilvánosság elé elQször.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Végül az Ünnepelttel
készített rádióriportok szövege zárja a sort, hogy maradandóvá tegyük az
elhangzott szót, hiszen tudjuk: Verba volant, scripta manent.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>90.
születésnapodon Isten éltessen és tanítványaid <�/i>- <�i>sok-sok fogadott
gyermeked <�/i>- <�i>szeretete vegyen körül kedves Bandi Bátyánk!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;">Budapest, 2005. május 22.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-right: 16.1pt; text-align: right; line-height: 15.35pt;" align="right">Pszinte nagyrabecsüléssel és hálás tisztelettel<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-right: 16.1pt; text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-right: 16.1pt; text-align: right;" align="right"><�i>a SzerkesztQ<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-right: 16.1pt; text-align: justify;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection4">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 15pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 15pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 15pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 15pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><�a name="tanulmany"><�/a><�b style=""><�span style="font-size: 15pt;">A TANULMÁNY<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 19.2pt;"><�span style="font-size: 15pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection5">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 17.75pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;">SZERDAHELYI ANDOR
TANÁR ÚR ÉLETPÁLYÁJA ÉS PEDAGÓGIÁJA<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 17.75pt;" align="center"><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 20.6pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 17pt;">Félévi
dolgozat<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 20.6pt;"><�span style="font-size: 17pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 13pt;">TémavezetQ:
Dr. Gombocz János <�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 10pt;">Készítette:
Nagy István<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 10pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;">Pedagógus
szakvizsgára felkészítQ <�br>
továbbképzés <�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;">Közoktatási
vezetQ szakirány<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 11pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 20.4pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 17pt;">PPKE Esti
Tagozat<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 20.4pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 17pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 5.75pt; line-height: 13.65pt;" align="center"><�b style="">2002/2003. tanév <�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 5.75pt; line-height: 13.65pt;" align="center"><�b style="">I. évfolyam/2. félév<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 5.75pt; line-height: 13.65pt;" align="center"><�span style="font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection6">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b>Bevezetés<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">1982
szeptemberének elsQ napjaiban hetven év körüli öregúr lépett oda hozzám a
Budapesti <�b>II. <�/b>Rákóczi Ferenc Gimnázium igazgató-helyettesi irodájában.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�span style=""> <�/span>- <�i>Szerdahelyi
Andor nyugalmazott tanár vagyok. <�/i>- mondta és kezet nyújtott.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Miután én is bemutatkoztam, megkérdezte:<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�i><�span style=""> <�/span>Mondja
csak! Milyen szakos?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�i><�span style=""> <�/span>Történelem-földrajz
<�/i> válaszoltam.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Erre kinyújtotta a kezét, rám mutatott és határozott
hangon így szólt:<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�i><�span style=""> <�/span>Maga
fogja megírni az iskola utolsó 50 évének történetét. Az elsQ 250-, <�br>
<�span style=""> <�/span>pontosabban <�/i>262 <�i>évet
már megírták.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Bevallom,
hogy az elsQ pillanatban nem vettem túl komolyan ezt a furcsa felkérést . Nem
voltam benne biztos, hogy én vagyok a legalkalmasabb ember a feladatra. Hiszen
szakdolgozatomat földrajzból írtam. A témaválasztást is elQször bizony egy
kicsit furcsának, némileg felesleges lokálpatriotizmusnak tartottam, mikor
annyi más, nagyszabású és fontos téma létezik. Nem sokára meg is feledkeztem
róla, mert a pályakezdés nehézségei - azaz, hogy legalább két órát kellett
készülni, egynek a viszonylag tqrhetQ megtartására - teljesen lekötötték minden
erQmet.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">Szerdahelyi
tanár úr azonban nem tágított. IdQrQl-idQre megjelent az iskolában és
megkérdezte tQlem:<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-indent: 30.95pt;">- <�i>Hogy
áll a munkával?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Eleinte
kitérQ válaszokat adtam, de egyszer csak levitt a gimnázium könyvtárába és a
kezembe nyomott néhány könyvet. Az egyik <�i> A 250 éves Budapesti Királyi
Egyetemi Katolikus Gimnázium <�/i>1687-<�st1:metricconverter productid="1937 " w:st="on">1937 <�/st1:metricconverter> címq mq volt. Ennek elQszavát <�i>Horváth
JenQ, <�/i>egyetemi rendkívüli tanár, igazgató-; elsQ, iskolatörténeti részét
kb. 200 oldalban <�i>Dr. Szalay Gyula-; <�/i>az iskolában tanított és tanult
hírességekrQl szóló 100 lapnyi második fejezetét pedig <�i>Patonay József írta. <�/i>Hozzá
jött az Egyetemi Katolikus Gimnázium 1947-48. évi-, és a Rákóczi 197172. évi
értesítQje. Szalay tanár úr mindkettQben rövidített iskolatörténetet írt:
elsQben az 193848. közt eltelt tíz évrQl, másodikban a gimnázium egész
múltjáról, az iskola 1949-ben bekövetkezett névváltozásáig.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">A könyvekbe
beleolvasgattam, de a filozófia szak végzése miatt a munka lassan haladt. A
helyzet akkor fordult komolyra, amikor 1986. elején - néhai <�i>Hekli Lajos <�/i>vezetésével
- az Egyetemi Katolikus Gimnázium néhány egykori diákja is megjelent a Rákóczi
igazgatójánál. Az alapítás 300. évfordulója kapcsán hívták fel a méltó ünneplés
jelentQségére a figyelmet. <�i>Winkler Ibolya <�/i>igazgatónQ, Szerdahelyi tanár
úr és a volt növendékek javaslatára, megbízott az ünnepségek szervezésével és
az iskolatörténet megírásával. Tanár úr mindenben segített: elvitt a volt <�i>kirkatos
<�/i>diákok szokásos június második vasárnapi találkozójára a Mátyás-templomba,
bemutatott <�i>Jávor Ottó <�/i>ex-Rákóczis tanárnak, aki a <�i>Budapest <�/i>címq
folyóirat fQszerkesztQjeként néhány hasábnyi helyet ajánlott az iskolatörténet
megjelentetésére.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Megérintett
a <�i> Genius loci<�/i> , azaz a hely szelleme. Megelevenedett a múlt, az Qsök
gondolatai, küzdelmei, a nemzet és a gimnázium hétköznapjai, illetve
sorsfordító eseményei. Rá kellett jönnöm, hogy nem bogaras vénemberek
lokálpatriotizmusáról van szó, mert mind az iskola, mind tanárai személyes
identitása, hivatástudata és munkája szempontjából hatalmas, döntQ jelentQsége
van a <�i> Honnan jövünk? <�/i>kérdés megválaszolásának, vagyis a gyökerek
tudatosításának. Nélküle nem értjük a jelent és nincs jövQnk.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 11pt;"><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Courier New";"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection7">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A
történetet azért meséltem el, mert Szerdahelyi Andor tanár úr - már jócskán a
nyugdíjaztatása után is - így, a szó legnemesebb értelmében vett pedagógiával
tanított. Megéreztette velem a történészi munka és a nevelQi hivatás lényegét.
Az elsQ találkozásból iskolatörténeti önképzQkör, cikk, szép jubileumi
ünnepségsorozat, emlékkönyv és életre szóló barátság lett. Néhány év múlva a
tanár úr támogatásával, alapítása 3 10. évében, Széchenyi György esztergomi
érsek 1687. évi akarata szerint, keresztény iskolaként éledhetett újjá az
Egyetemi Katolikus Gimnázium is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">E
jelen kis dolgozattal egyrészt tisztelegni kívánok Szerdahelyi Andor emberi és
tanári nagysága elQtt, másrészt arra keresem a választ, hogy mik azok az okok
és tényezQk, amelyek segítségével fiatalok nemzedékeit természetes
egyszerqséggel, mégis nagy-nagy hatékonysággal oktatta mqveltségre, nevelte
emberré és formálta közösséggé. Az elsQ problémára a tanár úr életútjának
bemutatásával, a másodikra pedagógiája néhány jellegzetes vonásának
felvillantásával keresem a választ. Bízom benne, hogy a téma mások számára is
érdekességekkel és tanulságokkal szolgál.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 12pt; text-align: center; line-height: 12.45pt;" align="center"><�b style="">AZ ÉLETÚT<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style="">A család<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Szerdahelyi
Andor 1915 májusában született Budapesten értelmiségi családban. Édesanyja
tanítónQ volt. Talán QtQle örökölte a tanári vénát és a pedagógiai pálya
szeretetét. Édesapja elQbb Zsolnán teljesített szolgálatot, ahol a
Kassa-Oderbergi vasútnál dolgozott, mint felügyelQ. A trianoni békediktátumot
követQen Budapestre kellett jönnie, mert a vasutat a Csehszlovák állam
kisajátította. Édesapjának a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál sikerült
tisztviselQi állásban elhelyezkednie.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A
gondviselés úgy hozta, hogy Szerdahelyi tanár úr sohasem nQsült meg, ezért
saját családja nincs. így húga leányainak nevelésébe folyt be. A szqkebb család
mellett azonban egész életét mások szolgálatának szentelte. Nem csupán az
iskolában, hanem a Katolikus Anyaszentegyház szeretetközösségében is. Tanár úr
harmad rendi ferences, de a legutóbbi idQkig a Máltai Szeretetszolgálatnál is
vállalt feladatokat: a Moszkva-téren a hajléktalanok élelmezésében segédkezett.
A vér szerinti rokonság mellett a szó legtágabb és legnemesebb értelmében így váltak
családjává hqséges tanítványai, a szegények és Krisztus áldozatkész követQi.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�b style="">A tanulmányok<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�i> Jó
pap holtig tanul <�/i>- tartja a magyar mondás. Szerdahelyi tanár úrra ez
fokozottan érvényes, ha nem is szentelték fel a szó, hagyományos értelmében. Az
elemi iskola után a <�i>Ciszterci-rendi Katolikus Szent Imre Gimnázium <�/i>diákja
lett. Tanárai közül - saját elmondása szerint - a fizikát tanító zirci apát, <�i>Endrédi
Vendel-, <�/i>a magyar tankönyvet is írt <�i>Brisits Frigyes<�/i> és a latin-görög
szakos <�i>Nemes Tivadar <�/i>gyakorolták rá a legnagyobb befolyást. Már ötödikes
gimnazistaként, tehát 14 éves korában megérlelQdött benne a gondolat, hogy Q is
görög-latin szakos tanár lesz. Ebben az a 9 elégtelen osztályzat is szerepet
játszott, amelyeket ebben a tanévben görögbQl kapott. Igaz, melléjük még 63
jelest is sikerült szereznie. Az eset két szempontból is tanulságos. Egyik,
hogy a majd 70 fQs osztályból (csoportbontás nélkül) egy diák a tanév során
72-szer felelt. A másik, hogy közben elvégezték a tananyagot úgy, hogy az
Szerdahelyi Andor pályaválasztásánál is döntQ szerepet játszott.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Szerdahelyi
Andor kiterjedt felsQfokú tanulmányokat végzett. A Pázmány Péter
Tudományegyetemnek nemcsak a bölcsészettudományi karát végezte el latin-görög
szakon, hanem a jogit is. Tisztelt tanára volt <�i>Gombocz Zoltán, <�/i>aki az
egyetemen, de az Eötvös Kollégiumban is tanította. Itt angolt, franciát és
olaszt is tanult. Innen még <�i>Lukcsics Pálra, <�/i>a TudományegyetemrQl <�i>Moravcsik
<�/i>és <�i>Karnis Gyula <�/i>professzorokra emlékszik szívesen vissza. Az 1950-es
években a diktatúra számqzi, szaktárgyait az iskolából. A Pázmány-utód <�i>Eötvös
Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karán <�/i>Szerdahelyi Andor ezért
matematika tanári diplomát is szerzett.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection8">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A
tanulásnak azonban ezzel még nem volt vége. Nyugdíjasként a Pázmány Péter
Katolikus Hittudományi Akadémia esti és levelezQ tagozatán elvégezte a
teológiát is, sQt a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre járó unkahúgának
valamennyi tan könyvét is elolvasta. Mindez azt jelenti, hogy a klasszikus
európai egyetemi oktatásnak mind a négy fakultását; a filozófiait, a
teológiait, a jogit és az orvosit is elvégezte, bár az utóbbiból nem járt
elQadásokra, nem vizsgázott és nem kapott diplomát.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Sokoldalú
mqveltségét és kivételes tehetségét azonban sohasem használta egyéni karrier
építésére. Moravcsik Gyulánál írt bizánci-görög dolgozatának jegyzeteibQl -
miután látása megromlott és azokat egy fiatal kollégájának adta át - más
doktorált. A fenti nyelvek mellett beszél németül és érti a szlovákot is. A
tanár úr igen olvasott: a Szentírásból <�i>Krisztus <�/i>tanítása és <�i>Szent Pál
<�/i>levelei tették rá a legnagyobb és legmélyebb hatást. A világirodalomból <�i>Horatius,
<�/i>a magyarból <�i>NyírQ József <�/i>mqveit kedveli. A szokásos tanulmányi célú
értekezéseken túl saját maga is írt verseket. Az irodalmat tehát nemcsak ismeri
és szereti, hanem mqveli is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A hosszú és
tevékeny iskolai, köznapi és hitélet nemes jellemmé formálta. Értelmét
kivételes memória, éles logika, kiváló rendszerezQ és remek gyakorlati érzék
jellemzi. Ezekhez nagy-nagy akaraterQ, önzetlenség, szervezQ-, áldozat- és
segítQkészség, mindezek alapjaként, pedig mélységes hit, alázat, érzelemvilág
és szerénység társul. Vérbeli tudós-tanár, aki ráadásul szellemileg ma is
teljesen friss és aktív. Olyan személyiség tehát, akitQl nem csupán tanulni
lehet, hanem aki egész lényével és életével is nevel. S nemcsak középiskolás
fokon, mert egykori tanítványait még ma is diáktalálkozók szervezésével tartja
össze. Tanár úr helytállása bizonyítja, hogy a két háború közti magyar
iskolarendszer a tanulók tehetségét kibontakoztatva, magas színvonalon és az
életre nevelt. S hamarosan embert próbáló, zord idQk következtek.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><�b style="">A pályakezdés évei<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A
történelem viharos idQszakára, a II. világháború éveire estek. Az egyetemi és
kollégiumi évek után Szerdahelyi Andort Nyíregyházára, az ottani <�i>Királyi
Katolikus Gimnáziumba <�/i>helyezték. Az iskola igazgatója <�i>Szabó Kálmán, <�/i>fenntartója
(a miskolci, mezQkövesdi, jászapáti, dombóvári és budapesti
testvérgimnáziumokhoz hasonlóan) a <�i>Magyar Katolikus Tanulmányi Alap <�/i>volt.
E katolikus iskolákat egyházi vagyonból (az IT/3-ig a jezsuitákra bízott
javakból) finanszírozták, de (a magyar uralkodók fQkegyúri joga folytán) még <�i>Horthy
<�/i>kormányzósága idején is a <�i>Vallás és Közoktatási Minisztériumra <�/i>bízott
királyi vagyonkezelés és tanügyigazgatás alatt álltak.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Szerdahelyi
tanár úr, forma szerint I 938-tól 43-ig teljesített szolgálatot Nyíregyházán,
de ez idQ alatt ténylegesen csak hét hónapot tanított a gimnáziumban, mert
közben katonai szolgálatot is teljesített. Nyíregyházán szaktárgyai mellett
matematikát és német nyelvet is tanított. A <�i>Magyar Királyi Honvédségnél <�/i>is
oktatói feladatokat kapott. Alig 18 nappal bevonulása után <�i>Molnár Gyula <�/i>ezredes
úr parancsára gépkocsizást, szerkezettant oktatott a 101. <�i>Gépkocsizó
Zászlóalj-, <�/i>majd <�i>Tanezrednél. <�/i>Rendfokozat nélkül i segédtiszt létére
nemcsak bakákat és tiszteseket, hanem fQtiszteket, sQt törzstiszteket is
oktatott.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Magyarország
hadba lépése után elQször a Délvidéken (Eszék, Vinkovce, Vukovár térségében),
majd a Kárpátokban (a Tatár-hágó, Gyelatin és KörösmezQ vidékén) teljesített
szolgálatot. ElsQ helyen katonai forgalomirányítást, másodikon üzemanyag
ellátást szervezett. Közben I 943-ban a Budapest II. ker. <�i>Királyi Egyetemi
Katolikus Gimnáziumba <�/i>helyezték, de a hadiesemények (a Vörös Hadsereg
elQrenyomulása) miatt Németországba vezényelték. <�i>Drezda <�/i>1945. február
13-14-ei bombázása alatt a közeli <�i>Riesaban <�/i>volt. Végül <�i>Degendorfnál <�/i>Szerdahelyi
tanár úr is francia, majd amerikai fogságba esett 1945. áprilisban, ahonnan
csak októberben szabadult.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection9">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Hazatérve
tanári szolgálatra jelentkezett az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban. Ezt az
iskolát sem kímélte meg a háború. Buda szovjet ostroma közben (gyújtó)bombák
pusztították el az épületet. Odalett a gazdag könyvtár, irattár és
ásványgyqjtemény. A romokat tanár úr lefényképezte. Ezek a képek ma is láthatók
a gimnázium 1947/48. évi értesítQjében. Osztályával azonban még a romok közt is
klasszikus darabot, <�i>Aiszkhülosz: <�/i>Perzsák c. mqvét játsszák, jelezve,
hogy a pedagógia túlélte a háborút.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 19.4pt;"><�b style="">A Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Szerdahelyi
Andort sohasem helyezték át a Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumból a
Rákócziba. Iskolájának jogállása és épülete változott meg. A köztársaság 1946. február
2-aj kikiáltásával a tanintézet elveszítette nevébQl a királyi jelzQt, az
1948. júniusi államosítások katolikus jellegétQl fosztották meg, majd
1949-ben a szintén átszervezett Pázmány alapította Universitas is, megtagadta
tQle az egyetemi címet. A névtelenné alázott Qsi Alma Mater végül a
beléolvasztott volt Budapesti Érseki Katolikus-, az államosítások után a
Rákóczi Ferenc Gimnázium 1949. augusztus 27-én gazda nélkül maradt nevét kapta
meg. így lett a Rákóczi az Egyetemi Gimnázium világi jogutóda. Az iskola 1950
Qszén költözött le a Keleti Károly utca 37. szám alatti épületbe. Tanár úr
egészen 1975-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig itt tanított.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A mind a
mai napig használatos <�i> Koksz <�/i>név azonban még az Egyetemi Katolikus
Gimnáziumban ragadt rá. A névnek - a tanár úr szerint néhány tájékozatlan ember
terjesztette hírekkel szemben - semmi köze az acélgyártásnál használt
kohószénhez, vagy ruhája színéhez. A név eredete az 1946/47. tanévre nyúlik
vissza, amikor a sok tanári hadifogság miatt gyakran kellett órákat
helyettesíteni. Szerdahelyi tanár úr ilyenkor (piros kötésben) <�i>William
George Cox: <�/i>Görög regék és mondák c. mqvét vitte be magával órára. Már
akkor is szokás volt, hogy becsöngetéskor néhányan az osztályterem elQtt lesték
a tanárt. Az Egyetemi Gimnázium hosszú folyosóin, a nagy távolság miatt az
embert még nem lehetett jól látni, ám a nála lévQ könyv színét igen. <�i> Vigyázzatok!
Ott jön a Koksz! <�/i>- kiáltott egyszer be a többieknek valaki az osztályba.
Nyilván korábbi órák tapasztalataira épített. Innen származik a tanár úr
beceneve. E név mindenképp a szeretet jele. Egyrészt Szerdahelyi tanár Úr
tárgyszeretetéé, de még inkább a diákjai iránt és által egymás felé kölcsönösen
érzett emberszeretetéé.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Iskolája
államosítása után a tanár úr <�i>Fiala Albert, <�/i>majd <�i>Szávay Nándor <�/i>igazgatók
helyettesi (és gondnoki) tisztét is betöltötte. Precizitását ismerve, az
adminisztrációt és a mindennapi iskolai élet szervezését bízták rá. Keménykezq
vezetésük idején a Rákóczi mind tanulmányi, mind fegyelmi téren kiemelkedQ
eredményeket ért el. A mulasztások számát egy tanév alatt 20000 óráról 9000-re
sikerült lecsökkenteni 4-5 (40-50 fQs) párhuzamos osztály mellett. E mutatókat
csak az tudja értékelni, aki ismeri a mai helyzetet. Beiskolázási és OKTV
sikerekben a Rákóczi szintén élen járt. Benne a szigorú fegyelem és a kiváló
oktatás valóban egy dolog két oldalát alkotta.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az
1950-es évek elsQ felében a latin és a görög eltqnik az állami középiskolákból.
Szerdahelyi tanár úr így más tárgyakat, például éneket és matematikát kénytelen
tanítani, s utóbbiból diplomát is szerezni. Régi iskolájához, ill.
szaktárgyaihoz fqzQdQ szeretete, de tenni akarása is szerepet játszott abban,
hogy az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején hajdani iskolája
jogutódjába, a <�i>József Attila Gimnáziumba <�/i>jelentkezik tanári szolgálatra.
Fadrusz utcai lakásához is eme iskola van legközelebb. A forradalom leverése és
a tömegközlekedés megindulta után, 1957 januárjától újra vissza tud térni a II.
