Varga Papi László
1910-ben
vagy 1911-ben született Déván. A kolozsvári operában szopránénekes, alig 18 éves
múlt édesanyját gyermekágyi láz vitte el. Apja, aki Kassán orgonista,
Kolozsvárott karmester volt, az I. világháborúban halt meg. Apai nagyszüleinél
nevelkedett. Apai nagyapja a kőszegi Jézus Szíve templom muzsikusaként
működött. Apai nagyanyja 1916-os
haláláig tanította meg írni-olvasni. Pados Pál ezután „őrző
gyerek”, béres, kocsis volt, elemi iskolába sohasem járt. Grünfeldékhez került,
majd nevelőszülei lányának férjéhez Hahótra
Leiner vagy Lahner nevű lakatos vállalkozóhoz. Az ipari iskolai záróvizsgán
Felker Elemér tanár rájött, Padosnak nincs elemi iskolai bizonyítványa.
A helyi
plébános, majd Gegus Dániel rendőrtisztviselő
közreműködésével a Gyermekvédő Liga iskoláztatta a rendkívül tehetséges fiút.
Esztergomban (1925 táján) a Szent József Fiúnevelő Otthonban élt, ahol Féja Géza segítségével, magánvizsgákat tett a polgári iskola
két évének anyagából. A budai Lövőház utca 36. alatti hadi Árvaházban fejezte
be a polgári iskola 3-4. osztályát. Ezután latin nyelvből vizsgázott, hogy a
közeli Mátyás Király Gimnáziumba felvehessék. Itt is egy-egy év alatt
abszolválta két osztály anyagát. Tanáraira, Magyar Kálmánra és Stark Gézára
szeretettel emlékezett. Utóbbi tanította a francia nyelvet.
Az
értelmiségivé válás cselédlépcsője, a tanári pálya nyílt meg számára.
Egyetemistaként latintanításból szerzett jövedelmet. Eckhardt Sándor juttatta egy
éves ösztöndíjjal a Sorbonne-ra.
Alighanem ő, az akadémikus szótáríró volt az is, akit Pados helyettesítőjeként
pár napig Répacsőszként
tiszteltünk magunk között a Városmajor utcai fiúiskolában… Pados látogatta Teleki Pál gazdaságföldrajzi előadásait. Ő Elisée Reclus földrajztudós nevére kapta fel a fejét,
mint én tenném az anarchistáéra, Teleki pedig egy jamboree résztvevőjét ismerte
fel Padosban. Doktori disszertációját 1938-ban adta
közre az előző évben elhunyt Komáromi
Jánosról. A történész Szekfű Gyula ajánlott neki gyakornoki állást.
A több nyelvet beszélő, újságírót ekkor már a Pesti
Hírlapnál alkalmazta Légrády Ottó főszerkesztő. Arról nincs adatom, hogy
1946. szeptember 1-jétől 1949 augusztusáig élt Hírlapba dolgozott-e.
Újságíróként
igényes ponyvákat is kiadott. Könyvei listája alant olvasható. A Lányom hozománya három olajkút (1944.)
nagyszerű, megfilmesítésre érett kisregény. A filmkritikusként is ismert szerző
ragyogó társadalomrajzot, néhány vonással felskiccelt karakteres figurákat
helyez el tökéletesen szerkesztett cselekményben. „Benedek tanár igazán nem
volt gyáva soha. Megjárta a világháborút is, hadi előadó lévén az egyik
minisztériumban.” – ironizál a szerző. Ilyen a felütés is: „Első fejezet,
amelyben még nem történik semmi és ezért el is hagyhatnánk, de hát hogyan
kezdődjék egy regény mindjárt a második fejezettel?” A többi harmincegy rövid
egység arra utal, hogy eredetileg folytatásonként jelent meg a történet,
amelyet 2006-ban bevételezett könyvtári címként e sorok írója felvágatlanul
kapott kézhez 2013-ban. Egy korszerű mazsola még: „Három évvel ezelőtt már
elfogadták egy hatalmas szobortervezetét, amely a Munka megdicsőülését akarta ábrázolni
és három hóhányó alakjából állott.” (43. p.)
„…elég
sokat publikált… pl az Anyanyelvi kaleidoszkópban (1973), de Történelmi
olvasókönyvben(1943) is szerepel a neve Herczeg Ferenc Gárdonyi Géza, Beöthy
Zsolt, Kós Károly, Kodolányi János stb. társaságában, Egyedül vagyunk címmel. ...aztán a
Zászlónk című ifjúsági lapban olvasom nevét: Künn járok az erdőn című
szövegével. A Légrády testvérek naptárában is szerepel Huxley Chenier, Berda,
Kosztolányi stb. társaságában!!!”
1941
nyarától haditudósító póttartalékos tizedes.