Rákóczi Ferenc Gimnáziumba.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.2pt;"><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection10">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A
sors tréfája, hogy mikorra befejezi a matematika szakot, a forradalom hatására
újra engedélyezik a latin tanítását a gimnáziumokban. Így hirtelen megint annyi
latin órát kell ellátnia, hogy a tanár úr matematikát egy ideig nem is
taníthat. Az 1960-as évek viszonylagos konszolidációt hoztak. A diktatúra hívei
belenyugodtak abba, hogy a hivatalos ateista ideológia ellenére Szerdahelyi
tanár úr hq maradt katolikus hitéhez. A provokatív kérdések <�i> Hogyan tudja
a kettQt összeegyeztetni? <�/i>- leperegtek róla. Talpraesett válasza: <�i> Azt
hiszem, hogy egészen jól. <�/i> Hatalmas mqveltsége, szerény, a konfliktusokat
kerülQ és mindenkiben a jót keresQ személyisége végül is tiszteletet
parancsolt. így aztán latint, matematikát, sQt vöröskeresztes , majd direkt
görög szakköri keretek között a klasszikus európai mqveltséget (a görög
világszemléletet, a latin kultúrát, a keresztény életpéldát és a modern
humanizmus életvitelét) is sikerült növendékei lelkébe plántálnia. Így Qrizte
meg és mentette át a magyar gimnáziumi hagyományokat és színvonalat a diktatúra
szellemileg sivár, vagy éppen pusztító évtizedeiben is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az
1970-es évek tanári generációváltása azonban nem tett jót a Rákóczinak. A
személyre szabott oktatva- nevelés mellett mind nagyobb hangsúlyt kaptak a
pedagógiai elvek és a politikai eszmék. Még sikerült rávennie Szalay Gyulát,
hogy az Egyetemi Katolikus és a Rákóczi Gimnázium közti jogfolytonosságot
kimutassa, ill. közzé tegye. Ám az iskolában az addig eleven hagyományokat mind
inkább kulturális érdekességnek, kipipálható programnak, késQbb
nosztalgiázásnak, idejét múlt vagy akár a régi nagy eredmények és az észlelhetQ
hanyatlás miatt nyomasztó tehernek kezdték érezni. így azután Szerdahelyi tanár
urat bár szeretett volna tovább szolgálni gimnáziumában 1975-ben nyugdíjazták.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><�b style="">Nyugdíjba vonulás után<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Tekintettel
arra, hogy a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban egyelQre a korábban elhangzott
ígéretek dacára sem tartanak igényt a munkájára, elfogadja a <�i>Temesvári
Pelbárt Ferences Gimnázium <�/i>felkérését, és 3 évet tanít Esztergomban. Ezt
követQen vissza-visszahívják a Rákócziba is, ha kell a könyvtárba, tartósabb
betegség esetén pedig órákat tartani. Az iskolatörténeti foglalkozásokat, az
ünnepségeket, a Mikszáth regénye nyomán a Márványmenyasszony vendéglQben
tartott éves diáktalálkozókat fáradhatatlanul szervezi. Mint láttuk, elvégzi a
teológiát, a harmad-rendi ferencesek közé lép, papi hivatásért azonban bármennyire
is szeretné - hiába folyamodik.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">LehetQségeihez
képest szolgálja egykori iskolái és a szegények ügyét. így például <�i>Jandik
József <�/i>atya, az Egyetemi Katolikus Gimnázium államosítás elQtti hittanára
kívánságának megfelelQen szervezi a volt diákok június második vasárnapi éves
szentmiséjét és diáktalálkozóját is. Oroszlánrészt vállal az iskola 300.
jubileuma majd újjászervezése körül. A Szent Imre plébánián rendszeres küldönci
szolgálatot teljesít. Díszelnöke a Vörösmarty ÖnképzQkör egykori kedves
kollégájáról, Szalay Gyuláról elnevezett Iskolatörténeti Szakosztályának.
IdQnként egy-egy verse megjelenik az <�i>új ember <�/i>c. katolikus hetilapban. A
Máltai Szeretetszolgálatnál vállalt feladatairól már volt szó, de ex-diákjai
pedagógiai visszaemlékezésekre kérik fel a rádióban és a TV-ben, sQt <�i>Gothár
Péter <�/i>még a <�i>Megáll az idQ <�/i>c. játékfilmjében is szerepelteti.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Rendkívül
tevékeny. Ennek oka szerinte az is, hogy a dolgozó korban lévQk rengeteg
dologgal bízzák meg mondván: <�i> Te úgyis ráérsz, hiszen nyugdíjas vagy. Így
aztán az ember még kevésbé rendelkezik szabadon az idejével, mint aktív
korában. <�/i>Még a család balatonakarattyai nyaralójának és budapesti
lakásának ügyes-bajos dolgait is Ö intézi. Mindenki kérésének igyekszik eleget
tenni, hacsak a már korábban vállalt kötelezettségek vagy szerénysége ezt
lehetetlenné nem teszi. Volt diákjai közül sokan csodálják korát meghazudtoló
frissessége miatt, a sok beszédet és dicséretet azonban nem szereti. Így a
90-es évek végén az Egyetemi Katolikus Gimnázium javaslatára a Budavári
Önkormányzattól kapott <�i>Faludi Ferenc <�/i>díjat se akarja átvenni, mert rá
nem érzi magát méltónak. Hasonló a helyzet a 2001. augusztus 20-án a
Parlamentben átadott köztársasági aranykereszttel is, melyre egykori növendékei
Tarján András kezdeményezésére terjesztik fel.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection11">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><�b>PEDAGÓGIAI
MORZSÁK<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A dolgozat befejezéseként
néhány olyan elemet próbálok felvillantani, amelyek véleményem szerint
Szerdahelyi Andor pedagógiájának legjellegzetesebb vonásaira vetnek fényt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b>Oktatás<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az
oktatás nála sohasem öncélú, mindig <�i>a nevelés szolgálatában <�/i>áll, de
mindig igen szigorúan tárgyszerq. A témától nem hagyja elkalandozni az embert,
és tömörségre törekszik. <�i> Aki azt, amit egy mondatban is elmondhat, arról
kettQben vagy többen beszél, ennél nagyobb galádságokra is képes .<�/i> Ezt a <�i>Goethenek
<�/i>tulajdonított mondást gyakran idézi.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Másrészt
tanár úr oktatása a klasszikus pedagógia elveire épül, ugyanakkor nagyon
gyakorlatias. Hatékony motivációja titka <�i>a téma élményszerq bemutatása, <�/i>amit
egy-egy hangsúllyal, kommentárral vagy mozdulattal is kiemel. Az érdeklQdést
mindezek által annyira sikerül felkeltenie, hogy tanítványai sokszor még
évtizedek múltán is emlékeznek az ilyen mozzanatokra.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A <�i>tanári
magyarázat <�/i>nála világos, tárgyilagos, tömör, okszerq és lényegbevágó.
Egyszerq magyar mondatokat mond és követel meg, ami megkönnyíti a megértést. S
mindez mégis megfelel a tudományosság legmagasabb követelményeinek is. Mindez
teljesen megfelel <�i>Comenius <�/i>tanácsának: <�i> ElQször a dolgot, utána az
okot.<�/i> <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A
tanultak begyakoroltatására és alkalmazására a <�i>rendszeres ellenQrzés <�/i>szolgál.
Ez részben memoritereket, részben logikai mqveleteket, részben a tanultak
pontos írásbeli és szóbeli kifejezését foglalja magába. Amennyire lehet egy-egy
órán minél többet feleltet, de legalábbis mindenkit foglalkoztat. Az inkább
kevesebbet, de azt jól gondolat jegyében a követelményeket mindig a tankönyvhöz
méri. A magyarázatnál persze sokkal többet is ad, de a számonkérésnél nem, mert
hisz a felvételiztetQ nem tudhatja mi hangzott el a különbözQ iskolák óráin,
csak azt, hogy mi van a könyvben.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Végül a <�i>személyesség
<�/i>mozzanatára kell még felhívni a figyelmet. Már a diákok teljes, egyenkénti
foglalkoztatása is erre irányul. Az elmaradókkal és a tehetségekkel külön is
foglalkozik. ElQbbieket jótékony nyomással addig gyakoroltatja, amíg be nem
hozzák lemaradásukat. Egyszerqbb feladatok megoldásától halad nehezebbek felé.
A személyességhez tartozik, hogy kedveli az egyszerq taneszközöket. Nem a nagy
technikai apparátus felvonultatása, hanem a személyes ráhatás mélysége és ereje
jellemzi. A modern eszközök (pl. számítógépek) használata szükségességét
elismeri, megcsodálja a diákok ügyességét is, de nem biztos benne, hogy
túlhangsúlyozott alkalmazásuk is jól segíti a tanulók önálló feladatmegoldó és
kifejezQkészségének fejlQdését.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b>Nevelés<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"> <�i>Minden
nevelés önnevelés.<�/i> Ezt az F. W. <�i>Foerster: Élet és jellem <�/i>címq mqvét
is végigkísérQ vezérgondolatot Szerdahelyi tanár úr igen erQsen vallja és
képviseli. A görög és a bibliai útmutatás is a helyes önismereten és a
személyes példamutatáson alapul.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;"><�i>Delphoi <�/i>jelmondatát
- a híres <�i>Gnóthi szeauthón! -t <�/i>(Ismerd meg önmagad!) - kell a nevelés
kiindulópontjává tennünk. A tanár felelQssége, hogy diákjai megismerésére is
minden lehetséges alkalmat megragadjon. Hisz csak így ismerheti meg növendéke
tehetségeit, jó és rossz szokásait, erQsítve az elsQket, nyesegetve az
utóbbiakat. Emiatt tanár úr szinte minden hétre szervezett iskolán kívüli
osztályprogramokat: jó idQben kirándulásokat, rosszban színház, hangverseny
vagy múzeumlátogatásokat. A gimnáziumban rendezett osztálymqsorok alkalmával
gondosan ügyelt rá, hogy tehetségéhez mérten, de mindenki kapjon bennük
feladatot.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection12">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A <�i>személyes
példa <�/i>fontosságát szintén nem lehet eléggé hangsúlyozni. Hiszen az ember
csak azt adhatja át, amivel maga is rendelkezik (Szent Pál). A nevelQ semmi
olyat nem várhat tehát el, amibQl jó példát nem mutat növendékeinek. Tanár úr,
de a kereszténység pedagógiája is a személyességen, <�i>Krisztus <�/i>életpéldáján
alapul. Az Páltala képviselt végtelen Isten és emberszeretet a nevelés legfQbb
ereje és az erkölcs alapja. Az emberszeretet még a nem hívQknél is közös nevezQ
lehet.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Amennyire
fontos a jó, annyira veszélyes a rossz példa. A személyes törQdést a TV nem
pótolhatja, fQképp, ha nem emberi és isteni erényeket, hanem bqnöket sugároz.
Nagy tehát a nevelQ, fQképp a szülQ felelQssége ezekben a kérdésekben. Hiszen a
család szerepét a tanár sem pótolhatja, még ha annyira igyekszik is. A legtöbb
idQt a gyerek mégiscsak a szüleivel tölti, bár napjainkban ez sajnos már nem
annyira nyilvánvaló. A tanárnak kötelessége a szülQt segíteni a gondjaira
bízott gyermek nevelésében. Ennél többet úgy sem tehet.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 18.7pt;"><�b>Fegyelem<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Azt
mondtuk, hogy minden nevelés önnevelés, s ez a fegyelemre még fokozottabban
vonatkozik: <�i> Minden fegyelem önfegyelem kérdése. <�/i>Aki nem tud uralkodni
önmagán,<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; line-height: 12pt;">hogyan is uralhatna
másokat. Különösen fontos ez a tanár számára, hiszen - tudjuk jól - a gyerekek
e tekintetben mindig kísérleteznek. Mintha gombok lennének elQttük, s
nyomkodnák Qket: ha a tanár ugrik , annál inkább.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Emiatt fontos
az önuralom, hogy ne ugorjunk azonnal, hiszen már <�i>Hérakleitosz <�/i>is
megmondta, hogy csak az ostoba ember van minden szóra magán kívül. <�i>Türelem <�/i>és
odafigyelés is kell tehát a fegyelmezéshez. Jó, ha megtanulunk másokra
figyelni. Így tanár úr szinte sohasem felejtkezett meg növendékei névnapjáról
és köszöntésérQl. Apróságnak tqnik, de az érintett számára jól esik, ha érzi,
hogy fontos valakinek.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A
szükség esetén kellQ szigort felmutató személyes szeretet és törQdés fontosabb
a fegyelmezésben, mint az öncélúság. Szeretet és igazságosság itt a
kulcsfogalmak. Miként <�i>Aquinói Szt. Tamás <�/i>is tartja: <�i> A szeretet
igazságosság nélkül gyengeséghez, az igazságosság szeretet nélkül viszont
kegyetlenséghez vezet <�/i> <�i style="">A<�/i> <�i>keresztény
humanizmus <�/i>e mértéktartását Szerdahelyi tanár úr a legmesszebbmenQkig
képviseli. Még büntetés esetén is érezteti a vétkes iránti szeretetét, utat és
segítséget kínálva a bajok jóvátételére. Sokszor szokatlanok a büntetések, így
a csínytevQvel a szülQnek levelet irat, ezzel az ellenQrzQ és a felelQsség
súlyát is növelve. A levelet (amelynek elQször 1, nem teljesítés esetén, 2, 4,
8, stb. oldalasnak kell lennie) meg kell mutatni mindkét szülQnek, s alá is
kell íratni velük.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Ez
a módszer tanár úr szerint sokkal hatékonyabbnak, mint az ellenQrzQbe írás, mert
önismeretre és önfegyelemre vezet. Néha az is elQfordult, - mondják az
ex-diákok - hogy a vétkes igazgatói intQt várt, ám tanár úr részérQl cukrászdai
meghívás lett belQle, ahol persze mindent megbeszéltek.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Végül
a fegyelmezésnek fontos kelléke lehet a <�i>humor <�/i>is. MegelQzi, vagy ha már
kialakult, oldja a feszültséget. Az oktatásban a lelki derq, a nevelésben a
humor ezért nélkülözhetetlen. A tanári humorérzék is fontos, mert aki veszi a
lapot, azt a diák nem piszkálja. A tanári humor viszont a diákot segíti át a
nehéz pillanatokon vagy akár a kudarcok feldolgozásán is. Szerdahelyi tanár úr
számos ilyen esetet tudna mesélni.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection13">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 20.15pt;"><�b style="">OsztályfQnöki <�span style="">munka<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az
osztályfQnök közvetítQ és kontliktuscsil1apító diák, a többi tanár, az
iskolavezetés és a szülQk között. Ehhez igen sokoldalúnak kell lennie, ha nem
akarja, hogy rajta csattanjon az ostor. Szerdahelyi tanár úr így fogja fel az
osztályfQnöki hivatást. Ennek igen idQigényes hivatásbeli és adminisztrációs
vonatkozásai vannak, mint ezt mind jól ismerjük.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az
osztály ügyes-bajos dolgainak elintézésén túl Szerdahelyi Andor ofQ óráinak az
eltörölt hittant pótló szerepük is volt, jóllehet ebbQl tanítványai semmit sem
vettek észre. Az élet nagy dolgairól, látszólag hétköznapi témák megbeszélésén
keresztül beszélgettek és kaptak valami megfogalmazhatatlan többletet. Mi már
tudjuk: Isten és emberszeretetet, humanizmust, toleranciát, gazdag és sokoldalú
mqveltséget. Az ez irányú osztályprogramokról már volt szó.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Nem
kevésbé fontos a szaktanárok felé gyakorolt <�i>kollegialitás <�/i>sem. Ez a
problémás esetektQl, az elmulasztott naplóbeírások szolid nyomással történQ
kikényszerítéséig sok mindent magába foglalt. Amennyiben irigység vagy más
emberi gyarlóság ezt nem akadályozta meg, úgy tanár úrnak a szaktanárokkal és
az iskolavezetéssel is mindig jó kapcsolata volt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Hasonló
volt a helyzet a <�i>szülQi házzal <�/i>is, amit a rendszeres családlátogatás és
a telefonos forró drót biztosított. Tanár úr ugyanis elsQben kétszer,
másodikban és harmadikban egyszer, az érettségi évében ismét kétszer valamennyi
növendékét otthon is meglátogatta. Nemcsak megismerte a szülQket, de aktuális
életfeladatokról (pótlás, továbbtanulás, stb.) is beszélgettek. Így tanár úr
már szinte családtagnak számított. így aztán a szülQk mindig szeretettel vették
a tanári telefont is, mellyel hamar rövidre zárták és megoldották a
problémákat. A diákot e telefonok kordában tartották, s a szülQt is
tájékoztatták, mert mégis Q a fQ felelQs gyermeke neveléséért.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><�b style="">Zárszó helyett<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">E kis
dolgozat leginkább személyes kapcsolatokon és egyéni tapasztalatokon alapul,
ezért szakirodalomról itt csak érintQlegesen beszélhettünk. A személyes
tapasztalat azonban nemcsak a dolgozatíróé, hanem azoké a régi kollégáké és
növendékeké is, akik Szerdahelyi Andor tanár urat nála még régebben ismerik, tisztelik
és szeretik. Van egy-egy olyan régi rádió és TV-felvétel is melyekre e sorok
írója munkája során támaszkodhatott: így a Híres alma materek címq, a <�i>Szabó
Éva <�/i>által l 987-ben készített, a <�i>Simó Endre <�/i>szerkesztette 200 l-es
rádióadás és az MTV-nek az iskolák államosításáról 1993-ban készített mqsora (a
<�i>Velünk élQ történelem <�/i>sorozatból).<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A
jelen értekezés fQ alapját képezQ interview kérdéseket, a Szerdahelyi tanár úr
kitüntetését pártfogoló korábbi levelet, továbbá a Becker Ádám és Ulbrich
András egykori diákok jóvoltából készült videofelvételt mellékelem. Köszönet
nekik kedves fáradozásaikért!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A legfQbb
hálával azonban magának Szerdahelyi Andor tanár úrnak tartozom, mert neki a
szerzQ nemcsak ezt a dolgozatot, hanem ennél sokkal többet is köszönhet. Mindazt,
amit a fentiekben megpróbált szavakba önteni.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: center; line-height: 12.7pt;" align="center">A <�i>Jóisten áldja meg érte kedves tanár Úr!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 10.8pt;"><�b><�span style="font-size: 10pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection14">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�img id="_x0000_i1029" src="Cox7.jpg" border="0" height="119" width="673"><�/span><�span style="font-size: 11pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><�a name="felterjesztes"><�/a>Tisztelt
Tarján Úr!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�i>Szerdahelyi Andor <�/i>tanár
úr köztársasági kitüntetésre történQ felterjesztését mind a magam, mind pedig
az általam vezetett tanintézet nevében a legmesszebbmenQkig támogatom.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Tanár Úr a
Tudományegyetem, ill. az Eötvös Kollégium elvégzését és egy évnyi nyíregyházi
tanítást követQen, 1943-ban latin-görög szakos tanárként került az Egyetemi
Katolikus Gimnáziumba. II. világháborús katonai szolgálatától és hadifogságától
eltekintve végig itt és a világi jogutód II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban
nevelte a gondjaira bízott fiatalokat, egészen 1975-ben bekövetkezett
nyugdíjazásáig. Ezt követQen egy évet az Esztergomi Ferences Gimnáziumban
tanított. Az ötvenes években matematikából is oklevelet szerzett, mivel
politikai okokból] 956-ig szaktárgyait nem oktathatta. Túl ezen jogi és
teológiai diplomával rendelkezik, s noha hivatalosan már nem vizsgázhatott
belQlük, azért unokahúga valamennyi orvosi tan könyvét is gondosan
áttanulmányozta.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 1.65pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Pedagógiai
munkáját igen magas színvonalon végezte, amit egyaránt bizonyít növendékeinek
magas ívq pályája és hosszú évtizedek múltán sem halványuló hálás szeretete. A
fiatal magyar értelmiség több generációja került ki a kezei alól, akik
tehetségüktQl és szerencséjüktQl függQen a magyar tudományos, mqvészeti,
politikai és üzleti élet legkülönbözQbb területein állták meg méltón a
helyüket, s akik nemtQl, kortól, foglalkozástól, párt-, ill. felekezeti
hovatartozástól függetlenül Qszintén tisztelik. Tanítványai és iskolái sorsát a
mai napig nyomon követi. ElQbbieket diáktalálkozók szervezésével fogja össze,
utóbbiakat órák tartásával, valamint bölcs és hasznos pedagógiai észrevételek
kel segíti.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Miközben keresztény
hitéhez, pedagógusi hivatásához, tanítványaihoz és gimnáziumaihoz mindvégig hq
maradt, nQtlen ember-, utóbb harmadrendi ferences lévén szinte egész életét
mások, köztük az elesettek (az elmúlt évtizedben hajléktalanok) szolgálatának
szentelte.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kivételes
felkészültsége, fáradhatatlan munkássága, mély Isten-, ember-, Haza- és
hivatásszeretete, továbbá végtelen tisztessége és szerénysége nemes példaként
állítható valamennyi honfitársunk elé, ezért feltétlenül indokolt életmqvének a
legmagasabb magyar közjogi fórumok általi ünnepélyes elismerése.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 8cm; text-align: justify;">Tisztelettel<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.95pt;">Budapest, 2001. január 19.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.95pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 12cm; text-align: justify; line-height: 12.45pt;">Nagy
István<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection15">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;">VISSZAEMLÉKEZÉSEK,
<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;">LEVELEK<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�span style="font-size: 19pt; font-family: "Courier New";"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection16">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><�a name="Kelenyi"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Kelényi Miklós:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><�b style=""><�i>(1950)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 14.4pt;" align="center"><�b style="">SZATÍRA<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 14.4pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.65pt;">Talán nyolcadikos
gimnazisták lehettünk csupa majdnem érett fiatalember amikor egy alkalommal
Szerdahelyi tanár úr a nála megszokott stílusban a padok között járkálva
villámkérdéseket tett fel. Lehetett ilyenkor jelentkezni, és jó jegyeket
szerezni egy-egy sikerültebb válaszra. (ma talán brain stormingnak lehet
nevezni ezt a módszert, szeretett tanárunk és osztályfQnökünk mindig
pályatársai elQtt járt az oktatási módszerekben, többek között talán ez is oka
volt annak, hogy nem lett igazgató, vagy minisztériumi fQokos).<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 13.65pt;">Ezúttal az elsQ feltett kérdés így szólt: Mi lenne
az az irodalmi mqfaj, amelyben a tanárokról írnátok? <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 13.65pt;">Egy-két válasz után - a tanár úr éppen háttal állt
nekem. - bekiabáltam (a fegyelmezettség bizony soha nem volt erQs oldalam): <�i>szatíra!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 13.65pt;">Pillanatnyi csend után az osztály harsány röhögésben
tört ki, én megdermedtem. A tanár úr visszafordult, és kinyújtott karral rám
mutatva felkiáltott: Jeles, jeles! <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="line-height: 13.65pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;">Apró eset, de a tanár úr
reakciója tisztán mutatta a diáklélekhez való közel-állását. Más tanár óráján
valószínqleg a bekiabálás és a tanári karral szembeni tiszteletlenség miatt már
vihettem volna ki az ellenQrzQmet, hadd tudják meg a szüleim, milyen neveletlen
fickó a gyermekük.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;">A tanár úr - a mi Kis
Koxunk, ma már szeretett Bandi Bátyánk, - hihetetlen érzékkel tudott kitqnQen
oktatni, szigorú és igazságos lenni, rendet tartani, és ugyanakkor közel
kerülni diákjaihoz. Lett légyen jó, vagy rossz tanuló, mindenki szerette Öt
akkor, és szereti most is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 15.35pt;" align="center"><�b style=""><�i>Elérhet-e többet az életben egy
pedagógus?<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection17">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Koves1"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Köves Péter<�/i><�span style="">: <�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1954)<�/i><�/b><�i style=""><�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style="">Találkozásom Koxszal<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az általános
iskola utolsó négy osztályát a Toldy Gimnáziumban végeztem. 1949-ben be kellett
volna iratkozni az elsQ gimnáziumba. Engem eltanácsoltak, mert gondosan
vigyázni kellett arra, hogy ne legyen túl sok ún. egyéb származású tanuló.
így szüleimmel úgy határoztunk, hogy a lakásunkhoz legközelebbi iskolába, a II.
Rákóczi Ferenc Gimnáziumba iratnak be. Papám elkísért a beíratásra, ahol egy
szeretetet sugárzó, alacsony, rendkívül rokonszenves tanár fogadott. A
formaságok befejeztével úgy búcsúzott, hogy - Psszel szeretettel várjuk a
fiút! - Nagyon jól esett ez a bíztatás. Ekkor még nem tudtam, hogy életemet
döntQen meghatározó személlyel hozott össze a sors.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Sajnos az elsQ évben még nem tanított, de másodiktól kezdve ö lett az
osztályfQnökünk és latin tanárunk. Most, amikor vén fejjel írom e sorokat,
bízvást kijelenthetem, hogy ilyen rendes, jószándékú, tisztességes emberrel
azóta sem hozott össze az élet. Életét valóban a diákjainak szentelte, szívén
viselte mindegyikünk sorsát. MindenkirQl mindent tudott és észben tartott.
Megajándékozott minket a klasszikus mqveltség szeretetével és a barátság
értékével. Ezt a barátságot ápoljuk és Qrizzük azóta is. Értékítéletünkre
meghatározó, jó irányú befolyást gyakorolt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nehéz
idQket éltünk akkor. Ezek voltak a legsúlyosabb Rákosi-féle esztendQk, ahol
mindenkinek vigyázni kellett nemcsak arra, hogy mit mond, hanem hogy mit is
gondol, vagy a másik mit gondol QfelQle. Mi elég érettek és felvilágosultak
voltunk ahhoz, hogy nem hittük el a hivatalos maszlagot, amellyel etettek
minket. Különösképpen egy pedagógusnak óvakodni kellett minden gyanúsnak vélt
kijelentéstQl. Nos, Kox óvott és védett minket, figyelmeztetett, hogy még a
falaknak is van fülük, ne tegyünk semmilyen meggondolatlan kijelentést. Neki
hála, mi nem éreztük igazán az osztályban a terror szellemét. Mi, kamaszok
lévén, mindenbQl komédiát csináltunk. Tulajdonképpen remekül szórakoztunk.
Példának hozom fel, hogy Sztálin halálakor az osztályzászlót félárbocra
engedtük poénból. A szerencsétlen földrajz tanárunknak, akinek az volt a
feladata, hogy elrendelje az egy perces néma felállást, egy röhögQ osztállyal
kellett szembenéznie. Mint Karinthynál, egyre harsogóbb lett a kezdeti
kuncogásból crescendóval fortissimóba csapó hangorkán, így fél perc múlva
lefújta a gyászos megemlékezést...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Visszatérve
Szerdahelyi tanár úrhoz, mert neki nem Kox volt az anyakönyvezett neve, de ezen
a néven vált Budapest-szerte ismertté;' népszerqségére jellemzQ, hogy amikor
egy magyar filmben (Gothár Péter: <�i>Megáll az idQ <�/i>volt a film címe) egy
epizódszerepet eljátszott, s a filmvásznon megjelent, a közönség körében
végighullámzott a Kox! felkiáltás.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kox
jóindulata határtalan volt, a szeretetet Pál Apostoltól tanulta. Gondoskodása
az érettségink után sem szqnt meg. Csaknem mindnyájunkat sikerült egyetemre
vagy fQiskolára bejuttatnia. Ez abban az idQben bravúros mutatvány volt.
Biztosan mindegyik osztálytársamnak megvan a saját története az egyetemre
történQ bejutásról. Ez enyém a következQ.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Jelentkeztem
a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, de hely hiányára hivatkozva nem vettek
fel, csak arra kaptam lehetQséget, hogy próbálkozzam valamelyik vidéki
orvosegyetemen. Így a Debreceni Egyetemre is beadtam a felvételi kérelmemet,
ahová jellemzQen az akkori anyagi helyzetünkre személyvonat III. osztályon
bumliztam végig a Nagyalföldön. Miután innen egyelQre semmi válasz nem jött,
Kox készített számomra egy érettségi bizonyítvány másolatot, mintha az eredeti
példány elveszett volna, noha az Debrecenben volt. Azt ajánlotta, hogy
jelentkezzem a Budapesti Jogi Egyetemre is. Megfogadtam a tanácsát, mert semmi
szín alatt nem szerettem volna három évre katonának menni. A Jogi Egyetemen a
felvételi vizsgán kellett némi történelemtudásról tanúbizonyságot tenni, de nem
ez volt a lényeg, hanem a beszélgetés, melynek során közelebbrQl meg akarták
ismerni a delikvenst. A bizottság öttagú volt. Egyikük megkérdezte, mivel
töltöm a szabadidQmet.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection18">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azt
feleltem, hogy zenét hallgatok. Ki a kedvenc zeneszerzQje? Beethoven .
Hány zongoraversenyt írt? Ötöt . - Melyik kezdQdik rögtön zenekari
bevezetés nélkül zongorajátékkal? - hangzott a következQ kérdés. - Az ötödik,
a G-dúr feleltem. Föl van véve . Az akkori idQben nem volt nagy dolog,
ha valaki a jogi egyetemre bekerült. Nem is volt jog. Végül is három egyetemre
bejutottam, mert augusztus legvégén megérkezett DebrecenbQl az értesítés, hogy
felvettek. Aztán kérvényeztük, hogy hadd maradhassak Budapesten, hiszen itt
lakom, itt laknak a szüleim, stb. Ezt figyelembe véve áthelyezték irataimat a
Budapesti Orvosi Egyetemre, és a Jogi EgyetemrQl visszakértem az érettségi
bizonyítvány másolatomat. Tehát a talpig becsületes Kox érdekünkben nem riadt
vissza egy ártatlan kópéságtól.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection19">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Koves2"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Köves Péter<�/i><�span style="">: <�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1954)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.7pt;" align="center"><�b style="">AZ ÉVSZÁZAD TANÁRA<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Miben
rejlik a titka?<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ezt
próbálgattam megfejteni gyermekkorom óta. Nemcsak vele kapcsolatban, de minden
elQadómqvésszel kapcsolatban is. Kijön a pódiumra egy kitqnQ zongoramqvész,
pontosan, hibátlanul leüti azokat a billentyqket, melyek a kottában vannak,
szépen szól a zene, és mégsem érzem az a bizsergetQ, katartikus élményt, melyet
egy másik zongoramqvész esetében áthat engem. Lehet, hogy ez utóbbi mqvész még
le sem ütött egy hangot sem, de máris légkört teremtett megjelenésével,
kisugárzásával. Még az is elQfordulhat, hogy ez utóbbi mqvész hibázik, melléüt,
és mégis a hatás rendkívüli, maradandó az emlék, melyet megQrzök, él bennem
tovább a mq, elraktározom, és merítek belQle, gazdagabb leszek szellemileg.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nos, a
tanár úr is azon mqvészek közé tartozik, akinek titkát lehet analizálni,
megkíséreli megfejteni. Én azt gondolom, hogy az Q egyéniségét a hallatlan
ismeretanyag birtoklásán kívül a szeretet jellemzi. Ez a szeretet töretlenül és
rendületlenül hat a megismerkedés pillanatától kezdve egy életen át.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mikor 14
évesen beiratkoztam az iskolába, és történetesen Q volt az a tanár, aki 1949
nyarán az adataimat beírta egy nagy könyvbe, akkor azt mondta édesapámnak, hogy
szeretettel várjuk a fiút szeptemberben . Én azt gondoltam, hogy ez amolyan
sablon szöveg. De súlyosan tévedtem, mert Q valóban komolyan gondolta, hogy
engem szeretni fog, és ez a szeretet kitart azóta is. Sugárzott belQle a
szeretet, és ezt én is elkaptam tQle, és mikor már oktató tanárom lett, én is
megszerettem Qt, így kölcsönös lett a szeretetünk.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">De nemcsak
én voltam ilyen kivételezett helyzetben, mert - mint késQbb kiderült, - Qneki
minden tanítványa, és a tanítványoknak a hozzátartozói, mind részesültek ebben
a szeretetben. Áradt belQle a szeretet, és hál Istennek, most is tart ez az
áradás.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Pedagógiai
módszerei közül egyet emelnék ki, mely rám nagy hatással volt. A tanár úr
egyszer egy nagyon érdekes történetet mesélt el az osztálynak a római
császárokkal kapcsolatban. (Ki kell emelnem a rendkívül kellemes orgánumát.) Az
egész osztály szájtátva hallgatta az érdekes elQadást. Én, kitudja már miért, a
padtársamnak valamit mondhattam közben, tehát úgy tqnt, hogy nem figyelek oda.
Kox ezt azonnal észrevette, abbahagyta a lenyqgözQ elbeszélést, és közölte az
osztállyal, hogy ez a Kövest nem érdekli . Én megsemmisültem a szégyentQl, és
a szégyen pírját most is érzem az arcomon. Több mint 50 év óta hat az, amit
mondott. Még most sem merek egy tudományos, vagy színházi elQadás alatt valamit
odasúgni a mellettem ülQnek.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Így fegyelmezett Q.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Mi, akiket tanított,
szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy részesülhettünk az Q személyiségformáló
hatásában. És ez abban a korban történt, amikor kamaszok voltunk, amikor
legjobban alakítható az egyéniség.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Azóta eltelt több mint fél
évszázad, és rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba, sok ismeretségre tettem
szert, de bízvást mondhatom a többi társam nevében is, hogy ilyen Qszintén,
érdek nélkül rendes, szeretetQ és szeretetre méltó emberrel nem volt módom
találkozni.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Kox egy fogalom lett.
KülönbözQ társaságban, ha felmerül ez a név, kiderül, hogy még azok is, akik
nem kerültek vele személyes kontaktusba, hallottak róla, ismerik ezt a
fogalmat, és a jóság, szeretet és tudás szinonimájaként emlegetik.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">90 éves korban már nincs teljes
egészség, de kívánom, hogy a relatív egészségét még sokáig Qrizze meg. Nekünk,
tanítványoknak és barátoknak, még mindig szükségünk van a testi jelenlétére e
földön.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection20">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Sashegyi"><�/a><�b style=""><�i>Sashegyi Imre: <�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1954)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.7pt;" align="center"><�b style="">Eda és Glé, meg a <�i>salse dicta-k<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Szeretett osztályfQnökünk,
Cox érdeme, hogy latin-óráink sohasem voltak unalmasak. Ahogy most
visszaemlékszem, a mi osztályunkban senki sem utálta a latint, - nem úgy, mint
más tanintézetekben... Az biztos, hogy ez elsQsorban Cox szaktudásának és
lelkesedésének volt köszönhetQ, de talán tudott néhány jó tanári fogást is,
amikkel meg tudta szerettetni, vagy legalábbis vonzóbbá tudta tenni a
nyugat-európai kultúra Qsnyelvét.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Az egyik ilyen módszertani
fogás lehetett az antik közmondások ismertetése. Ezek voltak az úgynevezett
sós mondások , a <�i>salse dicta-k <�/i>( Kérem szépen nem 'szalsze', hanem
'szalszeee' . . . mondotta gyakran). Ezek közül is a legbölcsebbek egyike: <�i>Docenda
discimus. <�/i>Vagy a másik: <�i>Amicus certus in re incerta certitur. <�/i>No és
az, amelyiket az én saját tapasztalataim ugyan nem erQsítenek meg, de hát... ez
a mondás sohasem vonatkozott építészekre: <�i>Aurora est musis amica.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Hanem hogy az ezzel
kapcsolatos esetre térjek: egyszer éppen Sorger Edát feleltették. Hát... a
dolog nem ment éppen fényesen, és akkor Cox nyilván segíteni akart, mondván:
Tudsz néhány <�i>salse dicta-t? <�/i>- Majd a szenvedQ alany zavart köhécselése
után, általános derültségtQl kísérve noszogatta: Na mondd: <�i> A hajnal a
múzsák barátja . <�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Aurora...
Aurora... - súgták többen is, mire Eda: Amore... - de ezen már maga sem
állhatta meg nevetés nélkül, mert itt végleg elakadt. És mert ez volt a poén...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.2pt;">Általános hahota
jutalmazta a tréfát, amely Coxnál azonban sajnos kiverte a biztosítékot. Bandi
bátyánk nem kifogásolta a kedélyes hangulatot, de azt nem tqrte, hogy
komédiázzanak az óráján.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.2pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"> Na, ez elég... mondta
hidegen, ...-telen! tette hozzá egy pillanat múlva.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Mint tudjuk, az ókori latin
auctorok versei (mint Magu, vagyis Mádi Zoltán tanár úr óráin a klasszikus
orosz költQk) osztályunk mqvészlelkeit mqfordítások produkálására sarkallták.
(Ezeket nevezte Magu nem rosszakaratú atyai humorával mqferdítéseknek ). A
Glét (gyengébb memóriájúak kedvéért: Gleviczky Andrást) a <�i>salse dicta-k <�/i>ihlették
meg. Ámde Q nem akart a fordítással bajlódni, hanem inkább a saját kútfejébQl
merített mondásokkal kelt versenyre az ókori népbölcseletekkel. Mellesleg: aki
netán még emlékszik ilyenekre, hamarosan rukkoljon ki velük, mielQtt végleg
feledésbe merülnének.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.2pt;">Én már csak egyre
emlékszem, amelyet Glé a közérthetQség kedvéért mindjárt magyarul fogalmazott
meg, imígyen: <�i>Minden bajnak okai a nQk.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.2pt;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;">Hát kérdem én: lehet ezt
elfelejteni?<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection21">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Toth"><�/a><�b style=""><�i>Tóth Lóránd:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i><�span style=""> <�/span><�/i><�i style="">(1954)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kedves
Barátaim!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">A 90 éves Szerdahelyi
Tanár Úr köszöntése alkalmából az alábbi levéllel kívánok hozzájárulni ahhoz a kiadványhoz,
amit az Ünnepelt számára készítetek. Ezt a levelet én 1953 nyarán írtam a
szüleimnek az akkori sztálinvárosi kényszertartózkodásunkról, ahol mi állítólag
a szocializmust építettük. Talán érdemes erre is visszaemlékezni, hiszen jól
jellemzi az akkori helyzetet és légkört, amiben éltünk.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: right;" align="right"><�i> Sztálinváros,
1953. VI. <�/i>28.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�i>Drága Jó Szüleim!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><�i>Tudom,
hogy nyugtalanul tetszenek várni a híreket rólam, ezért sietek kimerítQ
beszámolót írni arról, ami velem szombat dél óta történt.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�i>Édesanya <�/i> <�i>Úgy
emlékszem <�/i> <�i>nem várta meg a hajó indulását. A hajó fél 12-kor indult. <�b style="">Kox lelkesen integetett<�/b>. Kényelmesen
utaztunk (vagyis ültünk, nem álltunk), de ha a hajón el akartunk pl. a büfébe
menni, akkor nehezen juthattunk el, mert a fedélzeten heringek módján zsúfolták
össze a gyerekeket. <�/i>. .<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Így ment
az utunk egészen Adonyig. Itt hatalmas esQ kapott el minket. Mi a hajó hátsó
részén, a felsQ fedélzeten voltunk, így jó adag záport kaptunk. Fedett helyre
nem mehettünk. mert ilyen helyek zsúfolva voltak, ponyvát pedig érthetetlen
okokból nem kaptunk, pedig volt. Az esQ a kémény füstjét leszorította, így a
nagyobb koromszemek tömege megragadt a hajunkban, arcunkon. szemünkben.
Sztálinváros elQtt elállt az esQ, de én akkor már bQrig áztam. A hajóállomásra
fél 4-re értünk be.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>A kikötQtQl
kb. 1 km-t gyalogoltunk. A sátorfoglalás sajnos nem sikerült a mi tervünk
szerint. Elég vacak sátrat kaptunk (nem olyan alakút, mint tavaly), és így egy
sátorba nem is fértünk be 11-en (még 10-en is csak szqkösen). Így nekem egy
másik sátorba kellett mennem. Az osztály sátra melletti sátorba kerültem, ahol
csak 9-en laktak. Ebben a sátorban II/b. osztályosok voltak, és eddig úgy
veszem észre, hogy elég rendes itt a társaság. Remélem, nem csalódom az elsQ
benyomásomban.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�i>Ételt nem kaptunk, így minden
otthonról elhozott élelmiszert elfogyasztottam, kivéve a sütemény egy részét.
Ma valószínqleg megint csak hideg élelmet fogunk tudni enni. Az elsQ éjjel az
egész fiútábor üvöltött vagy énekelt (nem olyan szívderítQ dolgokat). Úgyhogy
csak éjjel 1 óra felé tudtam elaludni, pedig a takarodó már 9-kor volt.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Mivel az
elsQ sátrakban van elhelyezve a Rákóczi Gimnázium, <�/i>így <�i>elsQ éjjel nekünk
kellett Qrködnünk. Így reggel 4-kor minket felkeltettek és reggel 6-ig kellett
ébren maradnunk. Éppen most fél <�/i>6 <�i>óra van és jó Qrhöz méltóan bent ülök
a sátorban és levelet írok a szüleimnek. Most azonban megyek mosdani és majd
este befejezem ezt a levelet.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Most
este fél 8-kor ismerkedési táncest lesz, most arra készülök. Reggel 9-kor a
diáktábor ünnepélyes megnyitása volt, ezután mindenki kapott <�/i>4 <�i>karéj
kenyeret, 10 dkg szalonnát, <�/i><�i style="">10 <�span style="">dkg sajtot és egy süteményt. Délután le
akartunk menni a Dunapartra, de esni kezdett az esQ és még mindig esik. Most
egyelQre nem kérek semmit otthonról.<�o:p><�/o:p><�/span><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Lóri<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Ui.:
Címem: T. L. Sztálinváros, DISZ Tábor, <�/i>4. <�i>sz. sátor <�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection22">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�!--[if gte vml 1]><�v:shapetype
id="_x0000_t75" coordsize="21600,21600" o:spt="75" o:preferrelative="t"
path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" filled="f" stroked="f">
<�v:stroke joinstyle="miter"/>
<�v:formulas>
<�v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"/>
<�v:f eqn="sum @0 1 0"/>
<�v:f eqn="sum 0 0 @1"/>
<�v:f eqn="prod @2 1 2"/>
<�v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"/>
<�v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"/>
<�v:f eqn="sum @0 0 1"/>
<�v:f eqn="prod @6 1 2"/>
<�v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"/>
<�v:f eqn="sum @8 21600 0"/>
<�v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"/>
<�v:f eqn="sum @10 21600 0"/>
<�/v:formulas>
<�v:path o:extrusionok="f" gradientshapeok="t" o:connecttype="rect"/>
<�o:lock v:ext="edit" aspectratio="t"/>
<�/v:shapetype><�v:shape id="Kép_x0020_4" o:spid="_x0000_s1026" type="#_x0000_t75"
style='position:absolute;left:0;text-align:left;margin-left:184.1pt;
margin-top:36pt;width:235.3pt;height:375.2pt;z-index:251657728;visibility:visible;
mso-wrap-style:square;mso-width-percent:0;mso-height-percent:0;
mso-wrap-distance-left:9pt;mso-wrap-distance-top:0;mso-wrap-distance-right:9pt;
mso-wrap-distance-bottom:0;mso-position-horizontal:right;
mso-position-horizontal-relative:text;mso-position-vertical:absolute;
mso-position-vertical-relative:page;mso-width-percent:0;mso-height-percent:0;
mso-width-relative:page;mso-height-relative:page'>
<�v:imagedata src="Cox8.jpg"/>
<�w:wrap type="square" anchory="page"/>
<�/v:shape><�![endif]--><�!--[if !vml]--><�img src="Cox8.jpg" v:shapes="Kép_x0020_4" align="right" height="500" hspace="12" width="314"><�!--[endif]--><�a name="Varga"><�/a><�b><�i>Dr.
Varga Antal: <�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b><�i>(1954)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Két fénykép a Cox által
szervezett és híressé vált <�br>
balatonfüredi nyaralások és biciklitúrák színhelyérQl<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�span style=""><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�span style="font-family: "Arial",sans-serif;"><�img id="_x0000_i1028" src="Cox9.jpg" border="0" height="365" width="600"><�/span><�span style="font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�span style="font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection23">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Vegh"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Végh János: <�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1954)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style="">Zoknicsere<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kedves
Barátaim!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A következQ
jutott az eszembe, amikor kedves jubilánsunkkal kapcsolatos emlékeimet
rendezgettem. Lehet, hogy többen is emlékeztek rá, kérlek, erQsítsetek meg. Az
biztos, hogy nem most találtam ki, még ha az lenne is a látszat; úgy emlékszem,
az eset az azóta eltelt jó néhány év egyetlen érettségi találkozóján sem került
szQnyegre, pedig ilyen érettségi találkozót már igazán elég sokat megértünk és
megültünk, nem teljesen függetlenül egykori osztályfQnökünknek a kicsiny nyájat
mindenképp összetartani kívánó buzgóságától. Lám, mi lett volna belQlünk
Nélküle, akár 1950-1954 között, akár az azóta eltelt ötven esztendQ alatt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Képzeljük
magunkat I 954-be, érettségink évébe, ekkor történt, ami eszembe jutott. Egy
mostanában alig-alig felbukkanó, de akkoriban sqrqn emlegetett kifejezést
akarok itt felidézni, a jampec -et, azoknak az éveknek szorgalmasan ostorozott
ficsúrját, akinek sok bqne volt, többek között a csíkos zokni.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nos, ezt
nem gondolta végig Sashegyi Imre, távolba szakadt hazánkfia, azokban az években
még egyszerq osztálytársunk. Bejött az érettségi re, egyébként Qvele együtt
ugyanazon a napon én is, minthogy névsor szerint vágták az osztályt néhány
részre, azt hiszem négyre. Reggel volt, még nem kezdQdött el a vizsgáztatás, mi
a folyosón állva és beszélgetve vártuk a félelmetes bizottság érkezését.