A
háború alatt 1941-1942-ben vitézségi érmet kapott. A Gyorshadtest légi
harcairól írott könyvének ismertetése itt olvasható.
|
Horthy
István gépének roncsai |
A
Pesti Hírlap tudósítójaként 1942. május 16-án Szolnokon járt, hogy riportot készítsen a
kormányzó-helyettes vadászrepülő kiképzéséről. Először a repülőtér
parancsnokát kérdezte Horthy István katonaéletéről. Csukás őrnagy elmondta,
hogy Horthy ugyanolyan katona, mint a többiek, semmilyen kivételezésben nem
részesül és rendfokozatának megfelelő beosztást kapott. Pados – mint egy
tanítványának elmondta – Alekszejevkában tartózkodott, amikor ott Horthy
István halálos légi balesetet szenvedett. |
Az oroszországi hadszíntérről
írott könyve és a haditudósításokból kimaradtakat tartalmazó munkája
az antikvár terjesztésben előjegyzés után, és igencsak értékükön kapható.
Aztán
tudósított a földről, amelyet nem magyar repülők bombáztak immár.
"Minden fordulónál új meg új oldalról tárul elénk a támadás eredménye, a feltépett sínek, felgyújtott telep és romba dőlt házak. Talán negyed óra telhetett el a gépek távozása óta, de már zúgva jönnek a tűzoltóautók, sivítanak a szirénák és kattogva közeledik a vasúti pályamérnökség személygépkocsija, majd meg teherautók a mentőosztagokkal, külön szerelvény a pályamunkások százaival, csikorgó kerekekkel érkeznek egymásután a villanyvezetékek szerelőállványai s megindul a mentés!
Segélykiáltások
hallatszanak, a ropogó gerendák pattogása, azután lezúdul egy égő tűzfal s
recseg-ropog a tégla- és cementtörmelék.
...Ásókkal,
csákányokkal törik a fekete töltést, hatalmas erőfeszítéssel, ütemes hó
rukkolással emelik le a meggörbült, összecsavarodott vasúti síneket s utána
máris temetik be a bombatölcséreket, majd vagon csikordul meg s hangos
csörömpöléssel hullanak le az új vassínek. Feltöltik kővel s kaviccsal a
töltéseket, összeállítják a póteresztékeket és már helyére is lendül az új
sínpár. Szegecselés, acélfúró sivítása s vad kalapácsolás hangzik mindenütt.
Hogy
dolgoznak ezek a munkások, emberfeletti!
Alig
néhány órával a pusztító támadás után, már az egyik sin kész is, s legalább
átmenetileg megindul a lassú, kitérős forgalom." (1944. június 16.)
A
Honvédségi Közlöny 1944. július 26-i számában a 708. oldalon a kitüntetettek
között őrmesterként említették. 1943-ban kommentátorként működött az illegális
Magyar Szabadság Rádióban. Tagja volt a Magyar
Szabadság Mozgalomnak. Társai: Beczássy Piroska, Kárpáthy
Gyula, Tombor Tibor, Ivándy Jenő, Csillag Mátyás, Schön János, valamint Stollár
Béla főhadnagy, aki 1944. december 24-n huszonötöd magával hősi halált halt.
Pados
Pál a háború után megnősült, az ifjú asszony 9 évig tartó szovjet fogságba
került.
1953-ban és 1954-ban Pados Pál (1948-tól főtörzsőrmester) a
légierő csapatában versenyzőként és
oktatóként vett részt az Országos Ejtőernyős Bajnokságon. A névazonosságon
kívül más adat nem áll rendelkezésre, a doktori címet, amely
megkülönböztethetné, ekkoriban nem lehetett használni.
Tanította rövid
ideig az újpesti Könyves Kálmán
Gimnáziumban a kisgazda örmény Lányi Zsoltot, majd egykori
iskolájába, a budai Mátyás Király
Gimnáziumba került. Az öregdiákok honlapján
hangfelvételen a 90 éves Pados tekint vissza életére.
A felvételt Neff István készítette. Iskolaegyesítés után a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára
lett (Nincs nyoma, hogy a Rákócziban tanított volna. Lehet, hogy mégis valós a
hír, de talán csak hetekig volt ott, így nem került be az évkönyvbe sem. – A webmaster megj.) ahonnan 1953-54 táján
kerülhetett a XII. kerületi Zugligeti
Úti Általános Iskolába.