Egyszer csak szokása szerint észrevehetetlenül megjelent - szinte azt
mondhatnám, testet öltött - köztünk osztályfQnökünk, bár akkor nyílván nem
azért, mint tízpercekkor folyosóügyeletesként, hogy érkezésének
meglepetés-szerqségével, elQre nem látható voltával tartson bizonytalanságban bennünket,
azaz így szoktasson az elQírásoknak megfelelQ viselkedésre. Akkor már mi sem
féltünk tQle, sQt bizalmat öntött belénk, arra számítottunk, hogy Q fog majd
valahogy megvédeni minket a rettenetes érettségi elnökkel szemben, aki
kívülálló volt, valami általunk pontosan nem is ismert fQhatóság jelöltje,
akivel szemben bizony félelmet éreztünk. Cox odaállt közénk, beszédbe
elegyedett velünk, talán egy kicsit gyönyörködött is bennünk. Ha volt bennünk
gyönyörködni való, akkor ez utóbbit jogosan tehette, hiszen nem kis mértékben
az Q keze munkái voltunk.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ám az
idegnyugtató, semmire sem kötelezQ beszélgetésnek hirtelen vége szakadt.
Észrevette, hogy Imrén vékony piros kockákkal ritmizált szürke zokni volt.
(Minekünk bizony ez nem tqnt fel, de Q már nyílván látott néhány aprócska
bolhából felnövekedett rettenetes elefántot, tudta, mitQl féltsen bennünket.)
Halkan, de nagyon keményen megkérdezte barátunkat, vajon hogyan gondolja ezt,
amit Q mi tagadás, nem tudott értelmesen elmagyarázni, igazából azt sem értette,
mit is követett Q el. Ekkor Cox a tettek mezejére lépett, gyorsan bevonult a
hihetetlen - és jogos - zavarba jött Imrével a WC-be, és zoknit cserélt vele.
Amikor kijöttek, nem volt már idQ az esetleges további lelki fröccsre, jött a
bizottság, be kellett mennünk a terembe, hogy számot adjunk érettségünkrQ1.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Amikor Qk
ketten visszajöttek a folyosóra, és én megláttam a zoknicsere tényét, rögtön
rájöttem, mi jutott kedves gondviselQnk eszébe: a bizottság asztalával szemben
az éppen soron lévQ jelöltnek egy külön elQbbre húzott asztalnál ülve kellett
felelni, és a két asztal között másfél-két méter volt. Minthogy pedig leüléskor
a nadrágszár kissé felcsúszik, az unatkozó vagy vizslató elnök pillantása
könnyen megállapíthatta volna, hogy Imre lábán nem éppen olyan zokni volt, amit
mondjuk a DISZ központi vezetQségének egyik tagjának illett viselnie, akit egy
beszámoló megtartására történetesen behívatnak a pártközpontba. És ha ez az
elnök éppen egy olyan típusú funkcionárius, aki szeret az ilyen apróságból ügyet
csinálni, akkor könnyen elvághatta volna barátunk útját minden felsQfokú
oktatási intézmény irányába. Elég lett volna egy aprócska célzás az illetQ
jampec-hajlandóságára valamilyen jelentésben.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�span style=""> <�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection24">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Akkor, tizennyolc
évesen nagyon megtetszett nekem ez a gondoskodás, ez az elQrelátás, és ez a
hirtelen intézkedés. Tetszett nekem és hálát éreztem miatta. Még azon is
elgondolkoztam, van-e az országban még egy osztályfQnök, aki ilyesmire a
pillanat tört része alatt rászánja magát. Aztán napirendre tértem a dolog
felett, és el is felejtettem. Örülök, hogy Vermes Laci körlevele nyomán eszembe
jutott, és volt módom emlékemet írásban közzé tenni. Úgy érzem, mint aki egy
régi adósságától szabadult meg.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection25">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Vermes"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Vermes László:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i><�span style=""> <�/span><�/i><�i style="">(1954)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: right;" align="right">Szerdahelyi Andor tanár úrnak <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: right;" align="right">40. érettségi találkozónkon<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.45pt;" align="center"><�b style="">Exegi <�span style="">monumentum<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�b><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;"> Exegi
monumentum... írta hajdan a költQ, <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;">S
az utókorra hagyott verseire gondolt Q.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;">Emberség,
tudás, szeretet, bölcsesség, jóság, <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;">Minden,
amit számon tart az örökkévalóság, <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;">Amit
Te lelkünkbe plántáltál, építettél,<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt;">El nem múló
monumentumként ami bennünk él, <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt;">Érték, mi
az utánunk jövQknek átadandó <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt;">Ez az
emlékmq: ércnél, márványnál maradandóbb!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: right; line-height: 12pt;" align="right">Bp. 1994.
április 3. Húsvétvasárnap<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection26">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Jablonkay"><�/a><�b style=""><�i>Jablonkay Gábor: <�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1958)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b>Felelés
Cox-nál<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Kamaszkorban lévén jószerével nem
mindig a tanulás volt a legfontosabb tevékenységem. A foci, gombfoci stb.
jelentQs arányban töltötte ki szabad (tanulásra fordítandó) idQmet.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 5.75pt;">Latinból
felelésre szólított osztályfQnökünk dr. Szerdahelyi Andor, alias Cox. Mikor
megkérdezett, mi volt mára feladva, magabiztosan válaszoltam:<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Tacitus Agricolá-ja.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Tudásom
azonban ezen a ponton véget ért. Logikámat és addig megszerzett ismereteimet
latba vetve kombinálni kezdtem. Agricola azt jelenti: földmqves. Nyilván errQl
írt a szerzQ. így folytattam:<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Tacitus a földmqvesek életét
ecseteli ebben a regényben.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> A szántóvetQk verejtékes
munkáját írja le fqzi hozzá Cox.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Ja, igen helyeslek.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Fqzfakosaraikkal pedig mennek
le a folyóhoz folytatódik a kisegítés .<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Valóban, éppen ezt akartam
mondani.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Ünnepnapokon azután kiteszik
a házi isteneket az ablakba.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Tényleg, ezt majdnem
elfelejtettem mondani.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Na, leülsz, megbuktál. Tudod,
ki volt Agricola?<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 5.75pt;">Éreztem,
hogy ez a vég kezdete. Most már nem volt mit tenni, be kellett vallanom, hogy
fogalmam sincs.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Pszintén szólva, nem.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Megmondom
neked. Britann hadvezér, Tacitus apósa.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6.2pt;">Megsemmisülve
ültem le. Azért nem buktam meg, de egy életre megtanultam, ki volt Agricola.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6.2pt;">Ilyen
tanárunk volt Cox. Szigorú, de ismerte a humort, és életre szóló ismeretekkel
látott el bennünket.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�span style="font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection27">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Knezy"><�/a><�b style=""><�i>Knézy JenQ (<�/i><�/b><�b style=""><�i><�span style="font-family: "Wingdings 2";"><�span style="">…<�/span><�/span>):<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1962)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b>Latin-francia
<�/b><�b style="">focimeccs<�/b><�a style="" href="#_edn1" name="_ednref1" title=""><�span class="MsoEndnoteReference"><�b style=""><�span style="font-family: Wingdings;"><�span style="">¬<�/span><�/span><�/b><�/span><�/a><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center">(részlet)<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">... <�i>A sors
szeszélye úgy hozta, hogy egykori osztályomban a latin és a francia nyelv
között lehetett választani. Az elsQ hallásra talán egyszerqnek tqnQ döntés az
évek során véresen komoly következményekkel járt.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Történt
ugyanis, hogy mindkét tárgyat olyan valaki tanította, aki megszállottan
szerette, amit csinál, s emellett jól értett a diákok nyelvén is: Póka Endre és
Szerdahelyi Andor. Míg elQbbi fáradhatatlan elszántsággal hirdette a dallamos
és finom francia nyelv szépségeit, <�/i>s <�i>egyúttal irodalmi, képzQmqvészeti,
földrajzi ismeretekkel <�/i>is <�i>teletömte a fejeket, <�/i> <�i>utóbbi a
görög-római mondavilág avatott kalauzaként <�/i>is <�i>igyekezett érdekesebbé,
változatosabbá tenni az órákat.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Az csak
természetes, hogy a két tábor <�/i> <�i>elsQsorban a másik elQtt <�/i> <�i>állandóan
szerette volna bizonyítani szellemi fölényét, azt, hogy csakis az az egyedül
üdvözítQ, amit <�/i>Q <�i>csinál. A két tárgyból emiatt nagyon jók voltak az
osztályzatok a naplóban, ám mind a kétfél érezte, hogy ez a megmérettetés nem
az igazi . Kellene valami mérhetQ, jól meghatározható dolog, amely egyértelmqen
bizonyítaná egyik vagy másik tábor elsQbbrendqségét!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Hosszas
viták után a két fél úgy döntött, hogy a lovagi tornák mintájára összeméri
erejét! Méghozzá a Marczibányi tér <�/i> <�i>akkor még fekete salakos
focipályáján. MegkezdQdtek hát az edzések. Óriási viták voltak, ki kerüljön be
a csapatba, <�/i>s <�i>ki az, aki csak tartalék lesz? <�/i>_ <�i>Számtalan cipQt elkoptatva
pontosan tudtuk, melyik gárdának ki és mi az erQssége, igyekeztünk hát a
legagyafúrtabb taktikát kitalálni, hogyan kéne játszani, kit kire kell
ráállítani, mi lehet az az apróság, ami a sikerhez kell? <�/i>- <�i>Nálunk
alaposabban még egy szövetségi kapitány sem készült a világbajnoki döntQre!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>A
készülQdés izgalmai még ma <�/i>is <�i>elQttem vannak, bevallom, az akkori életet
vagy halált jelentQ eredményre már nem emlékszem (de talán nem <�/i>is <�i>ez
volt a fontos). Bár az is igaz, ezekbQl a meccsekbQl késQbb hagyomány lett,
többszöri ismétlés, mert végül <�/i>is <�i>a dologban az volt a legszebb, mint az
igazi nagy meccseken: napokig, hónapokig lehetett róla beszélni, elQtte és
utána egyaránt!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>A
kék-zöld foltok, az üdvrivalgással fogadott gólok, a gyQztesek kaján mosolya és
a vesztesek kifelé a világért sem mutatott bánata <�/i> <�i>ez mind, mind a két
tanár sikere volt: megszerettették és megtaníttatták velünk nem csak az adott
tárgyat, hanem a másik teljesítményének a tiszteletét is, és érdekes módon arra
<�/i>is <�i>jó volt ez a vetélkedQ, hogy felébressze bennünk a kíváncsiságot a
másik tárgy iránt!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Ha most,
így utólag belegondolok: ez nem <�/i>is <�i>volt kevés!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection28">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Sugar1"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Sugár István:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1965)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style="">KettQs évforduló<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: right; line-height: 200%;" align="right"><�i> Nihil recte sine exemplo docetur <�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: right;" align="right"><�i>aut discitur (Columella)<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az I
965-ben végzett F osztály kettQs évfordulót ünnepel ebben az esztendQben:
szeretett és tisztelt OsztályfQnökének, Szerdahelyi Andor Tanár Úrnak 90.
születésnapját, és érettségije 40. jubileumát.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azt
gondolhatnánk, hogy az évek rohanó sodrásában a rövid 4 év, amelyet az Alma
Mater falai között töltöttünk, a múlt ködébe vész, szürkévé mossák a száguldó
élet mindennapjai.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A férfivá
cseperedQ kamasz, a lázadó teenager-kor életre szóló maradvány-tünetei azonban
nem mérhetQk a hónapok és évek számának abszolút mértékével, mennyiségével. A
mindenre fogékony elme és szív impressziói kitörölhetetlen emblémákat hagynak,
és meghatározó módon kísérnek el a további évtizedekben. Az elsQ szerelem, az
elsQ családi konfliktus éppen úgy mérföldkQ, mint a közös csínytevés íze az
osztályban, egy emlékezetes jó- vagy rossz felelet, vagy egy örökifjú tanár
mondjuk Kox rügyezQ lelkeket gyönyörködtetQ szavai.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Legyen
szabad a sors különös kegyeltjének éreznem magam osztálytársaimmal egyetemben
hogy a Tanár Úr irányítása alatt tölthettük el a négy gimnáziumi esztendQt a
XX. század második harmadának végén, amikor az oktatásügy fellegváraiban
nemigen tudtak mit kezdeni a nyiladozó szellemq magyar ifjúsággal.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium
300 éves fennállását ünneplQ jubileumi évkönyvbe csaknem 20 éve már
megírtam a szeptemberi elsQ vasárnapok, a Márványmenyasszony-Kox történetét,
ezt megismételni profán dolog lenne. Ezen sorok olvasói jól tudják, ismerik a
Fadrusz utcai teák és a szülQknek írt levél-formátumú vallomások históriáját
is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ahogy
csiszolódik a gyémánt, formálódik a cseppkQ, ahogy csipkéssé vagy simává idomul
a tenger verésére a parti szikla, úgy váltunk mi Emberré mindnyájan Kox keze
nyomán. Latin és görög órák bölcsessége, császárok, hQsök, tudósok, poéták
példája nyomán szívtuk magunkba azokat az intenciókat, amelyekkel egy életen át
gazdálkodni kötelességünk volt és maradt. A Tanár Úr nemes lelke, humanitása,
erkölcsi példája mércét állított elénk, és mi valóban nem az iskolának, hanem
az életnek tanultunk . Olyan értékek voltak az Q piedesztálján mint a
hazaszeretet, a becsület, az igazság, a nagylelkqség és a hit a Mindenhatóban.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> A
férfiasság a csillagok felé vezet, a gyávaság a halálba - írta Seneca. Mi a
csillagok felé vezetQ - sokszor csapdákkal borított - útra kaptunk TQle
muníciót, kimondatlanul, egész lényének sugárzásával, példamutatásával.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Töretlen
szellemiséggel megért 90. születésnapján köszönti nagy szeretettel és hálával
egykor volt OsztályfQnökét az F osztály, és a Jóisten áldásával kívánunk Neki
jó egészséget, boldog hátralévQ éveket valamennyi nebuló nevében.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection29">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Sugar2"><�/a><�b><�i>Dr. Sugár István:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>(1<�/i>965)<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b>Találkozók a
Márványmenyasszonyban<�/b><�a style="" href="#_edn2" name="_ednref2" title=""><�span class="MsoEndnoteReference"><�b><�span style="font-family: Wingdings;"><�span style="">n<�/span><�/span><�/b><�/span><�/a><�b><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 9pt; text-align: center;" align="center">(részlet)<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.45pt;" align="center"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">... 1961 <�i>Qszén
annak az F -osztálynak voltam tanulója, aminek még tanterem sem jutott. Azt
hiszem, afféle szükséges és kötelezQ plusz létszám voltunk a II. kerületi
Oktatásügy nyakán. Napról-napra vándoroltunk egy éven át, mindig éppen abba a
tanterembe, ahol az osztály azon a napon politechnikai oktatáson vett részt.
Azt hiszem, mi voltunk az egyetlen osztály széles e Hazában, aki ezáltal
legalább valami hasznot húzott az utóbbiakban emlegetett <�/i> <�i>oktatásból .<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�i>Szerdahelyi
Tanár Úr minden matematika órába négy éven keresztül belopott egy kis
görög-római mqveltséget, sok-sok humánummal elegyítve. Közhely szinte, hogy
Szerdahelyi Tanár Úr neve mint a Kox kerül be visszavonhatatlanul a Rákóczi
Gimnázium történetébe. Éretlen elsQs korunkban <�/i> <�i>alig néhány hete
voltunk gimnazisták <�/i> <�i>megkérdezte egy osztályfQnöki órán, tudjuk-e, hogy
hívják Qt a diákok. Mi persze tudtuk, hiszen másképp sem emlegették, de
kimondani sem mertük elQtte, mert afféle pejoratív jelzQnek hittük a nem éppen
szálfa-termetq tanár úrról. Csurgott a víz a hátunkról, hátha valakitQl
meghallotta, hogy így tituláljuk, vagy valami egyéb gonoszságot sejtettünk a
ravasznak látszó kérdés mögött. A néma csöndben a kérdésre maga a Tanár Úr
válaszolt: Koxnak<�/i> . <�i>Kitört a felszabadult nevetés, majd újból a Tanár
Úr hangját hallottuk: Tudják, hogy miért? <�/i>- <�i>Újból csend lett. <�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i> Holnapra
azt a feladatot adom, nézzenek utána a lexikonban, ki volt Kox? Vigyázat: a <�/i>C-<�i>betqnél
keressék! <�/i> <�i>És még a táblára is felírta: Cox! <�/i> <�i>Így magázott
bennünket, álharaggal , és akkor még nem is sejtettük, hogy ebben az emberben
milyen hatalmas, érzQ, diákjait féltQ szív dobog.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Azt
hamarosan kiderítettük, hogy Kox keresztpapája Sir George William Cox volt, a
XIX század egyik jeles angol író-teológusa, aki számtalan maradandó történelmi
munkát írt a görög-római mitológiáról, Oxfordban tanított, mint az említett
téma legjelesebb ismerQje. (Révai Nagylexikon IV. kötet, <�/i>698. <�i>o.) Ezzel
a névvel tisztelték meg elQdeink a Tanár Urat a felejthetetlen latin-görög
órákért.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Ugyanilyen
tanulsággal szolgáltak azok a teázások , amelyekre az illetékes csínytevQ volt
hivatalos a Fadrusz utcába, Tanár Úr lakásába. IntQ helyett a szülQknek írt
bqnbánó levél és teadélután varázsolt rendet a serdülQ fejekben, nem hagyva
nyomot a hivatalos ellenQrzQ könyvben rosszaságainknak, de emlékezetes maradt
az elkövetQ számára.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Igazából
azokon a szeptemberi elsQ vasárnap délutánokon értettük meg a Tanár Urat,
amikor a Márványmenyasszony Étterem reggeltQl estig Kox Tanár Úr végzQs
osztályaitól hangos. Több diákja jutott úgy álláshoz az érettségit követQ
években, hogy a Tanár Úr bemutatta ott helyben egyik évekkel korábban végzett
tanítványának, aki akkor már vezetQ állásban volt valahol, és már meg is volt
az állás a Szerdahelyi-család egyik újdonsült tagjának.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�i>Az <�/i>P
<�i>inspirálására rendezte osztályunk <�/i>1964 <�i>tavaszán azt az emlékezetes
Shakespeare-estet az iskola Dísztermében, ahol az angol drámaíró legnépszerqbb
darabjainak egy-egy jelenetét vittük színre, az egy évvel fiatalabb
testvér-leány osztályunkkal a Jurányi Gimnáziumból. A darabok fQ szerepeit
két színész aspiráns osztálytársunk játszotta. A férfi hQsöket az azóta kitqnQ
sportújságíróvá avanzsált Kocsi Tibor vállalta, míg a hölgy fQszereplQt már
akkor is úgy hívták: Bánsági Ildikó... A mqvésznQrQl egyébként hadd említsem
meg, hogy gyakorta látjuk a szeptemberi évenkénti találkozókon, ahová talán
éppen a kellemes közös gimnazista évek ragadják...<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection30">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Szucs"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Szqcs R. Gábor:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1965)<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;">Drága Tanár Úr!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bizonyára
mindenre emlékszel, de talán van, amire nem olyan élesen.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Aligha
emlékezhetsz például úgy, mint én arra, hogy miattad lettem közgazdász. Amit
most megköszönök. De akkor, (negyven kilométeres kis kirándulásaink egyikén),
mikor én határozottan közöltem: vagy agysebész leszek, vagy újságíró, Te azt
mondtad nekem: Legyél közgazdász . Mire én: Jaj, tanár Úr, vidékre nem
megyek! Mire Te: Nem mezQgazdász! Közgazdász! Mire én: Mér , mi a
különbség? <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Így lettem
külker szakos a közgázon, aztán segéd üzletkötQ, aztán állami tisztviselQ,
aztán diplomata. És a munkám lett (a családom mellett) az életem. Nekem nincs
hétfQ, érted, mire gondolok. Úgy mondják, ez nagyon ritka ajándék. Köszönöm.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">De talán
emlékszel a Shakespeare-estre, amit a mi osztályunk tervezett, szervezett,
rendezett és játszott. Harmadikosok voltunk talán. Akkor, a hatvanas évek
elején óriási Shakespeare-kultusz volt Magyarországon, ez jelentette a kitörést
a sematizmusból, a viszonylagos szabadságot, az önkifejezés, a világról szóló
mondanivaló elmondásának lehetQségét. Másodikos koromban, amikor tanultuk, még
nem értettem Shakespeare-t. Nem nQttem fel hozzá, késQn érQ vagyok talán.
Harmadikra azonban Q lett nekem a világ. Úgy tqnt, másoknak is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szóval,
több darabjából részleteket játszottunk el külön est keretében, természetesen a
tanári kar és a szülQk elQtt. Emlékszem, a Hamlethez nem nyúltunk, mert Úgy
véltük, azt nem szabad. A nagymonológgal senki sem mert próbálkozni. Gábor
Miklós még elmondta esténként a Madáchban. De azért játszottunk a III.
Richárdból, a Coriolanusból (naná, latinos osztály!), a Julius Caesarból
(igazándiból <�i>Iulius, <�/i>ugye?), a Cleopatrából, a Rómeó és Júliából,
érdekes, a vígjátékokat mintha mellQztük volna. Bár lehet, hogy a Szentivánéji
álomból játsztunk (sic!) valamit.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> York
napsütése rosszkedvünk telét tündöklQ nyárra változtatta át , közölte Korom
Gyuszi a nézQkkel, akik ezt jól hallható kuncogással fogadták, mert leesett a
szakálla. Azaz, csak félig. Lógott. De azért észrevette, s mikorra úgy döntött,
hogy gazember lesz, már egy könnyed mozdulattal megoldotta a problémát.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bánsági
Ildinek meg, mikor (vendégjátékosként, mert még fiúgimnázium voltunk!) mint
Cleopatra, kígyómérgezésben elhunyt, hátrahanyatlás miatt a parókája esett le,
és az egyiptomi uralkodó gyönyörq szQke hajjal tért végsQ, színpadi nyugovóra.
Bár a parókát, ha jól emlékszem, elkapta, és szorongatta még egy darabig,
mintha fel kellene mutatnia a kijáratnál.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Én arra
emlékszem, hogy LQrinc barátként a Rómeó és Júliában roppant büdös voltam.
Ugyanis valaki (ma sem tudom, kinek legyek hálás érte) úgy vélte, a középkorban
a szerzetesek iszonyatosan büdös pokrócot hordtak. Bár az is lehet, hogy nem
volt más jelmez. Ezt kellett viselnem. Nem csodálkoztam, hogy nem jön hozzám
közel senki, én se mentem volna szívesen a magam közelébe, de nekem muszáj
volt. Azért sikerült végigmondanom hosszú szövegemet, amely annyiból állt:
Úristen, vívnak! Prökért futok. Ezzel szemben mosakodni futottam.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">És még valami. Egyszer, mikor
azt kérdezted (ez már érettségi után volt), milyen pályát választottunk volna a
legszívesebben, én azt mondtam: diák szertettem volna maradni a Rákócziban.
Most hozzáteszem: az F osztályban.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Fiúi szeretettel kívánom, adjon
a Jóisten legalább még egyszer kilencven évet, jó egészséget, sok boldogságot
Neked és szeretteidnek!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection31">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Javor"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Jávor Béla:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1968)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.7pt;" align="center"><�b style="">A Cox jelenség<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">1964. szeptember
elsején léptem be elQször a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Keleti Károly utcai
kapuján, hogy majd ezt a lépést négy esztendQn át mindennap megtegyem. A
hatvanas évek közepén még más világ járta nem csak az országban, de a
közoktatásban is. Szakközépiskolák még nem voltak, technikumok is éppen csak
indultak, a középfokú oktatásnak, s egyben a felsQfokú végzettségre jutásnak
szinte egyedüli útja-módja a gimnáziumi érettségin át vezetett. Abban az idQben
a Rákóczi Gimnázium az ország tíz legjobb középiskolája között foglalt helyet,
a Rózsadomb alján, a háború után megszüntetett Érseki Katolikus Gimnázium quasi
jogutódjaként. Osztálytársaim laktak Pasaréten, a Vizivárosban (mint magam is),
de jártak az osztályba a Várból, a KissvábhegyrQl, Hidegkútról, mégis a
legtöbben a Rózsadomb lakosai voltak. Az iskola fekvése ugyanis érdekes és
meglehetQsen heterogén diákanyagot hozott magával. Itt tanultak a régi polgárok
gyermekei, akiknek szüleit annak idején valamely okból (a proletárdiktatúra is
gyártott selejtet) nem telepítették ki lakóhelyeikrQl, s így a szülQk Buda e
kies táján nevelhették fel csemetéiket. A társaság másik része az új
nomenklatúra gyermekeibQl rekrutálódott, akik már itt nQttek fel, miután
szüleik elfoglalták a diktatúra által internált, kitelepített, börtönbe és
munkatáborokba zártak elrekvirált lakásait. Ide járt sok napi- és hetilap
fQszerkesztQjének, több miniszternek, gazdasági vezetQnek, vezérigazgatónak,
színházdirektornak és egyéb nagyfejqnek a csemetéje, de javában kerültek az osztályokba
addigra joviálissá vált, kulturális, gazdasági, egészségügyi és egyéb
vállalkozásokba helyezett egykori ávósok gyermekei, a honvédség, a
külkereskedelem, a diplomácia és a politika sokféle ágából, bogából kivirágzott
rügyek is. Kun Béla és Varga JenQ, 1919-es népbiztosok unokáitól, Révai József,
Hegedqs András, egykori fQ kommunisták gyermekein keresztül volt politikai
foglyok fiain át az 56-os megtorlás jó néhány áldozatának gyermekeiig
bezárólag színes volt a paletta.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A diákok
sokszínq szociológiai összetételénél csak a tanároké volt színesebb. Az iskola
még olyan régi vágású tanárokkal is rendelkezett, akik a háború elQtt,
Klebelsberg és Hóman minisztersége alatt szereztek diplomát, ennek megfelelQ
felkészültséggel oktatták vegyes összetételq tanítványaikat. Jablonkay,
Lantosy, Szögi és Perényi tanár úr etalonként adta át tudását, de szép számmal
kerültek a tanári karba a szocialista felsQoktatás elsQ másfél évtizedének jó
és rosszabb kvalifikációjú végzettjei, nem beszélve egy-két masszív pártmunkásról,
de ezek sem voltak egyformák. Deák tanár úr vagy Rózsáné tanárnQ kötQdése az
MSZMP-hez legendás volt, mint SzQke igazgató úré is, aki egyértelmqen
pártmunkásként vezette késQbb az iskolát. Isten tudja csak, mi módon szerzett
diplomája volt Gömöri igazgatóhelyettes úrnak, aki huszonéves parasztlegényként
oktatott logikát és pszichológiát (sic!), de akinek tetszési indexe a diákok
közt mégis egekig ért, mert pontosan tudta, más a pártmunka és más a gyerekek
haversága. Ö volt az, aki csak egyszer tévesztette össze a kettQt, és virtusból
az <�i>50 éves a Szovjetunió <�/i>országos kiállításon egy odakészített
kalapáccsal összetörte a törhetetlen szovjet üveget. Kónya Lajos, az egykor
Rákosit dicsQítQ költQ politechnika címén könyvkötészetet tanított, Jávor Ottó
finom tollú elbeszélQ magyart és angolt. Itt volt orosztanár Cihika tanár úr,
negyedikben osztályfQnököm, aki magyarul alig tudott, csak oroszul, s akirQl
akkor még nem tudtuk, csak a rendszerváltás után derült ki, hogy az ötvenes
évek végén a Toldy gimnáziumban Q volt ráállítva Antall Józsefre, s vélhetQleg
ekkortájt, a hatvanas évek második felében sem volt alvó ügynök. <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection32">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">S
kihagyhatatlan Kovács Endre, a somlaiartúros magyartanárunk, aki valamely, a
párt számára kellemetlen okból sosem lépett ki onnan, viszont párttaggyqléseken
a legélesebb kritikát fogalmazta meg az MSZMP aktuális akcióprogramjaival
szemben, azokat szétboncolva és kimutatva bornírtságukat és antiszociális
mivoltukat, valamint a párt politikájának lehetetlen és a szlogenekkel homlokegyenest
ellenkezQ mivoltát. Ilyen párttaggyqlések után Cihika Mihály vöröslQ fejét
fogva támolygott ki és bizonyára adta le jelentését az összekötQ szt.
tisztjének (hacsak nem Q maga volt az).<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ebben a
miliQben, ahol mindenki akart valamit, diák leérettségizni és egyetemi
felvételt nyerni, az öreg tanárok átadni azt a sok tudást, mely bennük
felgyülemlett, a fiatalabbak karriert és elQmenetelt, ki nagyobb fizetést, ki
csak hogy hagyják békén, egy szóval ebben a környezetben volt egy ember, akit
mindenki úgy ismert meg, hogy Q a Cox. Híre messze megelQzte, s mikor az elsQ
héten az elsQ latin órán bejött az osztályba, s bemutatkozott, miszerint Q dr.
Szerdahelyi Andor csalódottak lettünk volna, ha nem teszi rögtön hozzá, vagyis
a Cox.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azt persze
csak mi tudtuk, hogy Q nagy C-vel Cox, feltételezem, a nem latinos tanulók máig
azt vélik, hogy Cox csak egy sima kQszénbQl gázosítással kapott nagy
fqtQértékq tüzelQanyag . Azóta már én is megszereztem George Cox angol
klasszika filológusnak a Franklin Társulatnál 1877-ben kiadott Görög regék c.
munkáját (ha el nem is olvastam eddig), mert hisz a tanár úr keresztapja
köztudottan Q volt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mi volt a
Cox jelenség lényege? MindenekelQtt annak a régi vágású tanári mentalitásnak
átmentése, ahogy a XIX/XX. század fordulóján élhettek diákjaiknak a tanárok.
Ahogy Babits taníthatott egy esztendeig a századelQn szülQvárosom ciszterci
gimnáziumában, Baján. Vagy, ahogy Rácz tanár úr a XIX. század végén a Lónyay
utcában Bokáéknak, Nemecsekéknek. Már a múlt század hatvanas éveiben feltqnQ
volt az a tanári mentalitás, amely Qt jellemezte, s ha visszanézek az azóta
eltelt közel négy évtizedre, a különbség még feltqnQbb.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cox tanár
úrnak (Szerdahelyinek anakronizmus lenne Qt szólítani) egy volt a lényeg,
átadni az antikvitás szellemét és szeretetét a tanulóknak. Minden más az Q
életében csak ezt követQen következett, legyen az a magánélet bármely ága,
legyen a közélet akkor még oly csekély lehetQségeinek bármelyike. Ö nem akart
elQmenetelt, éppen ezért nem lépett be a pártba, nem helyezkedett, nem mondott
beszédet az április 4-ikei iskolai ünnepségen, ö mindössze egyet akart, hogy
tanítványai pontosan tudják, ki mondta és miért Ceterum censeo Carthaginem esse
delendam. És az öreg Cicero nem kevésbé híres mondását: Quousque tandem abutere
Catilina patientia nostra? Meddig élsz még vissza türelmünkkel Catilina?<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Tanítványai még annál is
fontosabbak voltak számára, hogy feleséget keressen magának, bár a diákok
között elterjedt, eddig meg nem erQsített szóbeszéd szerint valamikor a
múltban, mely múltra jelenként még a legöregebb diákok sem emlékeztek, megkérte
az egyik matematika tanárnQ kezét, de kosarat kapott. (Amennyiben a hír és a
személy igaz, Cox tanár úr szerencsés embernek tekintheti magát.)<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Óra elején
letette a katedrára az osztálykönyvet, majd megállt a tábla elQtt és ezt
mondta: Jávor Béla és Wacker Györgyi jöjjön ki! Szép tavaszi nap volt,
április vége, ragyogott az iskolaudvar a napsütésben, éppen ezért belügyeimbe
történQ durva beavatkozásnak éreztem, hogy nekem most felelnem kellene. Györgyi
még nagyobb zavarban volt, csak néztünk egymásra és a tanár Úrra, aki elénk
lépett, elQbb Györgyinek, majd nekem kétszer megpaskolta az arcomat, s csak
annyit mondott: Isten étessen neved napján! <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection33">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bár
ismertük ebbéli szokását, mégis minden alkalommal (hiába a nem tanuló diák
rossz lelkiismerete) beugrottunk, s hallani lehetett a kövek legördülését,
amint a helyünkre mentünk. Sem elQtte, sem utána nem volt olyan tanárom, aki
nevem napján jókívánságait fejezze ki. Ha belegondolok, hány osztályban, hány
diák névnapját tarthatta fejben, s adta meg hozzá az ajándékot is, mert a
névnapos aznap nem felelt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A felelések
és a dolgozatok, a rajta kapott puskázások, amikor a dolgozatfüzet a
szemétkosárban landolt, és a delikvens a folyosón, majd öt perc múlva: Menj
ki, hívd be, még megfázik. S a szemétkosárból kivett füzetben folytatódott a
dolgozat.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cox tanár
úr nem volt szigorú, sQt mint a fentiek mutatják messzemenQen
visszaélhettünk bizalmával. Nekem három évvel felettem járó bátyámtól már
másodikban olyan kézzel írt latin szótáram volt, melyben a harmadikos és
negyedikes tananyag szókészlete is benne szerepelt. Ez sosem tqnt fel a tanár
úrnak. Ö nem erQltette a tudás megszerzését, csak teljes energiájával felkínálta
azt. Akinek kellett, kellett, akinek nem, nem.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Latinul nem
tanultam meg mily sajnálatos de megtanultam szeretni az antikvitást,
megtanultam vagy háromszáz Salse dicta-t, vagyis latin közmondást. Ó, hányszor,
de hányszor használtam retorikai fordulatként a félmqvelt közönség elQtt. S
azok a hajnali görög szakkörök, az Ipposz kai onosz fordítása, mily jól jött a
vele járó fél jegy latinból.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mi volt hát
a Cox-jelenség? Az a ritka tanári magatartás, amely semmi más célt nem ismer,
mint a diák educatio-ját. S nem véletlen itt a latin szó, mert ez nem csak
tanítást jelent, de nevelést is. Nevelést, mire? A tudás megbecsülésére, az
antikvitásban rejtQzQ lovagiasság, hQsiesség példáira, s mindezt egy olyan
korban, amikor alig jöttek ki az 56-osok, már vitték be a Regnumosokat, amikor
a proletárdiktatúra sem lovagias, sem hQsies nem volt. S ha akkor még nem is
tudtuk, de Cicero kérdése a mindenkori Catilinákhoz különös aktualitást kapott:<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Quousque
tandem abutere Catilina patientia nostra?<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;">Köszönjük tanár úr!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection34">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�img id="_x0000_i1027" src="Cox10.jpg" border="0" height="876" width="614"><�/span><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 6pt;"><�span style="font-size: 6pt; font-family: "Arial Narrow",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection35">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.4pt;" align="center"><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�img id="_x0000_i1026" src="Cox11.jpg" border="0" height="913" width="625"><�/span><�span style="font-size: 7pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection36">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="SenyiK"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Sényi Katalin:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1968)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.95pt;"><�span style=""> <�/span>Kedves Jó Tanár Úr!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.95pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hálát
szeretnék adni az Úrnak a találkozásért...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Találkoztam
egy tanárommal, akire maradéktalanul felnézhetek. Akiben évrQl évre Újabb jót,
Újabb erényt fedezek fel. Akinek figyelme valamennyi tanítványa felé egyenlQ
erQvel irányul folyamatosan. Aki meg tudott engem szólítani, a bensQmet, fel
tudott rázni, hogy vágyjak én is jobbá lenni.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Végig
gondolva a diákéveket az elsQ, amit megQriztem Szerdahelyi Andor Tanár Úr
hagyatékából és tanításából azok a Salse dicták voltak. Meg kellett tanulni
ezeket a közmondásokat latinul és ismerni a jelentésüket. Versenyen is rész
vehettem. A görög és latin memoriterekkel együtt ezek a rövid, tömör latin
mondatok megmaradtak, mint ÚtjelzQk, mint tanácsadók egész eddigi életemben.
Ezek a bölcsességek egy-egy világító fénysugárként mutattak utat döntéseimben.
Különösen kedves és sok évig elsQ helyen szereplQ mondat volt a Bis dat qui
cito dat, nihil dat qui numere tardat, amely a fiatal, de talán a mostani
vénebb életemben is az egyik legfQbb mozgató cselekvésre ösztönzQ tanács:
Kétszer ad, aki gyorsan ad, semmit se ad, aki az adakozással késlekedik! . Így
van az, hogy ha valaki kér tQlem, vagy hallom, hogy szükséget szenved, egy
belsQ rugó arra indít, segítsek rajta, adjak magamból valamit, ha tehetek érte,
tegyek. Ez vezetett engem a cserkészet felé is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Orvos
létemre sokan sokszor megkeresnek, ez lett a munkám mottója is. Ha látom,
érzem, hogy vágynak emberek arra, hogy meghallgassak embereket, és azzal adok
magamból valamit számukra, az akkor tervezett programjaimat is könnyedén
félreteszem, meghallgatom a panaszkodót, és ezzel talán segítek neki valami
keveset.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">A vágy a jobbá válásra
bennem a változás utáni vágyat jelenti számomra és ez a változhatóság szerepel
egy másik salse dictában , mely az alábbi: Tempora mutantur et nos mutamur in
illis! Számomra ez nem azt jelenti, hogy köpönyegforgató legyek, nem azt, hogy
ha a politikai viszonyok változnak, változtassak én is, hanem azt, hogy ha
akarok, tudok jobbá lenni...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Ha a Tanár Úr nem
kötelezett volna ezen bölcs mondatok magtanulására, akkor szegényebb lennék.
Köszönöm ezt neki.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">A másik, ami szintén
ajándékként az én számomra életre szóló példakép marad: az emberekre figyelés
példája. Valamennyien emlékezhetünk arra, hogy gyakran a tanórák elején
kiszólított Szerdahelyi Andor Tanár Úr egy-egy diákot a katedrához. Nem
lehetett azonnal tudni azt, hogy felelés lesz, vagy más, de a tanár Úr
megszólalt: Boldog névnapot fiam! és meghúzta a fülét, majd gyengéden pofon
legyintette, s következett ez a mondat ezt a pofont pedig az ördögnek, hogy
távozzon belQled! <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Gyermekszemészeti rendelQben
a kisgyerekek olyan boldogok, ha születésnapjukon, vagy névnapjukon köszöntöm
Qket. Néha még kis matricát is kap ajándékba a gyermek, meg egy fülhúzást és
egy legyintést Szerdahelyi Andor Tanár Úr példája nyomán... Talán valaki majd a
beteg gyerekek közül folytatja ezt a példát... Jó tanárom példája így gyqrqzik
tovább az emberek között.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A másik
emberre való figyelés, a valódi érdeklQdés, a másik megszólítása ebben a
világban, melyet most élünk szintén nagyon nagy hiány, és tanulandó
mindannyiunknak.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 16.05pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection37">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szerdahelyi
Andor Tanár Úr, ha néhány hónap elteltével találkozunk, ott folytatja a
beszélgetést velem, ahol korábban abbahagyta. EbbQl az látszik, hogy figyelt rám
és megjegyezte azt, amit velem beszélt. Ez minden embernek nagyon fontos. Van,
aki lényegesnek tartja a beszélgetést, ezt kellene megtanulnom tQle. Orvosként
néhány mondatot bejegyzek a gyermekpacienseim mondatából a kartonjukra, hogy a
következQ találkozáson újra kérdezzem, pl.: Még mindig <�span style="">Ili<�b> <�/b><�/span>néni a kedves tanítód? Vagy Kovács Peti a barátod?
Körte a jeled az oviban? - Ez persze csalás, mert elfelejtem 3-4 hónap
távlatából ezeket a részleteket, de ha jegyzeteimbe pillantok, már újra
felrémlik a korábbi beszélgetés, és ez segít közös munkánkban, a gyógyulás
eredményesebb lesz. Kox azonban emlékszik, hisz nem jegyzetel. Nem ír fel egy
sort se rólam, mégis emlékszik a korábbi mondatokra.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az utóbbi
években még mélyebben megérintett az a felismerés, hogy Isten adta kegyelembQl
a Tanár Úr szellemi frissességét, egészségét megQrizte. A mosollyal, derqvel és
hittel teli életet úgy éli, hogy engedi egy részletét megismerni nekünk.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Köszönöm az
Úrnak ezt a kegyelmet, köszönöm az Úrnak, hogy ilyen embereket adott
környezetembe, mint Édesanyám, Édesapám, testvéreim, hitvesem, gyermekeim, akik
mellett Szerdahelyi Tanár Úr is életem része lett kitörölhetetlenül. Köszönöm
Istenem! Köszöntöm Qt születésnapján!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: center;" align="center"><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�img id="_x0000_i1025" src="Cox12.jpg" border="0" height="426" width="600"><�/span><�span style="font-size: 10pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�span style="font-size: 8pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection38">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="David"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Dávid Gábor:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1969)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Még öt perc...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""> Öt perc múlva itt az érettségi ,
mondta KOX Tanár Úr az elsQ tanítási nap elsQ óráján, és ismételte négy évig
számtalanszor, mint az egyik legfontosabb leckét.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">ElsQre jó tanári tréfának tartottuk,
tizedikre kicsit unalmassá vált, - de három és fél év múlva zsigereinkben
éreztük az igazságát.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Csak képzeljük, hogy
halhatatlanok vagyunk, a világ minden ideje a mienk és álmaink majd maguktól
beteljesednek - nem, mindig, minden percben itt és most van Rhodos , itt és
most kell ugorni, bizonyítani.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A <�i> Hic
Rhodos, hic salta <�/i>helyett mást is idézhettem volna salse dicta -k, latin
arany mondások hosszú sorából. Nem csak a Kis Kox - tól tanultuk, de magunk is
gyqjtöttük Qket. Eleinte ötösért, késQbb versenyszellembQl - mi több, néha
gyártottuk is, ha nem akart összejönni a magunk szabta kvóta.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Percig sem
vitás, hogy Szerdahelyi Tanár Úr észrevette a turpisságot, de soha nem szólt.
Gondolom, azért nem, mert tudta: amikor tizenévesen megpróbálunk költeni egy
lapidáris, bölcsnek és autentikusnak tqn ö latin mondatot, az sokkal nagyobb
pedagógiai érték, mint amekkora bqn a csalás. Ebben a korban, ha van
reálpolitikus , akkor Prá talán a reálpedagógus szó illik, a legnemesebb
értelemben.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">OsztályfQnökünk
volt, latint és matematikát tanított nekünk. Reneszánsz kombináció, mint ahogy
uomo universale -nek nevezném Pt is, ha a jelzQ nem lenne szinte sértQ, mert
manapság ebbe a fogalomba nem fér bele a mindenen átsugárzó, mély vallásos hit.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Reálpedagógus
volt. Tudta: a matematikában - ami sokunknak így vagy úgy kenyere lett nincs,
és nem lehet pardon. VérengzQ sose volt, szigorú szinte mindig. A latin órák
viszont harmincöt év távlatából is egy gyönyörq mediterrán kertben töltött
délután izét hozzák vissza. Aki meg akart tanulni latinul, megtehette - többen
szerepeltünk jól országos tanulmányi versenyeken - de az órák vezérmotívuma nem
a coniugatio, declinatio volt, hanem a latin és görög kultúra. Nem hiszem,
hogy ötnél többen hibátlanul el tudnánk ragozni a <�i> res publica
liberafortis - <�/i>t (vajon véletlen-e, hogy a hatvanas évek Magyarországán épp
ezt sulykoltatta velünk? Aligha!).<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Abban
viszont biztos vagyok, hogy egyikünk se lett szakbarbár, és akármi lett is
hivatásunk, a színház, múzeum, zene, könyv nem csak kötelezQ sznob
idQpocsékolás, hanem mindannyiunknak létszükséglet, ma is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nehéz évek
voltak, különösen a felnQtteknek, különösen a Tanár Úr reakciós hátterével,
árgus szemmel figyelt pedagóguskent. Sokáig tartott, amíg felfogtam, miért épp
Aiszkhülosz <�i> Perzsák <�/i>címq darabját választotta ki, hogy elsQ osztálytól
kezdve betanuljuk, majd többször elQadjuk. Ma már tudom: azért a pillanatért,
amikor a Hírnök leborul Athossza királynQ elQtt, és kimondja: Perzsák! A
barbár hadsereg megsemmisült! A kis görög nép furfanggal, bátorsággal legyQzte
a világhódító Xerxészt. Ezt a mondatot ismételtette velünk, négy évig, sok-sok
órán, próbán, elQadáson. Egy mondat csupán, de döntQ hatása lehet, ha elégszer
kimondják, ha pedagógiai, emberi tartás alapja.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Akkor <�i> Gutta
cavat lapidem , <�/i>a csepp kivájja a követ, <�i> Non vi sed saepe cadendo , <�/i>ahogy
Tanár Úr tanította. És bizonyította saját, önfeláldozó életével.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Köszönöm, Tanár Úr. Az öt
perc sajnos harminchat éve letelt. Leérettségiztünk, és azóta rég szabad lenne,
de én a mai napig sem tudlak szemtQl-szembe letegezni. Ahhoz túl nagy,
életemben túl fontos és szeretnivaló ember, csodálnivaló pedagógus vagy!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Isten éltessen sokáig!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection39">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Monspart"><�/a><�b style=""><�i>Monspartné Dr.