A képen balról a második Pados Pál (Kiss Jenő
felállva beszél)
„Pados
Pál tanár 1957. március 15-én vittek el
az iskolánkból, "a rendcsináló karhatalmisták" azért,
mert az ünnepet megelőző napon, március 14-en az iskolaudvaron felsorakozott
diákoknak kihirdette, hogy az ünnep alkalmából a vörös nyakkendő nem, de a
nemzeti színű kokárda kötelező viselet. Másnap, március 16-án a diákok lázadást
hirdettek, hogy hozzak vissza a tanárukat az iskolába. Fenyegetések,
fenyítések, sőt több ízben megfenyegették a szüleinket is, ez sem használt. A
zugligeti iskola diákjai a statárium ellenére kitartottak. Minden reggel
pontosan megjelentünk az osztálytermekben, de egyetlen szót sem szólt senki. A
hetedik és a nyolcadik osztályban ruhákból bábut készítettünk es a
térképtartóra felakasztva ráírtuk nagy betűkkel, "Kádár János az
áruló". A nyolcadik napon reggel megjelent Pados tanár úr, megtartotta az
orosz órákat, minden osztályba belépve könnyező szemmel mondta, "Köszönöm
fiuk!". A tanév végén eltűnt, és azóta semmi hír arról, mi történt a mi
szigorú orosztanárunkkal.” (Báder
György visszaemlékezése)
|
Pados Pál a Városmajor utcai
iskolában |
A
következő tanévet a Városmajor utcai
Fővárosi Általános Fiúiskolában kezdte. E sorok írója Pados
életét még nem ismerve feltételezte és írta meg, hogy osztályismétlésre buktatását a gyorstalpalós orosztanár,
úttörőcsapat-vezető és munkásőr Papp Györgyné hajtatta végre 1959-ben
Padossal, hogy megalázza. Pados Pál abban az évben látta viszont kilenc éve
elhurcolt feleségét egy orosz tiszt karján. Akár az úttörőcsapathoz november
7-e alkalmából Pappné által meghívott szovjet pionírok kísérői is lehettek… Tanítványi vélekedés szerint az
1958 őszétől igazgató Tímár László védelmezte a nem jó kádernek számító tudós
tanárt, aki ebben az évtizedben a Magyar Rádió ifjúsági szerkesztőségének is
dolgozott. Ha a sorsát nem is, a tudását irigyelhették rosszakarói. „Valóban rendkívüli felkészültségű tanár volt. Közismerten
kivételező. Rendkívül támogatta a jó képességű tanulókat. Azonban az általa
kiválasztottakat üldözte. Ezek között voltam én is. … Én voltam az osztály
«fekete báránya«. Nem hagyott nyugodni egy percig sem, szinte üldözött. A
’69-ben végző osztályába jártam. Akkorra már úgy elhatalmasodott rajta az
alkoholizmus, hogy gyermekek nevelésére alkalmatlan volt. Rendkívüli tudása
ellenére is. ” |
„…én
is Pados Pál tanár úr osztályába jártam, mégpedig 1961-1965 között. Nekem is
magyart, földrajzot, történelmet és oroszt tanított... Én is nagy szeretettel
emlékszem rá, pedig jjó néhányszor megríkatott és álmatlan éjszakáim is voltak
miatta... De a pozitívumai sokszorosan felülmúlták ezeket. Megjegyzem: abban a
korban, azt a közeget és azt a megaláztatást, amit ő kapott, csak borocskával
lehetett elviselni...”
Nem
általános iskolában kellett volna tanítania! Nem erre készült, nem ez volt a
hívatása. Kiskamaszkorát nem iskolapadban töltötte, nem élhette meg azt, amit
általános iskolás tanulói, és efféle tanári példa sem lehetett előtte. Az 1959
utáni kiszámíthatatlan reakciói, önkényes és gyakran durva bánásmódja megviselt
egy-egy gyereket, de tudásával és egyéniségével többnyire elbűvölte,
elvarázsolta őket. Engem például akkor, amikor egy tanításra nem illő napon
magyar népmesét olvasott fel, és ennek az erős férfinak – talán régen volt
nagyanyjára gondolva – a szeme sarkából kiszökött egy könnycsepp.
Pados Pál művei:
Emberek a Donnál. Budapest, 1943. Széchenyi
Irod. És Művészeti Rt. 48 l. /Széchenyi kisregénytár/
Komáromi János. Budapest, 1938., Szerző, 27 p.
Sírásóink arcképcsarnoka. [Megjelenése
bizonytalan.]
A fehér halál országa. Budapest, 1941., Magyar
Népművelők Társ., 96 p., Sorozat: Érdekes regények röptében a világ körül
Regisztrált hiány az OSZK-ban.
A madagaszkári király. Budapest, 1940. Magyar
Népművelők Társ., 1940. 96 p., Sorozat: Érdekes regények röptében a világ körül
A titkárnői munka. Budapest: 1965. Közgazd. és
Jogi Kiadó 16 cm Vállalati
kiskönyvtár
Csillagok a Don felett. Budapest, 1943., Révai,
200 p.
Ezt nem írhattam meg Oroszországról. Budapest,
1945. Gábor Áron Kiadó 124 p
Lányom hozománya három olajkút. Budapest, 1944.
Szerelemhegyi Ervin, 160 p.
Szovjetoroszország felett. Budapest, 1942.,
Révai, 240 p., Sorozat:A Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete
könyvei
[ford. Pados Pál] Grinvald: Poddubnij Ivan
Makszimovics, az orosz óriás. Budapest, 1951., Sportkiadó, 91 p., Sorozat: Életrajz
regények
[ford. Pados Pál] Zarzseckij: Tenisz. Budapest,
1952., Sport Kiadó, 187 p.