Sényi Judit <�/i><�i style="">(1969)<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;">KOX osztályában<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;">Kedves Jó Tanár Úr!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Tele voltam
lelkesedéssel és hittel, hogy úgy szólhatok Szeretett OsztályfQnökömhöz, ahogy
eddig még sohasem. Azonban már mondandóm elején be kellett látnom, hogy nem
jutott eszembe semmi új, izgalmas élmény gimnáziumi éveimbQl, csak a folyton
emlegetett és már-már unalmasnak tqnQ, múltidézQ mondataim és persze a már
ugyancsak rengetegszer visszaidézett töredékes emlékképek, azaz pl.: a hosszú
szQke hajam Mozart-os összefogása vagy a sok szép <�i>Salse Dicta, <�/i>melyek
közül ballagásomra én a <�i> Mens sana in corpore sano <�/i>mondatot kaptam....<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azonban ma
is élesen látom magam elQtt azt a napot, amikor a Fény utcában az <�i> Auguszt <�/i>cukrászda
elQtt elsétálva nQvérem, aki akkor már 1. éves Rákóczistaként mindent jól
tudott. boldogan közölte velem: <�i> KOX osztályába fogsz kerülni, mert <�/i>6 <�i>nagyon
remek ember!<�/i> <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Én azonban
csak féltem, mert otthon azt latolgatták szüleim, hogy nem lesz-e nekem a
gimnázium túl nehéz. <�i> Nem kellene inkább egy szakközépiskolába iratni ezt a
gyermeket...? <�/i>s tovább növelte félelmem, hogy OROSZ tagozatra kellett a
Tanár Úr-ért beiratkozni, mert persze, hogy a latin mellé az orosz nyelvet
osztották be.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mégis
minden olyan szépen sikerült, felvettek, tanultam, szerettek és persze ebben a <�i> szépen<�/i> -ben
az is benne volt, hogy én is nagyon akartam bizonyítani, hogy ez a gyermek is
megállja a helyét itt a híres RÁKÓCZI-ban.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem
véletlen ez a komoly elszánás, hiszen sokunknak segített a szorgalom
ébrentartásában, hogy KOX Tanár Úr gyakorta juttatta eszünkbe, nem muszáj itt
tanulni, átmehetünk a Toldiba vagy a Kaffka Margit Gimnáziumba, ha nem tetszik
valami!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Egy ilyen
visszaemlékezésben fontos kimondani, hogy milyen jó dolga is volt azokban a 60as
években a fiataloknak, mert akkor még csak éppen-hogy beköszönt a modern
nyugati áramlat, még lehetett tanítani, nevelni a nebulókat, még nem ragadta el
Qket az a szellemi és érzelmi zqrzavar, ami napjainkban már szélvészként tombol
köröttünk.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Akkor még elhangozhatott és el
is hangzott a figyelmeztetés elQttünk,<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-indent: 141.35pt;"><�i> Álljon
meg a harckocsi! <�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nekem
különben is nagyon védett gyermekéveim voltak, elQször is azért, mert szeretQ
család vett körül, voltak jó testvéreim, akik jóban-rosszban azóta is mellettem
állnak.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="">Milyen hálával tartozom
Édesanyámnak, aki megtanította nekünk. hogy az életben nincs semmi más igaz
érték, csak a <�i>szeretet, <�/i>és semmi anyagi, rangbéli ellentét nem állhat
közénk. ha a <�i> SZERETET döntését tesszük az elsQ helyre az életünkben!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Másodszor,
mert következetes, szorgalmas és példamutatóan lelkes tanárok tanítottak,
neveltek bennünket. Nem egy név jut eszembe, hanem rengeteg és hála tölti el
szívem, ha csak Rájuk emlékezem: Lantosy, Jablonkay, Kovács, Kerékgyártó, G.
Horváth, Vigassy Tanár Úr és még hosszan sorolhatnám.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">KOX TANÁR
ÚR! Az életet ajándékba kaptam a Jó IstentQl, aki adott hozzá drága szülQket,
akik óvtak, féltettek, és csodás nevelQket, akik megtanították szépen.
becsületesen élni a NAGYBETpS ÉLETET! Nagyon köszönöm Tanár ÚR! A múltat és a
jelent is, a latin és matek <�i>ötöst, <�/i>ami hitet adott magamban, továbbá a
gimnáziumi évek utáni névnapi megemlékezéseket és a mai napok habos kakaós
Gellért Szállós alkalmait, valamint a telefonba mondott ALLELUJÁT! És fQleg a <�i>DOBD
MAGAD ISTEN KEZÉBE! fohász fontosságát!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 14.85pt;" align="center"><�b style=""><�i>Isten éltesse sokáig mindannyiunk
örömére!<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�span style="font-family: "Arial",sans-serif;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection40">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�b style=""><�span style="font-size: 16pt;">A RIPORTOK<�o:p><�/o:p><�/span><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�span style="font-size: 16pt;"><�o:p> <�/o:p><�/span><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 16pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection41">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Simo"><�/a><�b style=""><�i>Dr. Simó Endre:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1965)<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.45pt;" align="center"><�b style="">Beszélgetés Szerdahelyi tanár úrral<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 94.05pt 0.0001pt 4cm;">A Magyar
Rádió <�i>Kopogtató <�/i>címq mqsorában 2001. február<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 94.05pt 0.0001pt 4cm; text-indent: 1.65pt;">10-én
elhangzott rádióinterjú stilárisan szerkesztett szövege. A hangfelvételen
közben-közben fölhangzik a <�i>Gaudeamus igitur... <�/i>férfikarra és zenekarra
feldolgozott változata.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-indent: 1.65pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Szerdahelyi
Andor latin tanárom volt a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban az 1960-as évek elsQ
felében. Azon kevesek közé tartozik, akik nem csak oktattak és számon kértek,
hanem törQdtek is diákjaikkal. Noha nem volt osztályfQnökünk, az egyetlen olyan
tanárunk, aki azóta is megtiszteli jelenlétével a IV/C osztály érettségi
találkozói!. A fiatal magyar értelmiség több nemzedéke került ki a keze alól:
tudósok, mqvészek, politikusok, orvosok, közéleti- és üzletemberek.
Valamennyiünkre nagy hatást gyakorolt ennek a pöttöm kis emberkének a hite,
lelki ereje, kisugárzó képessége. Mqveltségénél talán csak emberszeretete
nagyobb, egész életét mások szolgálatának szentelte. Legutóbb az elesetteknek,
a hajléktalanoknak segített. Az idén <�/i>86 <�i>éves lesz. Már alig lát, mégis
iskolatörténetet ad elQ és diáktalálkozókat szervez. Tréfálkozik,<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm;"><�i>mosolyog, jól érzi
magát köztünk. Végtelen tisztessége és szerénysége nem csak azok számára érték,
akik osztoznak vallásos meggyQzQdésében, hanem azok számára is, akik más
világfelfogás szellemében törekszenek ugyanarra, amire <�/i>6.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;"><�i>Tanár
úr, miért hívnak Téged Coxnak?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span> Amikor a háború után hazajöttem a
hadifogságból, akkor itt, ebben az iskolában még nagyon sok tanár részben kint
volt a fronton, részben pedig fogságban volt, ezért sokat kellett
helyettesíteni. Akkor találtam egy könyvet, ami megmaradt a könyvtár leégése
után, <�i>William George <�/i>Cox-nak a Görög regék és mondák címq munkáját, azt
vittem be az órára, abból olvastunk és megtárgyaltuk az anyagát. Ez a könyv
piros színq volt. Hosszú folyosók voltak itt a régi épületben, amikor még
eredeti nagyságában állt, de a bombázások nyomai már észrevehetQk voltak. A
folyosók hosszú volta még akkor értékes volt a diákok számára, mert látták azt,
hogy ki jön be az órára. Látták kezemben ezt a piros könyvet, és azt mondták:
Jön Cox!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm;">Na, aztán még egyik diákom
szerint az is volt, hogy amikor tárgyaltunk, Qneki egészen más véleménye volt,
és akkor én elég erélyesen azt mondtam: De Cox ezt mondja! EbbQl a kiemelt
hangsúlyból - Q szerinte - ebbQl került rám a név. Más diákok szerint pedig a
könyvet meglátva mondták azt, hogy Jön Cox! <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; line-height: 12pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Miért pont ezt a könyvet vitted magaddal?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>Mert ez maradt meg a bombázás után. Nagyon
kevés könyvünk maradt meg, mert az utolsó pillanatban, amikor a Várban már nem
volt egy szem víz sem, egy gyújtóbombát kapott a könyvtár. Hát az azután úgy
égett, mint az olaj!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; line-height: 12pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Tanítottál görögöt, latint, matematikát,
és még mi!?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; line-height: 12pt;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>Németet és éneket, aztán néha tornát is
kellett tanítani. Ahogy jött, és ahogy a helyzet kívánta.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Végül is a
latinnál kötöttél ki, és azt hiszem latint és matematikát oktattál, amikor mi a
<�/i>11. <�i>Rákóczi Ferenc Gimnáziumba jártunk a 60-as években a Keleti Károly
utcába.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection42">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span> Az 50-es években
nem volt már latinra szükség, annyira ment, hogy ki szorították az iskolai
tanításból. Akkor én beiratkoztam az egyetemre és elvégeztem a matematikát. l
954-ben diplomáltam, és attól kezdve egy szót sem tanítottam matematikát, mert
az 56-os fordulat és forradalom után rengeteg latin órám volt, alig bírtam
ellátni, és akkor nem tudtam matematikát tanítani. KésQbb, a 60-as évek elején,
1963-ban kezdtem az egyik osztályban matematikát tanítani, aztán lassanként
ment ez tovább, és egyenlQ számban latint és matematikát tanítottam. Közben a
görög az ment, fakultatíve, szombat reggel 7 órától 8 óráig.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">S.E.
<�span style=""> <�/span><�i>Borzasztó nehéz nyelv az ógörög! <�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Nem hinném...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Nekem úgy tqnik.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.
<�span style=""> <�/span>Sokkal egyszerqbb a nyelvtana mint a
latinnak, igaz, hogy minden igének más nyelvtana van, hogy így mondjam.
Babits Mihály azt mondja, hogy nem lehet a görögöt megtanulni.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">S.E.<�span style=""> <�/span><�i>Ezzel egyetértek.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�i>Aztán
elénekeltük a Gaudeamus igitur-t és szétszéledtünk az életbe. Azóta
helyreállították az Egyetemi Katolikus Gimnáziumot, de megmaradt a Rákóczi
Gimnázium is. A jogelQd is létrejött, a jogutód is megmaradt. Te mind a
kettQvel megtartottad a kapcsolatot.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span> Szeretném
továbbra is tartani. Nagyon szeretném, ha ez a két intézmény, ugyanabból a
tQbQl származván és ugyanazt a történetet bírván együtt maradnának, és
megpróbálnának együtt dolgozni. E felé törekszem most.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Tanár úr! Mit jelentett ez a gimnázium a
magyar társadalom életében?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>A magyar
társadalom életében <�i>általában <�/i>a vezetQ pozícióban lévQ embereket adta ez
az iskola, hiszen az volt a célja az alapítónak, <�i>Széchenyi György <�/i>esztergomi
érseknek, hogy a közélet és a vallási életnek a vezetQi ebbQl az iskolából
kerüljenek ki. Széchenyi György egy nagyszerq gondolkodású, hívQ fQpásztor
volt, és csodálatos módon a magyarságáról, szociális gondolkodásáról,
demokratikus érzelmeirQl ennek az iskolának az alapításával is tanúságot tett.
Számolatlanul szórta a családi vagyonából ennek az iskolának a fejlesztésére az
anyagiakat. Az eredeti neve az iskolának Academicum et Universitatis Collegium
volt. A Collegium szó itt nem a diákotthont jelenti, mert azt Q a
Nagyboldogasszony templomnak - ha vele szemben állunk - a jobb oldalán épített,
de ennek Convictus volt a neve. Mégpedig ugyanilyen állásban, tehát a
Nagyboldogasszony templommal szemben állva jobb oldalról, ott volt a Convictus
és a Seminarium.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Mellesleg ez a Nagyboldogasszony a <�st1:personname productid="mai Mátyás" w:st="on">mai Mátyás<�/st1:personname> templom.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.
<�span style=""> <�/span>A Mátyás templomnak a jobb- és
baloldalán volt ez az épületkomplexum, hogy úgy mondjam, mert hiszen három épületbQl
állt. 1687. március 19-én kelt az alapító oklevele, amelyet a jezsuitáknak
címzett az alapító Széchenyi György, azzal a céllal, hogy mihamarabb hozzák
rendbe az iskolát, és egyetemet akart létesíteni, hiszen a nevében is benne
van: Academicum et Universitatis Collegium. Elszívó hatással akart lenni a
magyar ifjúság számára, hogy ne Bécsben, ne Göttingenben, ne Párizsban, ne
Milánóban tanuljanak, hanem itt Budán. FQleg Béccsel szemben szeretett volna
ellenpozíciót teremteni.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection43">
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">1712-ben
már készen volt az Academicum Szechenyianum, 1713-ban megalakult a filozófiai
fakultás, 1715-ben a teológiai fakultás. Növekedett a diákok száma, és amikor
már 800-an voltak, akkor - ha szemben állunk a Nagyboldogasszony templommal,
akkor a baloldalon - egy új épületbe mentek, ami nem is olyan régen, talán
20-25 éve a Mqegyetemnek a kollégiuma, diákotthona volt. Innen - 1773-ban
feloszlatván a Szentatya a jezsuita rendet - <�i>Mária Terézia <�/i>az iskolánkat
átvitte a Vár épületébe. Ö tudniillik 1776-ban a Ratio Educationis alapján az
iskolánkat elnevezte Capitale Gimnasiumnak, görögösen archi-gimnasiumnak, és a
Nagyszombatról Budára, a Vár épületébe helyezett egyetem ötödik fakultásaként a
mi iskolánkat odacsatolta. Az igazgató dékáni rangot, a tanárok egyetemi tanári
rangot viseltek. I 780-ban pedig Diploma Inaugurale-val külön címert, külön
pecsétet adományozott az iskolának, mely ma is megvan az ELTE múzeumában.
Amikor a 300 éves évfordulót ünnepeltük, akkor egy napra mi is megkaptuk
ezeket, a mi kiállításunkon is látható volt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">1784-ben
<�i>II József <�/i>az egyetemet Pestre helyezte, mi pedig átköltöztünk a <�st1:personname productid="mai Hess András" w:st="on">mai Hess András<�/st1:personname> tér 4.
szám alá, az Egyetemi Nyomdának az épületébe, ahol I 809-ig voltunk. Miután a
nyomda terjeszkedni akart, nekünk onnan el kellett menni, s a szemben lévQ, a
mostani Hilton északi szárnyán helyezkedtünk el, amely valaha a domonkosoknak a
rendháza volt, azután késQbb a törökök alatt janicsár laktanya, majd katonai
kórház, és végül a mi iskolánk is helyet kapott. Innen az 1876-ban felavatott
új épületünkbe mentünk, a Szabó Ilonka utca 2-4. alá.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Megemlítenéd néhány olyan hírességnek a
nevét, aki itt végzett a gimnáziumban? <�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.
<�span style=""> <�/span>A sok közül tényleg egyet-kettQt lehet
csak kiemelnünk. Ilyen volt <�i>Eötvös József,' <�/i>az elsQ felelQs magyar
kormány kultuszminisztere, aki itt nálunk érettségizett, s akinek köszönhetjük
tulajdonképpen a Szabó Ilonka utcai épületet, mert Q a királynál - így, ahogy
mondom - <�i>kitaposta <�/i>azt, hogy ez az iskola felépüljön, s Q azt úgy
tervezte, hogy ez Európának egyik leghíresebb iskolája legyen.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Az
Q neve mellett talán <�i>Semmelweis Ignácnak. <�/i>az anyák megmentQjének a neve
legyen. A jelenleg nem Magyarországhoz tartozó vidékekrQl és régiókról is
egy-két nevet mondanék, így például <�i>Zajmus Romuáld <�/i>plébános, aki Rajecen
született, Zsolna mellett, író, szlovák író volt. Azután <�i>Tököli Száva. <�/i>szerb
író, és talán érdekességképpen elmondanám azt is, hogy a kolozsvári
Babes-Bólyai Egyetemnek román részrQl névadója, Babes a mi iskolánkban végzett.
1883-ban <�i>Babes Viktor <�/i>a Pasteur Intézetbe ment Párizsba, ott elvégezte a
Sorbonne Egyetemet, és természetesen a Pasteur Intézetet is, utána azonban már
nem jött vissza, hanem elment Bukarestbe és ott lett egyetemi tanár.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Tehát tulajdonképpen magyar-francia
kultúrgyökerei vannak Babesnek?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.
<�span style=""> <�/span>Babesnek ilyenformán, miután itt
érettségizett, magyar iskolában, nyilván magyarul kellett neki érettségiznie,
megvannak a gyökerei Magyarország felé is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>De hogy került ide?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.
<�span style=""> <�/span>Az édesapja országgyqlési képviselQ
volt, és itt volt Convictus is, ugye ide adta be a gyereket, de én szerintem Q
nem járt a Convictusba, Q hazulról járt be ide.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Az édesapja is beszélt magyarul?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.
<�span style=""> <�/span>Én gondolom, hogy nyilvánvalóan beszélt,
ha az országgyqlésben részt vett, bár azt tudjuk, hogy 1836-ig az országgyqlés
nyelve a latin volt. Én gondolom, hogy azért magyarul is nagyon jól beszélt.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection44">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Tehát a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem
egyszerre magyar <�/i>és <�i>román, mintegy<�span style="">
<�/span>szimbolizálva azt a kultúrközösséget, amely megteremtQdhetne végre.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>Én is úgy gondolom, hogy ebbQl a szempontból
ez a kolozsvári Egyetem egy nagy szimbólum lehet a két nemzet számára.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>S.E.<�span style=""> <�/span>Hogy került a Királyi Egyetemi Katolikus
Gimnázium a Keleti Károly utcába? Hogyan lett belQle Rákóczi Ferenc Gimnázium?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>A nagy ostrom,
1945 után ebben az épületben jóformán nem lehetett volna tanítani, de még öt
évig megpróbáltunk tanítani a fejünk fölött lebegQ kövek és vasrudak között.
Egyszer azonban a miniszter ide jött és látta ezt a helyzetet, és azt mondta,
hogy van itt egy iskola, amelyikben tulajdonképpen nincs tanítás. Ez volt a
Keleti Károly utcában a volt Érseki Katolikus Gimnázium, amelyet 1949-ben
megszüntettek. Üresen állt az épülete, s azt mondta, hogy onnan minket nem
fognak egyhamar kidobni, amíg ezt az épületet föl nem építik, addig mi
nyugodtan maradhatunk ott. így kerültünk levonulásban és átköltözésben a Keleti
Károly utcába.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Megváltozott
a nevünk is. Miért? Mert 1946. február I-én Köztársaság lettünk, ezért
elvesztette az iskola a királyi jelzQt. 1948. június 29-én, illetve nálunk
28-án megtörtént az államosítás, elvesztettük a katolikus jelzQt. Az Egyetem
pedig bejelentette, hogy neki van két gimnáziuma, azokat fönntartja, a Radnótit
és a Trefortot, a miénkre nincs szüksége és nem is tudja fizetni azt tovább, így
elvesztettük az egyetemi jelzQt is. Itt álltunk Állami Gimnázium címmel, és
ekkor a volt Érseki Katolikus Gimnáziumnak a nevét, a <�b>II. <�/b>Rákóczi
Ferencet fölvettük, hiszen az már megszqnt és a név mögött nem volt gimnázium.
így sem a nevünk nem a mienk, sem pedig az épület nem volt a mienk, de amikor a
fordulat bekövetkezett, I 990-ben, akkor visszaigényelték ezt az épületet,
mégpedig <�i>Nagy István <�/i>igazgató úr, aki meg is írta ennek az iskolának a
történetét, és Q állt a per mögött. így az Egyház visszanyerte a tulajdonjogát,
és ebben az évben, szeptemberben az egész épületet megkaptuk, november l7-én
pedig <�i>Paskai <�/i>bíboros úr fölszentelte az épületet.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>A
Rákócziban sokféle világnézetq, különbözQ beállítottságú emberek végeztek. Mi
az, amit közösnek tartasz bennük?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>Az emberi
gondolkodást, azt az emberséget, amellyel egymásnak a szeretetét kerestük, diák
és tanár, diák és diák, tanár és tanár együttesen, s amelynek bizony
szimbólumai is vannak, mégpedig kettQ. Az egyik minden június második
vasárnapja, amikor a Nagyboldogasszony templomban fél kilenckor találkoznak a
volt és jelenlegi diákok, a másik pedig, amikor a Márvány Menyasszonyban,
szeptember elsQ vasárnapján 2-tQl 6-ig az Egyetemi és a Rákóczi Gimnázium
növendékei most már együttesen találkoznak, együttesen fejezik ki egymás iránti
örömüket, egymás sikereinek örülnek. Ezt tartom az egyik legfontosabbnak, az
iskolák szellemi fönntartó erejének.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Mit tartasz életed értelmének? A tanítást?
Az emberek nevelését?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>Tulajdonképpen ez volna a hivatásom, ugye,
mert erre kaptam hivatást a keresztségben már magában. Ott az ember általános
papságot kap, tehát hirdetni kell az Istennek a jelenlétét. Ezt tartom a
legfontosabbnak.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>Ezt a
keresztségre vezeted vissza. De évtizedeken keresztül, sQt tulajdonképpen ma is
sok olyan emberrel dolgozol, aki ugyanezt a hivatást nem a keresztségre vezeti
vissza, mert más világnézetq ember. Hogyan tudtál szót érteni velük?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 1cm; text-indent: -1cm;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection45">
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>Az
emberségük révén. Bizonyos szempontból mindenki egyformán keresztény, még ha
nincs is megkeresztelve, mert Isten gyermeke. Úgy érzem, hogy minden ember
testvérem, s minden embert úgy kell kezelnem, olyan toleranciával, amilyen
toleranciát elvár tQlem. Ez azt jelenti, hogy én amit kigondolok, ha valóban
hívQ ember vagyok, akkor én rá támaszkodom, és lévén Krisztus is az én
testvérem, és a másik ember is Krisztus testvére, akkor így mindig megértjük
egymást. Ez az, amit úgy mondanék, hogy <�i>empátiával <�/i>szeretnék közeledni a
másik emberhez, és úgy megérezni az Q belsQ világából az Q kívánságát. És az Q
kívánsága nem más mint az, hogy Qt szeressék, azaz hogy én is szeressem Qt. Ez
kölcsönös lesz, abban a pillanatban, amint én úgy tudom Qt szeretni, ahogy Q
kívánja.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <�span style=""> <�/span><�i>A nem hívQk
azt mondják, hogy az ember legszebb vágyait vetíti ki az égi valósággá. Miért
ne találkozhatnánk éppen ebben a közös vágyban?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>Én azt
hiszem, hogy találkozunk is. Sokszor a diákjaimmal szemben érzem ezt, mert
tudom, hogy Qk mondjuk, nem azt az elgondolást képviselik, amit én, de amikor
az én diákjaimmal találkozom, bárkivel, mindig föloldódunk egymásban, és mindig
egyetértünk egymással. S ez legyen meg mindenki számára - ez <�i>kegyelem <�/i>kérdése
is természetesen, minden hit kérdése az kegyelem kérdése is, az biztos, de
kétségtelenül lépést is kell tenni hozzá, és ez a szeretetközösség föltétlenül
lépés.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 1cm; text-indent: -1cm;">S.E.
<�span style=""> <�/span><�i>Hogyan látod, merre tart a világ?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-left: 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>A világ szerintem pillanatnyilag nem ezt
mutatja, de föltétlenül a Jó felé halad. Ez a hitvallásom.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Arial",sans-serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection46">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�a name="Boros"><�/a><�b style=""><�i>Boros Attila:<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i style="">(1954)<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><�b style="">Rádióriport a 90 éves Szerdahelyi Andor
tanár úrral<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 8.6pt;" align="center">Készült 2005 márciusában a <�i>Képmás <�/i>címq sorozat
számára. <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 8.6pt; line-height: 10.05pt;" align="center"><�span style="font-size: 10pt;">(Az átírás a nyers felvétel anyagáról
történt, nem az adásba került szövegrQl.)<�o:p><�/o:p><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span> Nem
tudom pontosan idézni azt a görög-latin közmondást, amely szerint <�/i>akit az
istenek gyqlölnek, abból pedagógust csinálnak. <�i>Kérlek, javítsál ki, és
szerinted igaz-e ez?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <�span style=""> <�/span>Azt nem tudom,
hogy igaz-e ez, annyi biztos, hogy én az Úr kegyelmének nagyon sokat
köszönhetek pályámon, és én azt, amit mások szerencsének, meg véletlennek
minQsítenek, az Úr kezének és áldásának tartom és köszönhetem, amint az a
késQbbiekbQl ki is fog tqnni. Itt, Budapesten születtem, 1915-ben, a Fadrusz
utca és annak idején Átlós útnak (majd késQbb Horthy Miklós útnak) nevezett út
sarkán álló háznak a földszintjén.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Akkor itt
még nem sok ház állott, ugye?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Mindjárt
elmondom ezt is... A szüleim néhány hónap múlva átmentek a Lenke útra, amelynek
ma Bocskai út a neve. Ez a Lenke út arról volt érdekes, hogy makadámút volt,
persze csak úgy félig-meddig, mert mellette, közvetlenül az út mellett egy
mély, 3 m-es árok volt, amelybQl a földet a túlsó oldalra emelték, és ott
csináltak egy földutat, ami tiszta sár volt, ha az esQ megindult, és az ún.
muraközi sörös lovak is alig tudták húzni a kocsikat. Nohát, nem is sok kocsi
járt akkor errefelé, úgy kell elképzelni, hogy óránként egy-két jármq - konflis
vagy hintó - ment el a Lenke úton, tehát a Bocskai útnak az elQdjén, esetleg
néhány teherkocsi, amelyek idáig jöttek el, a Fadrusz utcáig, és azon mentek
tovább az Átlós útra, vagy pedig a másik oldalra. Ott egy hatalmas rét volt,
amelyet a Fehérvári út, a töltés, a Kelenföldre menQ vonatok töltése, és az
Átlós út határolt. Egyetlenegy ház volt, a töltés hídja mellett, egy bérház,
mellette pedig egy tejüzem, amely vonzotta az embereket, onnan vásárolták a
tejet. Egyébként egy teljesen üres térség volt, a Fadrusz utca és a <�st1:personname productid="mai Eszék" w:st="on">mai Eszék<�/st1:personname> utca vidéke is
teljesen üres volt. Az én szüleim a Lenke útra mentek lakni, a második
emeletre, ahol erkélyes szobánk volt, és én mint gyerek nyáron állandóan az
erkélyen lógtam, télen pedig az ablak mögül néztem a mezQt, amely mint lezárt,
de óriási terület nekem a szabadságot jelentette, de korlátokkal. Ez nekem az
egész életemben bizonyos mértékben valamit jelentett, hogy a szabadság és a
korlátok együtt vannak jelen. Ott a réten mi játszottunk, csodálatos módon a
töltés mögött lévQ házak tetejének sikerült felkelteniük az érdeklQdésünket, és
megtörtént az, hogy a barátommal mentünk föl a töltésre, hogy átmásszunk. A
barátom édesanyjának volt egy nagy tölcséres gramofonja, kék-fehér színq, s
amikor az ablakukban megjelent a kék-fehér tölcsér, akkor már tudtuk, hogy
mennünk kell, mert azonnal megszólalt: Bandi, Zsolt, azonnal gyertek haza! S
bár csak a töltés negyedéig jutottunk föl, megfordultunk és mentünk haza,
megpróbáltunk engedelmeskedni, de azért bennünk maradt a törekvés, hogy fölmásszunk,
pedig nagyon nehéz volt oda fölmászni. Akkoriban még a vonatok nem
villanyvonatok voltak, hanem füstösök, és elsQsorban széntQl füstösök, úgyhogy
arra vigyázni kellett, hogy a szikra meg ne gyújtson minket. A rétre még úgy
emlékszem, hogy amikor a románok bevonultak, akkor a Fehérvári úti szakaszon
egy csomó ágyút hagytak, amit a gyerekek a kivonulás után persze ütögettek, ott
játszottak, és volt is egy szerencsétlenség, valami robbanás, jöttek a mentQk
és valakit elvittek. KésQbb katonai gyakorló tér lett ott, fQleg a honvédség
huszárainak és a lóállományának gyakorlatoztatására használták föl,
délelQttönként, bár nem minden nap, és olyankor mi is lementünk és ott
játszottunk.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection47">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Annyit
talán még elmondanék a gyermekkoromról, hogy voltak félelmeim is. Például az,
hogy ha esténként egyedül voltam a szobámban, az egy kicsit izgalmas volt
számomra, és nem egyszer megtörtént az, hogy édesapám, aki a Kassa-Odalbergi
vasutaknak volt a felügyelQje, de a csehek bevonulása után fel kellett adnia az
állását, és a KSOD volt tisztviselQivel együtt énekkart alakítottak, ezért
hetente egy alkalommal késQn jött haza, és édesanyám nézte, olyan tíz óra
tájban, hogy mikor jön, ilyenkor vele együtt izgultam én is. Nohát, ez az
izgalom megmaradt bennem, sok éven át, még a középiskolában is, ahol a
feleltetéseknél jött elQ ez az izgalom.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Visszatérve
édesapámra, Q Zsolnán született, úgyhogy én 1924-ben, vagyis 8 éves koromban,
édesapámmal Zsolnára mentem. Nagy élmény volt számomra az, hogy a parkban
kizárólag magyarul beszélQ gyerekekkel jöttem össze, ha nem is úgy, hogy velük
barátkoztam, de néztem, hogy sakkoznak. Én bizony Zsolnát bizonyos szempontból
második születési helyemnek tekintem. Ma is úgy vagyok ezzel a Vág mellett
elterülQ városkával, hiszen ott vannak az unokatestvéreim, legalábbis voltak,
és egy még biztosan él közülük, a másik Kanadában van, a Prágai Tavasz idején
mentek ki oda.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Jártál
azóta Zsolnán?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Hogyne, egy
párszor voltam, de még az I 930-as években is, megmondom, hogy miért: hiszen az
édesapámnak, annak ellenére, hogy elvesztette ott az állását, szabadjegyet
adtak egész Csehországra és Szlovákiára, s nemcsak neki, hanem az egész
családnak, úgyhogy ezt kihasználtuk, többször mentünk, én magam is, amikor
például az Eötvös Kollégiumból Berlinbe küldtek, akkor a cseh részen nem
fizettem semmit. Akkor is elmentem Zsolnán keresztül, nagynéném és az akkor még
élQ unokahúgom kijöttek hozzám az állomásra, 1 óra körül, amikor a vonat
befutott, visszafele jövet ugyanez megismétlQdött.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Mikor döntötted
el, hogy ezt a hivatást választod, hogy tanár leszel?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Ez nagyon
nehéz, - viszonylag késQn: ötödik gimnazista koromban.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">B.A.<�span style=""> <�/span><�i>Hol jártál
gimnáziumba?<�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>A ciszterciek
budapesti Szent Imre Gimnáziumában, itt a Villányi úton. Én a magam részérQl
semmit sem tartok véletlennek, szerencsének, vagy megszokásnak, ehhez egy
tréfát mondok most, de majd visszatérek a többiekre... A hittantanár úr
szeretné a gyerekeknek a csodát megmagyarázni. Azt mondja, hogy földrengés volt
és összedQltek a házak, de valaki teljesen épen kijött a házból. Minek
nevezhetjük ezt, Pistike? - kérdezi. - Véletlennek - mondja Pistike. - Tovább
tart a földrengés, egy másik ház is összedQl, és az illetQ onnan is kijön
sértetlenül. Minek nevezhetjük ezt, Pistike? - Szerencsének. - Újra jön egy
lökés, megint beszalad egy házba, az is összeomlik, de neki megint nem történik
semmi baja, épségben kijön. Minek nevezhetjük ezt, Pistike? - Megszokásnak. -
Kérem szépen, én erre azt mondom, hogy ezek a csodák. Nekem is ilyen csodákban
volt részem, mind a mai napig eltölt engem ez a gondolat, például amikor ötödik
gimnazista koromban egymás után beszekundáztam görögbQl, de egymás után, és
akkor elhatároztam, hogy görög tanár leszek. A következQ hónapok egyikén jön a
szakfelügyelQ, és azt mondja, hogy ki tudná elmondani görögül az Arionról szóló
olvasmánynak a tartalmát, de görögül!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection48">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Senki
nem jelentkezett, csak én, és elmondtam, és nem volt hiba benne. Na, ez végleg
megadta a lökést, hogy görög tanár leszek, de hogy hol, ez érdekes még inkább,
és itt látom az Úrnak a kezét és az ujját, áldott legyen érte a Neve. A
következQ történt: édesanyám adott nekem egy tanári noteszt, amikor harmadéves
egyetemi hallgató voltam, és ebben a noteszben föl voltak sorolva az ország
összes középiskolái, és a hatóságok is, ahova tartoztak. Kinyitom és az egyik
lapon az van, hogy Debreceni Királyi FQigazgatóság; Nyíregyháza, Királyi
Katolikus Gimnázium, latin-görög. Csak nem ide fogok kerülni? - Becsuktam, és
éppen ide kerültem. Most digresszió-képpen elmondom, hogy hogyan. Amikor
elvégeztem az egyetemet, a Bölcsészkart, és már abszolváltam, és meg volt a pedagógus
pályára szóló papírosom, akkor elhatároztam, hogy jogász leszek, és neki álltam
a jogot tanulni. Édesanyám nagyon haragudott, hogy már szeptember közepe van,
se állásom, semmi, és én a levegQt verdesem a jognak a területén, arra
gondoltam, engedelmeskedem. (Ez az a szabadság korlátokkal, az engedelmesség és
az alázat, mert ehhez az is kell.) Elindultam a minisztériumba, de tudvalévQ,
hogy a minisztériumban abban az idQben egy óra után már nemigen voltak emberek,
s én fél kettQkor mentem oda, a Hold utcába. Végigmegyek a földszinten, senki.
(A portás beengedett, mondtam: szeretnék valakivel beszélni állás ügyben.)
Fölmentem az elsQ emeletre, olvasom: Miniszter, Államtitkár, persze mind zárt
ajtók. A harmadik emeleten már nem tudtam tovább menni, hát átmentem a
lépcsQházon keresztül a következQ folyosóra, és ott jön egy hölgy, akinek a
kérdésére mondom, hogy állást keresek. - Milyen szakos, kérdezte. -
Görög-latin, mondom. - Azonnal jöjjön az államtitkár úrhoz, aki éppen itt fönt
van (tehát nem a helyén volt, hanem a gimnáziumi osztályon). Neki is mondom,
milyen szakos vagyok, mire Q: - Október 18-ig jelentkezzék Nyíregyházán az
igazgatónál! - Azt hittem, hanyatt esem. Hazaérve mondom édesanyámnak, hogy
október 18-án Nyíregyházán leszek tanár. Ö persze azt szerette volna, ha
Budapesten lettem volna tanár, de ezt el kellett fogadni, és én le is mentem és
jelentkeztem. Erre még visszatérek, hogy hogy folytatódott, de most még
maradjunk az általános iskolánál. Ide jártam a Váli utcai általános iskolába.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Ez az épület már megvolt?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Meg, édesanyám
ott tanított, a harmadik osztályban. Ennek az épületnek három kapuja van, kettQ
a Fehérvári útra, egy pedig a Váli utcára nyílik. Ezen a Váli utcai kapun
jártak be a Váli utcai fiú iskolások, és a Szent Imre Gimnáziumnak a nyolc
osztályba járó növendékei, valamint tanárai. A tornaterem közös volt az elemi
iskolával, akkor még ez volt a neve. ElsQben az osztályfQnököm <�i>Ráth Zoltánné
<�/i>volt, másodikban <�i>Bán Aladárné, <�/i>akinek a férje költQ volt, nem nagyon
ismert, de egy kötete van nálam, FelhQk és sugarak címmel. A harmadik
osztályban az édesanyám volt a tanárnQm. Azt tudom, hogy volt egy alkalom,
amikor olyan csúnyán írtam, hogy ki kellett állni a sarokba, és ott a fejemre
tette a dolgozatot, velem szemben szigorú volt. A negyedik osztályban <�i>Dörflinger
ErnQnének <�/i>hívták a tanárnQt. A tornaterem állandóan nyitva volt számunkra,
a húgom számára és számomra, mivel az édesanyám ott tanított, és délutánonként
nagy tornázásokat tartottunk, azaz ezt csak idézQjelben mondom, mert inkább
csak nézegettük a tornaszereket, és próbálgattunk ezt-azt csinálni...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Március
15-én (ami most nekünk is közeli terminus) PetQfinek a Rákóczi címq versét
szavaltam. Ezzel a költeménnyel késQbb, 19S6-ban újra találkoztam, éspedig úgy,
hogy a Rákóczi Gimnázium ünnepséget rendezett, és erre az ünnepségre ezt a
költeményt én ajánlottam, csakhogy nem egyszerqen, hanem megzenésítve. <�i>Bárdos
Lajost, <�/i>aki jó ismerQsöm volt, hiszen két gyerekét is tanítottam, az
Andrást és az Imrét, megkérdeztem: nem lehetne ezt a verset megzenésíteni? És
Q megzenésítette, de van a versnek egy sora: Kinek emlékére lángolunk és...
PetQfi szerint .. .sírva fakadunk . Bárdos ezt úgy változtatta meg, hogy ...
lángolunk és dalra fakadunk... <�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection49">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Visszatérve
az életemre: tíz éves koromban kerültem a ciszterci rend Szent Imre
Gimnáziumába. A születésnapom általában mindig Pünkösd körül szokott lenni,
ezért ha erre gondolok, mindig Pünkösd jut eszembe, a Szentlélek kiáradása,
amelyet mindenkinek kívánok, hiszen a Szentlélek temploma vagyunk valahányan.
Úgy érzem, hogy ez az idQszak, amely a tavasznak is a közepe szokott lenni,
mindig valami nagy örömet jelentett nekem. Az biztos, hogy a Pünkösd az egy
mozgó ünnep, a Húsvét függvénye, ötvenedik nap lévén, és mindazok, akik velem
egykorúak voltak, az a 68, akikkel együtt érettségiztünk, azok közül tudomásom
szerint legföljebb egy vagy kettQ él még, egyikük Svájcban, a másik az öreg
papok otthonában, Székesfehérváron, <�i>Biczó József fQtisztelendQ <�/i>barátom.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Közben volt egy Világháború is, amely
megtizedelhette ezt a <�/i>68 <�i>diákot...<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Biztos, az elsQ
hQsi halott 1938-ban <�i>Márki Jancsi <�/i>volt, aki repülQgépen ment valahova
észak felé, és ott lQtték le. Azt tudom, hogy van hQsi halottunk, nem egy, de
talán nem olyan sok, mint ahogy gondolná az ember. Valószínqleg az öregkor
következtében lettünk egyre kevesebben, és maradtam szinte egyedül.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Amint
mondottam, a gimnáziumba tehát tíz éves koromban kerültem be, ahol
osztályfQnököm <�i>Bosnyák Pongrác <�/i>tanár úr volt. Én mindenbQl meg voltam
elégedve magammal, második osztályban azonban tornából már nem: akkor bizony
jót kaptam tornából. Mi történik: megint az Úr kezét látom itt. Egyszer csak
azt mondja a tornatanár a 3. vagy a 4. osztályban, hogy mindenkinek kell
ugrania távolt. Amikor rám került a sor, azt mondja nekem: várj csak, te még
egyszer fogsz ugrani!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Lemérték
az újabb ugrást, és valami olyan nagyot mértek, hogy a tanár azt mondta:
azonnal jössz délután a BEAC-ra (ez a Fehérvéri úti sporttelep volt), oda
jártunk sportolni, ott lettem én is sportoló, de nem távolugró, hanem rövid
távú futó. EbbQl sem lett végül semmi, ötödikben és hatodikban már nem
sportoltam, hetedikben és nyolcadikban viszont korcsolyázás volt, abból akkor
nagy nehezen elsQ lettem, és ugyanakkor a mintacsapatba kerültem be tornából.
Hát így változott a világ...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Közben
volt az ötödikes gimnazista korom, amikor a beszekundázások tömege jött a
görögbQl, és elhatároztam, hogy görög tanár leszek, de errQl már szóltam. Nagyon
erQsen tanultam a görögöt, persze mindig szemem elQtt volt Babitsnak az a
mondása, hogy görögül nem lehet megtanulni igazán. EttQl függetlenül én tovább
vittem a dolgokat, ameddig lehetett, és csodálatos módon (megint ugye az isteni
csoda) a magyar tanárom, <�i>Brisits Frigyes <�/i>egyszer azt mondta: próbáld meg
az Eötvös Kollégiumot. Tényleg megpróbáltam, az Úr kegyelme megsegített, és
bejutottam. Ilyen emberekkel voltam együtt: <�i>Kosári Domokos, Varjas Béla,
Harmata János, Szabó Árpád, Borzsák István, <�/i>aki utolsó értesülésem szerint
még megvan, de a többiek talán meg is haltak már.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Drága Bandi
bátyám, eljutottunk egyszer a Nyíregyházi Gimnázium latin-görög- szakos tanári
állásáig. Innen hogy' mentél tovább?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>MegdöbbentQ volt, hogy ahogy megérkeztem Nyíregyházára, néhány napra
rá <�span style=""> <�/span>érettségiztetnem kellett!
Mégpedig nálamnál idQsebb urakat, tekintettel arra, hogy Qk a debreceni
református teológiáról jöttek át nyíregyházára érettségizni a gimnáziumba.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Ez nagy
élmény lehetett!<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Borzasztóan meg voltam megint döbbenve, és
megijedtem, de <�i>Korányi Aladár, <�/i>késQbbi drága jó direktorom segítségemre
jött, és mindemellett el kellett látnom az iskolai feladatokat is. Megint az Úr
keze, hogy segített engem.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection50">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">B.A.<�span style=""> <�/span><�i>Ekkor már háborús idQk voltak.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Igen, akkor történtek a bevonulások a
Felvidékre, a Bécsi döntés következményeként.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Akarok
még mondani valamit Zsolnáról. Ha Pozsonyt is megítélték volna nekünk a Bécsi
döntésben, Zsolna lett volna a fQváros. Ez is megint elQtérbe hozta Zsolnát a
szívemben, hiszen mint mondottam Zsolnát tekintettem második szülQvárosomnak.
No de én tudtam, hogy be fogok vonulni katonának 1939. február 1-jén.
Igazgatómnak is megmondtam, hogy csak eddig tudok tanítani, mert megvan a
behívóm, illetve már jelezték, hogy hová kell majd bevonulnom: a Mária Terézia
Laktanyába. Be is vonultam. Nagyszerq parancsnokom volt, <�i>Molnár Gyula <�/i>ezredes
úr, aki mindjárt az elsQ napon, GyertyaszentelQ Boldogasszony ünnepe lévén
hazaküldött. Én 7-kor bevonultam, 11-kor otthon voltam, szüleim azt hitték,
hogy leszereltek.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">B.A.<�span style=""> <�/span><�i>Hogy zajlottak a katonaéveid?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Bevonulás után
egy ideig, mint a többi karpaszományos autós katona gyakorlatokra jártam,
csuklóra , majd fegyvergyakorlatra, délutánonként körlettakarítás, stb. A 16.
napon jött a parancsnok és megkérdezte a század elQtt, hogy ki tanár? - Nagy
izgalommal tettem föl a kezemet, mert senki más nem tette föl. Erre beültetett
a kocsijába, fölvitt a parancsnokságra, és azt mondta: ma és holnap nézze át a
könyveimet, ha tudja tanítani, szóljon. - Átnéztem és jelentettem neki, hogy
úgy meg tudom oldani, ha óráról órára készülök az anyagból. Attól kezdve végig
katona voltam mint tanár, és tanár voltam mint katona.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>BA.<�span style=""> <�/span>Hadifogságba kerültél-e?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Igen, mert
kitelepítették az ezredünket Rizába, onnan kerültem Fürtbe, Nürnberg mellé,
akkor azután Nitraingba és végül Degendorfba, ott kerültem amerikai fogságba.
Majdnem 1945 végéig voltam fogságban, de hazakerültem, november 4-én szereltem
le itthon.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">B.A.<�span style=""> <�/span><�i>Mit találtál itthon mint tanárember <�/i>45 <�i>novemberében?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Sajnos az
iskolánkat agyonbombázva, ez volt nekem a legnagyobb fájdalmam. Nem is lehetett
tanítani, mert nem voltak ablakok. Itt jegyzem meg, hogy közben engem
Budapestre helyeztek a Királyi Katolikus Gimnáziumhoz, tehát errQl az iskoláról
van szó. Hat ilyen királyi katolikus gimnázium volt az országban, a nyíregyházi
Ungvárról menekült, azután Dombóváron, Jászapátiban, Miskolcon, Budapesten, ez
volt az Egyetemi Királyi Katolikus Gimnázium.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">B.A.<�span style=""> <�/span><�i>Ennek jogutódja lett azután a II. Rákóczi
Ferenc Gimnázium?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Igen, de elQbb
jó volna, ha kicsit megmagyaráznám a neveket. <�i>Egyetemi: <�/i>alapításakor <�i>Széchenyi
György <�/i>Academicum et Universitatis Collegium-ot alapított, tehát már eleve
benne volt az egyetem, nem gimnáziumnak alapította. Mária Terézia az anyagi
részét úgy fedezte az iskolának, hogy a katolikus vallás- és tanulmányi alaphoz
csatolta, és onnan dotálódott a tanárok fizetése és az iskolafenntartás minden
költsége, ezért lett <�i>királyi. Katolikus <�/i>jellege azért volt, mert eleve katolikus
intézménynek alapította Széchenyi György, és a jezsuitákra bízta a vezetést. Az
egyetemiséget az is erQsítette, hogy <�i>Mária Terézia <�/i>a Ratio Educationis
alapján az Egyetem ötödik fakultásaként rendelte el az iskolánkat, amely a
Várban volt. Az igazgató dékán volt, a tanárok pedig egyetemi tanároknak
számítottak. Mindez addig maradt ott, amíg József fia meg nem változtatta az
édesanyjának az elgondolásait, és az Egyetemet áttette Pestre. Minket
ottfelejtett a Várban, egy idQ múlva azonban a Helytartótanács kiszorította
onnan a mi iskolánkat, akkor visszakerültünk a Várba, az Incze pápa térre, a 4.
számú házba, az Egyetem könyvtárának helyiségébe.<�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection51">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Ott
folytatódott a tanítás 1809-ig, amikor a <�st1:personname productid="mai Hilton Szálló" w:st="on">mai Hilton Szálló<�/st1:personname>
északi szárnyába mentünk, majd pedig oda járt Eötvös József, a késQbbi
miniszter, aki elhatározta, hogy gyönyörq épületet épít nekünk. Ez valóban fel
is épült, de Q a felavatást I 876-ban már nem érte meg, meghalt közben, és az
iskola a Szabó Ilonka utca 2-4. szám alá került, ott van ma is az épület.
Közben azonban lebombázták az iskolát, a <�b>II. <�/b>Világháborúban, fQleg
azért, mert vele szemben volt egy SS-támaszpont, és az oroszok azt támadták.
Néhány bomba azonban ránk esett. Nagyon tragikus volt a helyzet. Ide járt az
akkori miniszternek a fia, s a miniszter, aki mint édesapa eljött oda szülQi
értekezletre és látta, hogy az iskolának lógnak a kövei, vastraverzei,
életveszélyes volt, azt mondta: itt nem lehet folytatni a tanítást, van nekünk
elég üres iskolánk, például a Keleti Károly utcai üresen álló épület, tessék
oda levonulni az egész iskolának. 1950 szeptemberében valóban le is költöztünk,
úgyhogy tulajdonképpen az iskola ott folytatta, ahol elkezdte, és vitte tovább
ugyanazt a szellemet. Kérem szépen, ha egy család elköltözik, azért ugyanaz a
család marad, tehát az iskola iskola maradt még akkor is, ha a nevét
megváltoztatták: <�i>királyi <�/i>nem lehetett, mert 1946. február 1-én
köztársaság lettünk, <�i>katolikus <�/i>nem lehetett, mert 1948 júniusában
államosították, az <�i>Egyetem <�/i>pedig már évek óta nem fizetett egy fillért
sem nekünk, és meg is mondta, hogy nem tart igényt erre az iskolára. Így
elvesztettük minden jelzQnket, és maradtunk <�i>állami <�/i>iskola. Utólag tudtam
meg, hogy ekkor fölvették a Rákóczi Ferenc nevet, de nem az lett volna, hanem
Rákosi Mátyás lett volna a név. <�i>Szávai Nándor <�/i>igazgatónk azt mondta, kár
hogy nem az lett, mert Rákosi bukása után visszaszerezhettük volna az eredeti
nevünket, amelyet azóta sem szereztünk vissza a Rákóczi részére. <�i>Nagy István
<�/i>tanár úr azonban, amikor a rendszerváltozás bekövetkezett, visszaszerezte a
régi épületet, és ebben az épületben egy új Egyetemi Katolikus Gimnáziumot
alapítottunk 1997-ben.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>BA.<�span style=""> <�/span>Ebben a
Rákóczi Gimnáziumban azután életed nagy részét töltötted különféle tantárgyak
tanításával. Egy ideig latint nem taníthattál, azután már görögöt sem
tulajdonképpen. Hogy folytattad 1950-tQl itt a munkádat?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>1950-tQl még
volt latin egy ideig, nem sokáig. Akkor én elhatároztam, hogy rátérek valamilyen
más nyelvre. ElQször oroszt akartam, de kisütötték, hogy az hat évig tart, na,
erre nem vállalkoztam. Volt egy lehetQség, hogy matematikából 3 vagy 4 év alatt
lehetett végezni, mert betudtak régi egyetemi éveket, így a jogász éveimet is
betudták, és végül matematikából államvizsgáztam, majd ezt tanítottam 1956
végéig, 57-tQl már megint latint lehetett tanulni, ekkor viszont már
matematikát nem tanítottam, holott megvolt rá a megfelelQ papírosom és a
lehetQségem. Annyi latin órám volt, hogy egészen 1964-ig csak latint
tanítottam.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 30.7pt; text-align: justify; text-indent: -30.7pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>És osztályfQnök voltál...<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Akkor
(1950-ben) még nem, a következQ évben lettem osztályfQnök, a te osztályodban,
azután 1954-tQl 58-ig egy másik osztály volt, ezt követQen nem volt osztályom,
a Vöröskereszttel kellett foglalkoznom, és ezt nagy elánnal tettem, nagyon jól
éreztem magam a gyerekekkel való foglalkozás során, majd 1965-ben lettem újra
osztályfQnök. Ekkor már latint, görögöt és matematikát is tanítottam egy ideig,
a görögöt késQbb abba kellett hagyni, csak olyan formában tanítottam, hogy aki
akart, az szakkör jelleggel jöhetett, szombatonként reggel héttQl nyolcig.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection52">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Azt hiszem,
ennyi idQ alatt nem nagyon lehet elsajátítani a görögöt, legalább is csak a
betqket, nem?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Azt is
elsajátították, de egyszer volt egy érettségi találkozó, lányok is voltak az
osztályban, és ezek közül sokan jártak görögre, s amikor leültünk, hogy
megkezdjük a találkozót, a lányok kórusa fölhangzott: <�i>Anakreon geronei
kumaszmen uketi urszasz! <�/i>Majd hanyatt estem, hogy ezek még énekelni is
tudják ezt a kis anakreoni versecskét.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Egészen
a nyugdíjazásomig végig matematikát és latint tanítottam. 1975-ben,
nyugdíjazásom utáni következQ évben Esztergomban tanítottam matematikát és
görögöt, utóbbit fakultációban, délutánonként. Két évig voltam ott.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Szeretted a matematikát mint humán
beállítottságú ember?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Kérlek szépen én élveztem a matematikát! Kicsit
privát érzés ez, és lehet, hogy nem tudtam átadni az élvezetét a
tanítványaimnak, de én magam, a személyemre nézve nagyon élveztem. Amikor egy
példa formájában elQjött és a példa megoldásaként az eredmény kiugrott, az
nekem mindig nagyon jó érzés volt. De az igazi mégis csak a latin és a görög
maradt. Azt hiszem te is tudod, hogy nekem volt egy nevem...<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Természetesen,
ezt úgy gondolom, több ezer diák tudja, aki az évtizedek folyamán a Rákócziba
járt, hogy Cox tanár úr. Ez egy különleges név, légy szíves, magyarázd el az
eredetét! Milyen Cox-ról van itt szó?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Nem az
energiahordozóról, hanem l 947-ben, amikor még egy csomó kollégám fogságban
volt, és bizony sokszor helyettesíteni kellett, mert az Egyetemi Királyi
Katolikus Gimnáziumban csak férfi tanárok voltak, legalább is egy ideig, mert
egy idQ múlva lettek hölgyek is, többen is. No de annyi bizonyos, hogy amikor
én helyettesíteni mentem, igyekeztem úgy menni, hogy azt az órát, például
történelmet folytassam, ami éppen elmaradt. Ez nem mindig sikerült, ezért
elQvettem <�i>William George Cox <�/i> Görög regék és mondák címq könyvét, ami
piros színq volt, és amikor a hosszú folyosón az osztály felé tartottam, látták
a gyerekek, hogy a kezemben van a piros könyv, azonnal mondták: Jön Cox! Ez
azután rám maradt, könnyq is volt megjegyezni, mint egytagú szót. Persze voltak
kollégáim, akik föl voltak háborodva, hogy hogy' lehet valakit így nevezni.
Volt egy nagymama, aki bejött és egy nagyon híres tanárnak azt mondta: Kérem
szépen, szeretném tudni, hol van a Cox tanár úr, mire a tanár sarkon fordult és
otthagyta a nagymamát. Azt hitte, hogy ez egy rossz tréfa, vagy gúnyolódás,
pedig nem volt igaza, mert a nagymama a kislányától, illetve az unokájától
hallotta azt, hogy engem így hívnak. Én pedig nem bántam.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Azért ez is
a szeretet egyik megnyilvánulása a diák és a tanár közötti viszonyban, és
valljuk be Qszintén, hogy nem minden tanár nyeri el a diákok szeretetét.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Angliában
általában a tanároknak van egy melléknevük , különösen a kollégiumokban.
Nekünk is volt kollégiumunk, ami 1945-ig mqködött, ott is voltak ilyen nevek,
az biztos. Tudomásom szerint a volt kollégisták alkották meg ezt a nevet errQl
a piros könyvrQl. Még annyit errQl, hogy amikor Esztergomba kerültem, ott volt
egy gyerek, aki a Keleti Károly utcában lakott és barátai a Rákócziba jártak,
és tudták, hogy ott Cox a nevem, így azután Esztergomba is átterjedt ez a név.
Ezt el kell viselni.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 30.95pt; text-align: justify; text-indent: -30.95pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Bizony, azt
is el kell viselni (idézQjelben mondva), hogy évtizedek múlva is fölkeresnek volt
diákjaid, számon tartanak téged és nagyon nagy szeretetnek örvendesz. Ennek
valami oka van, nyilván van valami kisugárzása, amirQl nehéz beszélni.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection53">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Igen, ez a
kisugárzás az, hogy én mindegyik tanítványomban egy embert kerestem, és ezt Qk
megérezték. Ilyen formán úgy érzem, hogy éppen ez a vonatkozás teremti meg
köztünk, a gyerekek és köztem a kapcsolatot.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Mondhatnánk azt, hogy ez a pedagógusi <�/i>ars
poeticád?<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Igen, ez volna
az. És ha még egyszer születnék, azt hiszem, nem lennék más, mint tanár. Ezt
választanám, és lehet, hogy a szakomat is ugyanígy választanám: latin-görögöt.
Bár most aztán egyáltalán nem megy nagyon, mert tudok olyan gimnáziumot, ahol
nincs latin tanítás. Pedig az én véleményem szerint gimnázium nevet csak az az iskola
viselhet, ahol vagy latin, vagy görög, vagy latin-görög tanítás folyik! A többi
az mind szakiskola.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Ebben a
számítógépes és holdutazásos és internetes világban miért tartod fontosnak,
hogy humán mqveltsége is maradjon azért az embereknek?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Nem akarok itt
német szerzQkre hivatkozni, de számomra nagyon fontos volt, amit egyiküknél
olvastam, hogy a latin tanítás az agyvelQnek olyan részét mqveli, amelyet a
matematika, és ehhez példát is mondtak: vegyük elQ a régi évkönyveket és nézzük
meg a matematika és a latin jegyeknek a konvergenciáját, ami általában ugyanaz.
Én ezt tartom nagyon fontosnak, hogy ha tényleg így van, és nagyon is így kell
legyen. Mert ha egy szót kimondok, például <�i>amorem, <�/i>akkor már abban a
pillanatban át kell gondolnom, hogy az <�i>amor <�/i>hogy lett <�i>amorem, <�/i>tehát
keresnem kell egy összefüggést elQször, másrészt tudnom kell, hogy mit jelent
az <�i>amor <�/i>és mit jelent az <�i>amorem, <�/i>tehát ez már két mqködés, és a
harmadik mqködés a szónak a beleillesztése a környezetbe, a szövegbe. Tehát
három mqködést kell egyszerre elvégezni a latin tanulásánál. A göröggel még
talán többet is, de mindenesetre azt, hogy az agyvelQt mqveli, föltétlenül
fontosnak tartom, és ezért tartanám fontosnak ebben a számítógépes világban,
amelyhez egyébként abszolute nem értek, csak annyit tudok róla, hogy van egy
egér nevq mqszer, többet nem. Meg talán még ezt a szót hallottam, hogy
floppy , de hogy az micsoda, azt nem tudom.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>A
nyugdíjazás számodra nem jelentette számodra a nyugállományba vonulást és az
abszolút pihenést, egyfolytában dolgozol azóta is.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>A nyugdíjazás
nem jelentett valóban pihenést, mert Esztergomba kerültem két évre, a Temesvári
Perbált Ferences Gimnáziumba, majd pedig a Rákócziba visszahívtak, és egészen
1989-ig tanítottam, valamint könyvtáros is voltam, tehát akkor mentem mondjuk
úgy véglegesen nyugdíjba. Ennek több oka volt, egyfelQl már fáradt is voltam
néha, de nekem a szememmel baj van, éspedig sem olvasni, sem írni nem tudok.
Tehát én visszahúzódtam, de azért az iskolákban mégis elQfordulok, mert
egyrészt latinból <�i>salse dicta <�/i>közmondás-versenyeket rendezek és
irányítok, illetve iskolatörténetet adok elQ. Ezekhez nem kell szem, ezt
valamikor megtanultam, és így mondom el.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>És ez a közmondás-verseny
mibQl áll?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>A
közmondás-verseny most, ebben az évben elQször latint tanuló diákok részére
van, akik tehát eddig soha latint nem tanultak. Huszonegy közmondásból nekik
elQ kell készülniük, ezt a huszonegyet elQre megkapják, tanáraik segítségével
felkészülnek. Hét iskola nevezett be, most március 21-én, hétfQn lesz az
írásbeli, majd április 4-én a szóbeli.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Nekik
ezeket nyilván le kell fordítani és meg kell tanulni...<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection54">
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. Igen, de azt is tudniuk kell, hogy melyik szó milyen
esetben van stb. Ezt az egész versenyt egy drága jó kolléganQnk, <�i>Feiner
Katalin <�/i>egyetemi tanárnQ vezeti, Q is irányítja, valamikor még más is
segített ebben, de most már csak Q vette kezébe és látja azt, hogy erre valóban
szükség van. Nagy, áldozatos munkával állítja össze a verseny anyagát, és Q
vezeti le magát a versenyt is.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 31.2pt; text-align: justify; text-indent: -31.2pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Így
legalább a gyerekeknek valami fogalmuk lesz a latin nyelvrQl és arról a
tudományról, amit ez jelent.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Igen. Lehetséges, hogy még meg is fogja Qket, meg is ragad a
lelkükben, és azt mondja egyikük-másikuk, hogy én elkötelezem magamat a latin
tanulása/tanítása <�span style=""> <�/span>mellett. Talán még
ilyen hatása is lehet.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>A Máltai Szeretetszolgálatnak is dolgozol.<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Már nem, de
valóban dolgoztam: a hajléktalanoknak, valamint azoknak, akiknek úgy látszik
nem volt elég meleg helyük, a Moszkva téren, a melegedQben zsíros kenyeret
adtunk és teát, és ezeknek az elkészítésében vettem részt, de most már ezt sem
tudom csinálni, mert nem látok jól. Tartom velük a kapcsolatot, idQnként
lejárok oda, beszélgetek a volt munkatársaimmal, de ez minden.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Mivel töltöd a napjaidat?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Tekintve, hogy
egyedül vagyok, sok minden házi munka is van, meg az újságokat nagyítóval
olvasgatom, van egy 26 dioptriás nagyítóm, annak segítségével, amit tudok,
elolvasok. Azután rádiót is hallgatok.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><�i>B.A.<�span style=""> <�/span>Még az érdekelne bennünket, hogy az
irodalomban és a zenében kiket szeretsz?<�o:p><�/o:p><�/i><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<�span style=""> <�/span>Amikor harmadik
elemista voltam, megkaptam <�i>PetQfinek <�/i>összes költeményeit, hát ezeket úgy
faltam, és ehhez fqzQdik az a bizonyos Rákóczi vers is, amit már említettem.
Nagyon szerettem és szeretem PetQfit! KésQbb <�i>Arany János, <�/i>majd pedig
volt idQ, amikor <�i>Pilinszkyt <�/i>is szívesen olvastam, de most már nem tudok
olvasni költQket, irodalommal nem tudok foglalkozni. A prózaírók közül <�i>Mikszáth
<�/i>volt a kedvencem, összes munkáját elolvastam, amit meg tudtam szerezni, és
nagyon szerettem a párhuzamos olvasmányokat, mint például a LQcsei fehér
asszony és a Fekete város együtt olvasva. Vagy pedig a Falu jegyzQje és a Régi
jó táblabírák. Vagy a Fogyó hold és a Janicsárok végnapjai. Ezeket a párhuzamos
dolgokat iskolában nem mondtam sohasem a gyerekeknek, ezeket én magam számára
találtam ki, és nagy élmény volt ezeket így párhuzamosan, illetve egymás után
elolvasni. Nem tudom, hogy neked elmondhatom-e, hogy ezt is próbáld meg. <�i>Herczeg
Ferencet <�/i>is nagyon szerettem.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Ami a
zenét illeti, például a Les preludes-t nagyon szeretem, egyáltalán a zenét
nagyon szeretem. <�i>Dohnányiné Galapréz Elza <�/i>írt egyszer Magyar ábrándok
címmel egy balettet, és ezt annak idején sokszor megnéztem az Operaházban.
Azután kedveltem, bár nem láttam <�i>Nizsinszki Kírának <�/i>a Campanella címq
balettjét, amit Q szerkesztett, Q koreografált és táncolt is itt Budapesten.
Ezt onnan tudom, mert a Tamara, a húga ezt nekem elmesélte.<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Végezetül
mindazokat, akik hallgatták most szavamat, sok szeretettel köszöntöm Jézus
Krisztus nevében, és kívánok nekik az elkövetkezQ húsvéti ünnepekre, illetve a
pünkösdi ünnepekre sok kegyelmet az Úrtól, legyen lelkük tele a Szentlélek
ajándékával!<�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><�span style="font-family: Wingdings;"><�span style="">u<�span style="">u<�span style="">u<�/span><�/span><�/span><�/span><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�/div>
<�span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman",serif;"><�br style="page-break-before: always;" clear="all">
<�/span>
<�div class="WordSection55">
<�p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12pt;" align="center"><�a name="Nevjegyzek"><�/a><�b style="">A Márványmenyasszony
étteremben 2005. május 22-én rendezett <�br>
ünnepi osztály találkozón való részvételüket elQre visszajelezték:<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><�o:p> <�/o:p><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;"><�b style=""><�i>Nagy István tanár úr<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1950<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><�b style=""><�i>Balogh Pál<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Hajdú Csaba <�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Herpich Rudolf<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Kelényi Miklós<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Nemes Róbert <�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Németh Iván<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Udvary László<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1952<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�b style=""><�i>TüdQs Tibor<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�b style=""><�i><�o:p> <�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1954<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><�b style=""><�i>Dr. Bárdos Péter<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Boros Attila<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Hallama Márius<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Jánó Lajos<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Kákosy Tibor<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Klosz Tamás<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Köves Péter<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Pálhegyi Ferenc<�/i>)<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. PetheQ Gábor<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Rumszauer István<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Sorger Eduard<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Tótin Tibor<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Varga Antal<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Vermes László<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Végh János<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Zelenka Tibor<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1958<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><�b style=""><�i>Bárdos Imre<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Draskovits Miklós<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Jablonkay Gábor<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Járitz István<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Szabados György<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Tarján András<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Viczián István<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1960<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><�b style=""><�i>Dr. Láng Csaba <�/i>és <�i>osztálytársai<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1962<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Dr. Góth Miklós<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Soós Károly Attila<�/i> <�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Dr. Viczián Miklós<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1964<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Becker Adám<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Uszkay Péter <�/i>(USA)<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1965<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Bugár András<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Dr. Gazda Gábor<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Holvay Endre<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Knipper Tamás<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Sándor Csaba<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Simó Endre<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Somos Iván<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Dr. Sugár István<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style=""><�b style=""><�i>Szomjas László<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Dr. Szqcs R. Gábor<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1966<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Pálinkás György<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1968<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Dr. Jávor Béla<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Dr. Sényi Katalin<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1969<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Dr. Dávid Gábor <�/i>(USA)<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Monspartné Dr. Sényi Judit<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1971<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Csorba László<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Csukárdi Katalin<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�i>Zofir Terézia<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1973<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Dr. Várkonyi Magda<�o:p><�/o:p><�/i><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style=""><�o:p> <�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><�b style="">1975<�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><�b style=""><�i>Stima Ilona<�/i><�o:p><�/o:p><�/b><�/p>
<�/div>
<�div style=""><�!--[if !supportEndnotes]--><�br clear="all">
<�hr align="left" size="1" width="33%">
<�!--[endif]-->
<�div style="" id="edn1">
<�p class="MsoEndnoteText"><�a style="" href="#_ednref1" name="_edn1" title=""><�span class="MsoEndnoteReference"><�span style="font-family: Wingdings;"><�span style="">¬<�/span><�/span><�/span><�/a> Megjelent a
II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Jubileumi Évkönyvében. 1987 (Szerk.: Nagy István)<�/p>
<�/div>
<�div style="" id="edn2">
<�p class="MsoEndnoteText"><�a style="" href="#_ednref2" name="_edn2" title=""><�span class="MsoEndnoteReference"><�span style="font-family: Wingdings;"><�span style="">n<�/span><�/span><�/span><�/a> Megjelent a
II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Jubileumi Évkönyvében. 1987 (Szerk.: Nagy István)<�/p>
<�/div>
<�/div>
<�/body><�/html>